elso

ujrakezdek

ujrakezdek

A kiejtésekről és a tájszólásokról

2017. május 27. - littke

Először ilyesmivel első gimnazista koromban találkoztam. A kollégiumba (Pannonhalma) érkezvén, 1957 őszén, voltak bőven vidékről jött diákok. A mi osztályunkban a legfeltűnőbb a (történetesen) legalacsonyabb új diák kiejtése volt. Ő palóc volt és valami messzi kis faluból jött.

Ma is emlékszem a hahotázást, (meg a tanárok alig elrejtett mosolyát is), ami elkerülhetetlenül bekövetkezett, akár mikor ez a kisdiák kinyitotta a száját.  
Nem élvezte! Akkoriban persze fel sem merült bennem, hogy nem kellett volna őt cukkolni. Az empátia sajnos nem a teenagerek tulajdonsága.

De menjünk tovább. Egy barátommal eljutottam Angliába (autóstoppal,1964-ben) és angoltudásunkat használni kezdtünk. Egész Skóciáig felmentünk. Az angolok udvariasak voltak és a mi akcentusunkat (gondolom elején csapnivaló volt) egyszer sem említették. Mi viszont vért pisiltünk, hogy az övékét megértsük. Számtalanul előfordult, hogy útba igazításért valakit meg kellett állítanunk. Igyekeztünk mindig egy tanultnak kinéző polgárt megkérdezni, azoknak kevésbe tért el a kiejtése attól, amihez mi hozzá voltunk szokva, az „Oxford English”- hez. De ez sokszor vagy lehetetlen volt, vagy nem vált be.

Szóval, ha kérdező voltál igyekeztél udvariasan ott állni és végig hallgatni a segítőkész és sokszor hosszú tanácsot, annak ellenére, hogy gyakran már a kezdetétől fogva elvesztetted a fonalat, nem értetted a nehéz cockney vagy skót kiejtés miatt. Nehéz volt komoly arccal ott állni, míg társad messzebbről figyelte szenvedésedet (nevethetnékét magába fojtani igyekezvén). De persze valakit megint meg kellett állítani és akkor ő lett a soros. Néha 2-3 próbálkozás kellet míg “beirányítódtunk”. Telefonon beszélgetni meg még nehezebb volt.

foreign-accent

Kissé később, 26 évesen megérkeztem Kanadába. Ugyan 48 évet töltöttem itt, és már angolul gondolkodom és álmodom, mégis maradt egy kis akcentusom. A kíváncsiak sokszor udvariasan megkérdeznek, honnan származom?  Vannak profik, akik ki is találják, mert mi magyarok az “e”-t és általában a magánhangzókat jellegzetesen ejtjük ki. Ez nem fog eltűnni, ha csak nem az érettségi előtt érkeztél ide, azaz 18 éves korod előtt.

Szerintem más nyelv esetén ez nem feltétlenül következik be, pl a német kiejtés jóval közelebb áll a magyarhoz, és talán az olasz is. De az angol, (és a francia ?) az nehéz ilyen szempontból és nem csak nekünk. Én is gyakran meg tudom különböztetni honnan származnak az idejöttek, felismerem a németet, az olaszt, az oroszt, a lengyelt, a franciát, stb. Persze honfitársaimat rögvest.

De néha tévedek. Húsvétkor síelni mentem és a felvonó széken ülő másik két férfi egy idegen nyelven társalgott. Mondtam nekik, figyelem, csak beszéljetek, én rá fogok találni milyen nyelven! Nehéz eset volt, de hallottam jó pár “dá”-t…. kapásból ráköptem, hogy orosz! Hiba volt, várnom kellett volna. Kissé megsértődtek, románok voltak! 

Becsületére legyen mondva az ittenieknek, ha töröd az angolt, hogy ne is említsem a kiejtésedet, a szemük se rebben. Nem írják fel ezt rovásodra. Kapsz állást, nem éreztetik veled, hogy más vagy, hanem készségesen befogadnak. Itt mindenkinek az őse valahonnan jött. Nagyvárosokban, pl Torontóban (három millió lakós), rengeteg a frissen érkezett emigráns. Torontoban a nem Kanadában születettek aránya 50% felett van! Olyan állásban, ahol írni/fogalmazni kell tudni ott azt megkövetelik, nincsen kivétel, de ezt könnyebben el lehet idővel sajátítani. A kiejtésed viszont, ugyan javul, de veled marad. Ez nem probléma nem fognak ezért kiviccelni.... ugyan a komikusoknak (az itteni Hofiknak) semmi sem szent és főleg az indiaiak, a kínaiak és a japcsik kiejtését imádják imitálni/kiviccelni.

