elso

ujrakezdek

A boldogsággal járó veszélyek

1970. január 01. - littke

Az alábbi cikk a New York Times, 2015. július 18-i számában jelent meg. A szerző Carl Cederstom tanársegéd az Organizáció Tanulmányok Szakon, a Stockholm Egyetemen. André Spicer-rel társszerzője a “Wellness Syndrome” (Jólét Szindróma) könyvnek és Peter Fleming-gel a “Dead man working” (Halott ember dolgozik), című könyvnek.

Az alábbi cikk a New York Times, 2015. július 18-i számában jelent meg. A szerző Carl Cederstom tanársegéd az Organizáció Tanulmányok Szakon, a Stockholm Egyetemen. André Spicer-rel társszerzője a “Wellness Syndrome” (Jólét Szindróma) könyvnek és Peter Fleming-gel a “Dead man working” (Halott ember dolgozik), című könyvnek.

Amikor a boldogságról beszélünk, másról is szó van: az erkölcsről. Ha nem is tudjuk, mit jelent a boldogság, azt tudjuk, hogy történelmileg az erkölcsös életen alapszik. Miközben azon igyekszünk, hogy a boldogság legyen a legvégső célunk, úgy sajátunké, mint a társadalomé, talán nem árt, ha visszaidézünk a boldogság fogalmának néhány csodálatosan gazdag, és lehangolóan ellentmondásos történetét. Ez segíthet abban, hogy saját korunkat és annak erkölcsi értékrendszerét jobban megértsük.

Darrin M. McMahon, “A boldogság történelme” című könyvében elmondja, miként fejezték ki és hogyan karolták fel ezt a fogalmat az idők során, visszamenőleg a nyugati civilizáció szülőhelyén, az antik Hellászban.

Arisztotelész, egyike az elsőknek, aki jelentős figyelmet szánt erre a témára, úgy gondolta, hogy a boldogság egyenlő jó embernek lenni. A boldog élet, amit a görögök eudaemonia-nak hívtak, az, amikor etikusan élsz, és logikusan, az életedet az erényeid gyakorlásának szentelve. Nem sokkal ezután Epikurosz követői a boldogságot összekötik az élvezettel. Azt tartották, hogy a jó élet legyen összekötve azzal, ami örömet okoz. De nem voltak hedonisták, és a vágy szigorú korlátozását hirdették. Maga Epikurosz mondta, hogy ahhoz hogy ő boldog legyen, nincsen többre szüksége, mint egy árpasüteményre, és némi vízre.

A sztoikusok nem emelték ki a boldog állapotot, mondván: az embereknek adva van a kapacitásuk a boldogságra, függetlenül attól mennyire rémesek és fájdalmasak az életkörülményeik. Jóval később a kereszténység, ahogyan azt a középkorban tanították és gyakorolták, egészében elfordult a boldogságtól és a szenvedést tartotta a hasznosabb útnak, ha nem is egy boldogabb élet felé, hanem az Istennel való egyesülés felé, a másvilágban. Ez a kívánság itt a földön el nem érhető, ezzel csupán a jó Isten ajándékozhat meg, a mennyországban.


A reneszánsz azonban visszahozta a boldogságot, a mennyekből a földre. Egészen a felvilágosodásig tartott az amíg joggá vált – és amit mindenegyes egyén képes volt keresni és elérni. Amikor Thomas Jefferson leírta a Függetlenségi Nyilatkozatban, hogy a boldogság utáni igyekvés egy elidegeníthetetlen jog, nem csak azt akarta mondani, hogy az embernek joga van a boldogságát keresni, de azt is, hogy joga kell, hogy legyen a birtokra, és annak megszerzésére.

Annak, amit ma a gazdag nyugaton becsülünk, van egy különös íze.

A kereszténység mondanivalójával ellentétben, miszerint ne igyekezzünk másért, mint az isteni megboldogításért, mostanában arra kérnek minket, hogy a magunk céljait kövessük. Azokban az időkben, amikor az eredetiséget és a nárcizmust értékeljük, a boldogsághoz az igazi önmagunkat kell kifejeznünk, a mélyebb érzéseinket kell felfedeznünk, és egy olyan utat járnunk, amit így magunknak felvázoltunk.

Úgyszintén messze vagyunk az epikureusoktól, akik híresek voltak arról, hogy fizikai aktivitásoktól tartózkodtak. Manapság boldogságot keresünk saját testünk imádatában, amit hosszú távú futással, kemény gyakorlatokkal, vasember triatlonokkal és hasonlóakkal erősítünk.

