elso

ujrakezdek

A barátságról, az emigrációról

1970. január 01. - littke

Nem tudom mi a véleményed, de én úgy érzem, a legtöbb barátság fiatal éveinkben kötődik, mondjuk, a tízen évek eleje és a 30. évünk között.

Nem tudom mi a véleményed, de én úgy érzem, a legtöbb barátság fiatal éveinkben kötődik, mondjuk, a tízen évek eleje és a 30. évünk között.

Ez nem azt jelenti, hogy nem tartunk barátságot korábbi gyermekkorunkból, és hogy nem lesznek későbbi barátaink, de az ember legszociálisabb korszaka ezek az évek.

A másik szexszel való ismerkedések zöme is ebben a korban zajlik, az ismerkedések, amik házassághoz vezethetnek, jó, sokak esetében az elsőhöz, legtöbbször e korszakban fogantatnak.

Harmincon túl, tapasztalatom szerint, főleg házasok esetében, a munka, a gyerekek nevelése, főként manapság, amikor nők sokszor idejekorán visszatérnek munkájukhoz, megnehezíti a barátság kialakulásához szükséges légkör létrejöttét.


Emigránsok esetében, mi ezeknek minősültünk 25 éves korunktól, a helyzet kissé más. Sok emigráns szeret olyan negyedbe költözni ahol hozzá hasonló emberek, honfitársaik, laknak. Így akkoriban, a 70-es években, Torontóban voltak olasz, portugál, kínai és zsidó negyedek. A magyarok azonban sosem csoportosultak egy helybe, talán számuk nem érte el a „kristályosodás fokát”, csupán élelmiszer boltjaik voltak a város egy meghatározott utcájában.

A mi első házunk, a városrész, ahol mi 18 évig éltünk, nem számított „bevándorló” negyednek. Szomszédjaink első házukat vásároló fiatal kanadaiak voltak, hozzánk hasonlóak, de csak kevesen „új kanadaiak”, mint mi. Mivel sokunk hasonló korú gyerekekkel volt megáldva, az iskola és a közelség révén, jó barátságba keveredtünk velük. Hozzá segített ehhez az is, hogy ebben az időben a nők a gyerekszülés után tovább maradtak otthon, mint manapság. Az én feleségem csupán tíz év után ment vissza dolgozni, ami ma ritkaság számba megy.

Az utcánkon, és annak környékén e hölgyek között hamarosan barátság alakült ki. Egymás gyerekére vigyáztak, hogy mások a városba tudjanak menni, néha közösen programokat csináltak, ebédelni, vagy moziba mentek.

Eredményeként ide oda hívtak minket vacsorára, amit persze viszonozni illett. Ez a baráti kör, az itt élő magyar ismerőseinken kívül, akik voltak ugyan szép számmal, de nem a közelünkben, nagyon kapóra jött. Mondanom sem kell, az óhazában kötött barátságaink, a karácsonyi lapok cseréjén kívül, jegelve lettek. Nem voltak elérhetőek, vagy tíz évig nem is volt ajánlatos haza utaznunk. Ez talán ma más, az e mail és a szociális média, hogy a Skypot meg se említsem, a kommunikációt távol élő emberekkel nagyon megkönnyítette.


Egy másik forrás ismerkedésre a munkahelyemen található hasonló korú és pozíciójú kollegáim között volt. Ezekkel családostól is sokszor összejöttünk, ebben az időben.

Meglepett, hogy a bennszülöttek, mennyire befogadóak, egészen a kezdettől. Voltak, akik sokáig minden évben meghívtak az őszi hálaadó pulyka vacsorájukra, míg mások a december 25-én tartott karácsonyi vacsorájukra… megint csak pulyka van ilyenkor szervírozva.  Az égvilágon semmi idegenkedést, távolságtartást mi nem tapasztaltunk, sohasem, inkább ennek ellenkezőjét, érdeklődést hogy mi hogyan éltünk Magyarországon, és hogy milyen az élet ott?

A bejegyzés trackback címe:

https://fressstart.blog.hu/api/trackback/id/tr158269598

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

336586 1970.01.01. 01:00:00

Mindjárt más lett volna a helyzet, ha mondjuk kommunistaként disszidálsz és ezt nyíltan fel is vállalod. Közösen szidni a vélt ellenfelet összetartó erö.

23353 1970.01.01. 01:00:00

Re 1 Nem igen ertelek. Kommunista sosem voltam.

328387 1970.01.01. 01:00:00

Kedves Little! Nem mondott semmit a képekről. De gondolom gimis osztálytársak.

328387 1970.01.01. 01:00:00

Ja! Egyébként szerintem miután kanadai állampolgárok lettek, rögtön jöhettek volna haza látogatóba akár másnap. Senkiről se hallottam, hogy szórakoztak volna velük.

csaszi 1970.01.01. 01:00:00

Kedves little. Ismet egy jo iras Toled. Tapasztalataid megegyeznek az en tapasztatalataimmal, legalabb is a tengeren tuli tapasztalataimmal. Jomagam azonban szamos evet eltem viszont Nyugateuropaban, ahol a hozzank, akkori "menekultekhez" valo viszony mas volt. Panaszra pl. Ausztriaban nem volt okom (2 ev) de innen Belgiumba koltozve mar egeszen mas volta a kep. Abban az idoben a belgak idegenellnessege sulyos erzelmi csalodasokat jelentettek szamomra, naponta kellett talalkozni idegenellnes jelensegekkel. Erkezesunk idejen meg sok segitseget kaptunk egyszeru polgaroktol de amint megvettunk egy rozoga hasznalt Citroin deux chevaux nevu legolcsobb autot, (a karosszeria egy badog doboz, ma mar asszem nem gyartjak), ami olcso volt es stilustalan - szoval mar hanzott isa z szomszedsagban: "Tegnap meg mi adtunk nekik alsonemut, s ma mar autojuk van...." Nem kaphattal heti piaci napokon arus engedelyt amig nem vagy allamplgar, s hasonlo megszoritasok szama veget nem erect Kozlekedesi birosagon is megnezhetted magad a legkisebb hibaert, amiert egy belga cask megrovasban reszesult de mi fizethettuk a gatyankat. Ami 5 ev utan sem volt konnyu, nekem sohsem volt allampolgarsagom en csak egy kis "salaud etranger" (piszkos idegen) voltam mig ki nem vandoroltam tengeren tulra.. Vegezetul: God Bless America.....

23353 1970.01.01. 01:00:00

Re zorro Igen gimnazista kept es az 50 eves talalkozo. 5 even volt annak idejen az allampolgarsag ma 3. DE MI vartunk mert ugye a magyart nem vesztettuk el. Re csaszi Erdekes amity irsz persze en ezt sejtettem ezert is not tune rogvest ide tengerentulra. Szentpeteri Koszonom

336586 1970.01.01. 01:00:00

2. little (szerkesztő) 2015. 11. 21. 6:26 Nem is állítottam. Ha -> akkor.

338311 1970.01.01. 01:00:00

Az emigráns életről rengeteget lehetne írni, hiszen sorsunkban az élet ott folytatódott, és kimaradt az, ami otthon történt. Távolságok álltak be, új értékelési folyamatokat ismertünk meg, és talán nyugodtabbak lettünk. A téma engem is foglalkoztat, sokat írtam róla, jegyzeteltem, elraktároztam történeteket.

23353 1970.01.01. 01:00:00

Re BB + Itt az idejen egyparat ide feltenni.