Térjünk rá az itteniek (észak amerikaiak) saját kiejtésére. Az első érzésed felületesen az lehet, hogy nincs tájszólás. Hogy a kanadai és amerikai (városi vagy vidéki) kiejtése nagyjából ugyan az. Hogy a televízió/rádió, az állandó költözködés, stb. ezt idők folyamán semlegesítette. De ez távol áll az igazságtól.

Csak figyelj és találni fogsz tájszólást bőven. Kanadában, csupán kettőre tudom a figyelmet felhívni a “Nyufik”-éra (azok, akik a szigeten, New Foundland megyében nőttek fel) és a francia kanadaiakéra. Persze Wiki felhoz más árnyalatokat is, de én képtelen vagyok azokat felismerni. Szerintem lehetetlen megkülönböztetni a torontóit a vancouveri-től, a montreálit a calgary-től.

Na mármost az US-ben más a helyzet. Itt aztán, talán mert tízszer annyian vannak, van dialektus bőven. Kezdjük keletről. A bostoniakat meg lehet ismerni, (ez az én kedvencem a Kennedy-k használják), a new yorkiaknak van a sajátjuk, sőt ide tartozik a New Yorkban felnőtt olaszoké és zsidóké is, amik megint csak mások és mások. Baltimore (Maryland) is más. És akkor jön a déli akcentus, a virginiai, a louisianai, a texasi. Csupán mire nyugatra, Kaliforniába érsz, hal ki az akcentus jelenléte, legalábbis számomra. 

Befejezésül tény, hogy idők folyamán az én magyaromnak, ami anyanyelvem, rendes akcentusa keletkezett. Ezt a jó honpolgárok látogatásaimkor rögvest észreveszik. A nyelv egy élő dolog, ha nem eleget használod, annak következménye lesz. C’ est la vie.

 

PS

Az alábbi rövid videó a különféle angol akcentusokat próbálja bemutatni.

https://www.youtube.com/watch?v=dABo_DCIdpM

 

A bejegyzés trackback címe:

https://fressstart.blog.hu/api/trackback/id/tr4112542901

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Drizari 2017.05.27. 10:21:18

Magyarországon nincs közös nevezője az akcentusnak és a tájszólásnak. A tájszólást leszólják, használóját vidéki faragatlannak tekintik, így viszonyulhattál te is ahhoz a palóchoz, aki jöhetett volna Salgótarjánból, az ott születettek szintén ezzel a tájszólással beszéltek.
Az akcentust is másképpen ítélik meg a magyarok: egy külföldinél (hogy megtanultak magyarul) elismerőn mosolyognak , a hazalátogató magyart megvetik, hogy utánozza a külföldit.

Drizari 2017.05.27. 10:26:44

Magyarországon nincs közös nevezőn az akcentus és a tájszólás. A tájszólással beszélőt műveletlen falusinak nézik, így viszonyulhattál te is ahhoz a palóchoz, pedig születhetett volna akár Salgótarjánban is, az ott születettek szintén tájszólásúak.
Az akcentust külföldi esetében (mert megtanult magyarul) mosolygó elismeréssel fogadjuk, míg a hazalátogató magyarnál egy külföldit utánzó beképzelt majomnak. Ez van.

Drizari 2017.05.27. 10:27:53

Érdekes, az első hozzászólásom nem jelent meg egyből, ezért ismételtem meg, ami ezzel a mostanival egyből megjelent.

ZorróAszter 2017.05.27. 13:13:44

Kedves Little!

Talán már mondtam, hogy az én rokonságom nagy része is palóc. És én is sokszor viccelődtem szegény Nagymamámmal, aki pedig élete nagyobbik részét Budapesten töltötte, mégis néha olyan tájszavakat bökött ki, ami nagyon vicces volt. Főleg az ételek nevére emlékszem.

És talán már azt is kérdeztem, hogy van egy brit tájszólás, amiben a th helyett a magyar cs hanghoz hasonló hangot ejtenek. Sokszor vörös vagy szőke hajú, feltűnően fehér bőrű pacákoktól hallottam. Tipikusan egy angol vasutasra emlékszem. Kerek fej, szőke haj, tejfehér bőr.

Nem tudja, kik ezek?

Én már több variációt is hallottam, de mind bizonytalan volt.

littke 2017.05.27. 14:09:28

@Drizari:
Igen. Egyet értek azzal amit írsz.
Javítottam egyet a szövegben, talán az időben uj komment nem regisztrálódik?

@ZorróAszter:
Nem nem tudom. rengeteg brit tájszólás van, gondolom doktorátusi tanulmányt lehetne ezekről írni.
süti beállítások módosítása