És nem úgy, mint a munka szemérmes akkori görögök, minekünk a munkában és a produktivitásban illik a boldogságot megtalálni. Elváratik, hogy ápoljuk a tudásunkat, magunkat igazgassuk, mint valami vállalatot és hogy a vállalkozó szellemiség jegyében éljünk. Amikor nincs annál nagyobb vétek, mint a munkanélküliség, nincsen megvetettebb bűn, mint a lustaság, a boldogság csupán azoké lesz, akik keményen dolgoznak, jó a hozzáállásuk és küzdenek saját magukat jobbá tenni.

Íme, néhány erkölcsi érték, ami manapság látszólag a boldogság alapjait meghatározza: Élj a realitásban, légy erős, produktív – és legfontosabban, - ne támaszkodjál másokra a célod elérésében, mert a jövőd, magától értendően, a saját kezedben van.

Ez a népszerű üzenet, már egy jó ideje. Bele van verve a munkanélkülibe és a szegénybe, akiket arra hitre vezetnek, hogy a saját szerencsétlenségük a nem megfelelő hozzáállásuk és az életük irányításának elhanyagolásának a szimptómája. Ők, ahogyan azt Jeb Bush mondhatná, nem elég keményen dolgoznak.

Amikor a boldogságot úgy fogalmazzuk meg, hogy az az egyéntől függ, akkor a hozzáállás lesz minden, a körülmények nem jelentenek semmit. Martin Segelman, a pozitív pszichológia megalapítója keményen dolgozott ezen üzenet elterjesztésén, tanulmányokra utalván miszerint az autóbalesetek áldozatai se nem kevésbé, se nem többé boldogok, mint a lottó nyertesek.

Még ha az ilyen következtetéseket érdekesnek vagy inspirálónak is találjuk, nem szolgálnak hasznos alapot ahhoz, hogy a boldogság elérését a politika céljaként tűzzük ki. Ha mindannyian, körülményeinket nem tekintve, ugyanolyan boldogok lehetünk, akkor ez a politikusokat, olyanokat, mint Bush úr, egy kívánatos kifogással láthatná el, arra, hogy ettől kezdve ne keressék a szerkezeti okokat, mint például az osztálykülönbség, a szociális és gazdasági egyenlőtlenség és a szegénység.

Kísértő ebben a fényben nézni az angol konzervatív miniszterelnök, David Cameron hirtelen érdeklődését a boldogság iránt. Amikor pár éve a boldogság index bevezetését kezdeményezte, azt a megszorítások csúcsán tette, amikor visszavágtak a közköltségeken, és a “körülmények” rosszabbak lettek sok embernek, főként azoknak, akik segélyeken éltek. Történetesen ezt a felmérést, Seligman úr ihlette, és az a “körülmények nem számítanak” mantrát visszhangozta.

Manapság, amikor a boldogság előtérbe kerül és szünet nélkül vitatják, a legtöbb, amit remélhetünk, hogy felhoz más, univerzális témát - így az egyenlőséget, a jogot, az igazságot és az etikát -, mindazt, amit kétségbeesetten meg kell beszélnünk. A legrosszabb, ami történhet, - és sajna ez már folyamatban van – hogy a boldogságból egy olyan trójai faló lesz, ami normalizálja az egyenlőtlenséget és az elnyomást. A szegényeket boldogság kurzusokra fogják küldeni, hogy javítsanak a nézetükön, avagy kaphatnak személyükre szabott élet-edzőket, amit Paul Ryan (fordító: egyike, a sok repulikánus elnök jelölteknek) egyszer már javasolt egy bizarr anti-szegénység tervében.

“Hiszünk abban, hogy minden közösségnek joga a boldogság elérése”, Jeb Bush mondta, februárban, Detroitban mondott beszédében, ahol bemutatta az egyenlőtlen jövedelemmel foglalkozó tervét. “Jogunk van kiemelkedni”.

Légy óvatos. Ha a politikusok azt sugalmazzák, hogy a boldogság elérése a társadalom végső célja, nagy a valószínűsége, hogy egyáltalán nem a boldogságról beszélnek. Ideológiáról van szó: az ő saját politikai céljaikról. Álruhában.

PS

Az eredeti cikk itt található.

Köszönöm blog társunk segítségét fordításom átfésülésében.

