Észak és Dél Amerikában, Ausztráliában és Új-Zélandban, az európaiak bevándorlása az ott élő népek kiszorítását jelentette.
Itt Kanadában az őslakók mára csupán a lakósság 4.3%-t képviselik. Amerikába az első emberek 16 500 évvel ezelőtt érkeztek, a Bering szoroson keresztül, Ázsiából.
Indián kisfiú népviseletben:
Az amerikai és más kontinensek gyarmatosítása, ami a francia/angol/spanyol/stb. felfedezőket/kalandorokat követte, történelmi idők voltak. Kissé naiv képet kaptunk mi gyerekkorunkban erről, jobbára May Károly könyveiből. Nem emlékszem, hogy Magyarországon az iskoláinkban különösebben sok időt szántak volna erre a tárgyra.
Kanadában bennszülöttnek az indiánokat (Native People/First Nation), az eszkimókat (Inuit) és a Metis népeket hívják. Az utóbbi az indián és az első európai első telepesek, korai keveréke. A zárójelekben használatos megnevezések a politikailag korrektek. A mai 1.4 millió kanadai bennszülöttből 852 ezer indián, 452 ezer metis és kb. 60 ezer eszkimó.
Az évek során a fehér bevándorlók viszonya az itt élő „első nép”-hez sok változáson ment át. Ugyan mára a megkülönböztetés, és az itteni indiánok jogi helyzete sokat javult, az alapvető probléma korántsem tűnt el. A problémát én úgy fogalmaznám meg, hogy hogyan lehet a rezervációkon élő indiánok jólétét és oktatását olyan nívóra emelni, hogy ők ott vagy másutt önellátók lennének?
Kanadában az első, ma is érvényes törvény az Indián Akt (1867) többek között leszögezte azt, hogy ki lehet „státusz indián”. Kritikusok szerint a törvény leereszkedő, mert célja az, hogy az indiánokat „kiemelje” jelen állapotukból és az „igazi” állampolgársághoz kellő eszközökkel őket ellássa. A cél hasonló ahhoz, amit én az előbbi paragrafusban a problémát definiáltam, nemde?
A probléma klasszikus. A rezervációkon élő indián (státusz indián) anyagi előjogokkal rendelkezik. Példaképpen a rezervátumról eredő jövedelme, ha van ilyen, adómentes. Iskolavégzésnél, állás keresésnél is jóval több kedvezményt kap, mint az átlagpolgár. De, ámbár vannak indán rezervátumok jó helyeken, ahol a föld természeti kincsekben gazdag, avagy van turisztikai jelentősége, egy jelentős részük Kanada távoli sarkaiban van. Távol mindentől. Így nehéz munkát találni, vagy kreálni. Olyan helyeken, ahol nehéz még az elemi orvosi ellátást és oktatást is biztosítani. A középiskola elvégzéséhez pedig a fiataloknak el kell költözniük messzi városokba. Eredményeképpen sokan nem iskolázottak, sokuk az iskolát idejekorán abbahagyja és otthon vagy a városokban tengődik, nem ritkán prostitúcióra/bűnözésre kényszeredvén.
A tradicionális nomád életmód, a halászat és vadászat, ami anno nélkülözhetetlen volt megélhetésükhöz, értelmetlennek tűnik a mai világban. Az állam pénzt ad, az élelmet a boltokban megvehetik. Az eredmény tétlenség, alul foglalkozottság, és gyakori demoralizálódás.
Azok a rezervátumok ahol nincsen megélhetőségi lehetőség, nem szűnnek meg, mint egy hasonló helyzetben levő más település. A rezervátumok állami támogatásra jogosultak. A vízellátást állami beruházás biztosítja, de az ott élőek sokszor még a berendezések karban tartását sem képesek ellátni. Miért? Mert iskolázatlanok. Gyakori az eset, amikor a berendezés elromlik, a víz ihatatlanná válik, a közösség megbetegszik. És ilyenkor ki a hibás? A kormány. A helyzet hasonló az ingyenes lakóházak esetében, amiket sokszor elhanyagolnak és folytathatnám.
De ha az itt lakóak a rezervátumokról elköltöznek, nemcsak a juttatásainak egy része szűnik meg, de saját kultúrájuk is. Míg más emigránsnak illik előbb utóbb beolvadnia a környezetébe a választott nagyvárosban vagy faluban, az indiánok esetében ez nem cél és nem is egy elvárás.
Az indián közösség és a kanadai állam viszonya, mint említettem évek során sokat fejlődött, de még most is a róka fogta csuka, csuka fogta róka meséjére emlékeztet.
A kormány legtöbb intézkedése, ami az indiánok segítésére irányul, nem sikeres. Próbálták őket a múltban erőszakkal okítani, a veszélyben levő rezervátumokról őket jobbakba áttelepíteni, önkormányzást adtak nekik, mind rosszul végződött.
Indián gyerekek a tömeges oktatásban:
Az oktatás embertelen volt, mert a gyerekeket a családoktól a szülők beleegyezése nélkül elszakították. A bent lakó kollégiumokban a fegyelem brutális volt és tetejébe a gyakori szexuális visszaéléseket a hatóságok nem büntették, eltussolták. Az új településeket az ott lakók nem tartották magukénak, így elhanyagolták. Az önkormányozás eredménye gyakran az lett, hogy az indán vezetők az állami pénz jó részét nem osztották demokratikusan szét a tagok között, és folytathatnám. Ha a kormány beavatkozik, az rosszul végződik….ha meg nem, az is.
Mindennek eredményeként az átlag kanadai polgárnak sajnos sokszor nagyon sötét képe van a bennszülött kisebbségről. Megerősíti ezt az, hogy a nagyvárosok „rossz” negyedeiben lófráló szerencsétlen alkoholisták és prostituáltak sorai között túl vannak reprezentálva, úgyszintén a bűnözési statisztikákban, és a médiák a sztereo típust akaratlanul is megerősítik.