A bejegyzés trackback címe:

https://fressstart.blog.hu/api/trackback/id/tr868269544

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

27518 1970.01.01. 01:00:00

A cikk szerinti boldogság összefoglalva: Görög bölcsek szerint, jó embernek lenni, etikusan és logikusan élni, örömben élvezni az életet. Kereszténység a szenvedést tartotta boldogságnak és csak a mennyekbe lehetünk boldogok. Reneszánsz a földre hozta a boldogságot, jogunk van keresni. A mai nyugat szerint a boldogsághoz az igazi önmagunkat kell kifejeznünk, mélyebb érzéseinket. Azután a saját testünk imádata, majd a munkamánia és önmagunkra támaszkodás a célunk elérésében, jelenti a boldogságot. Tehát a hozzáállás jelenti a boldogságot, nem a körülmény. A csúcs az, ami a cikk végén van:"Ha a politikusok azt sugalmazzák, hogy a boldogság elérése a társadalom végső célja, nagy a valószínűsége, hogy egyáltalán nem a boldogságról beszélnek. Ideológiáról van szó: az ő saját politikai céljaikról. Álruhában." A cikk új felfedezést nem mondott a boldogságról, de majd lesznek itt guruk, megváltók, akik tudják a boldogsághoz vezető utat, amin aztán lesznek derűs perceink.

44711 1970.01.01. 01:00:00

Little, nagyon komoly téma, több ezer éve vitatkoznak rajta. Érdekes kérdés a természeti népeknél, akik -mi úgy látjuk -egyensúlyban élnek vagy éltek a környezetükkel és nem mondhatni, hogy ennél távolabbi célok vezérelték vona őket. Ebből arra következtetek, hogy az ember alapvető tulajdonsága, hogy képes a boldogságra. Ahogyan később ez a társadalmi forma felbomlott, mindenkinek a jogi - szociális helyzete adta meg azt a viszonyrendszert, amelyben boldog lehetett. Szerintem a felvilágosodás koráig, ha valaki nem volt szabadságát vesztett szolga és nem éhezett - ismeretlen fogalom a munkanélküliség,tehát a konkrét társadalmi szerep hiánya - sokkal könnyebben érezhette magát boldognak bárki, mint utána. Szerintem ma is valamennyien képesek vagyunk boldognak lenni , de ahogyan a cikk is írja, annyi elvárás és annyi "szemrehányás" létezik, annyi stressz, hogy kifejezetten meg kell küzdeni az egészséges önértelmezésért, ami előfeltétele a boldogságnak. Ahhoz, hogy ma boldog légy - a személyes, családi, szerelmi hatásokon kívül természetesen - tudnod kell elutasítani. Azt, amit rossznak tartasz. Persze egy jó szerelemben mindez sokkal könnyebb. A boldogság nem birtoklás, lehet, hogy éppen sok mindenről lemondasz a nyugalomért, ami jobban boldoggá tesz. De: ez kivételesen szerintem nem politikai kérdés. Bármit mond Jeb Bush, Cameron vagy Lázár János. De nagyon jó a kérdésfelvetésed !

328458 1970.01.01. 01:00:00

Azt gondolom - az első hozzászólót igazolva -, hogy a ' boldogság ' olyan mint az ' igazság ', mindenkinek mást jelent. Egyértelmű, egyetlen fogalomként nem ismerhetjük. Vannak hasonlóságok, illetve azonos részletei, de mindenkinek azonos az nincs + Példa erre a nagy szegénységben, eltérő közegben élők, gazdagságban élők boldogtalansága, illetve boldogtalansága a körülmények minden ellenkező lehetőségében IS. A politikusok IS valamilyen maguk igazának megfelelően képzelik, képviselik a boldogságot, igazságot, jó esetben. A citált cikk IS egy ilyen magának értelmező vélemény kifejtése, ami másnak teljesen mást sugall, mint a blog írójának, vagy bármely hozzászólónak !

328458 1970.01.01. 01:00:00

helyesen ez a mondat ( elnézést a kapkodásért ) : ' Példa erre a nagy szegénységben, eltérő közegben élők, gazdagságban élők boldogsága, illetve boldogtalansága a körülmények minden ellenkező lehetőségében IS.' !

23353 1970.01.01. 01:00:00

re 1. Only 2015. 08. 01. 7:11 Lehetséges hogy a cikk nem mond ujat,de mégis nem árt néha, azt mondani. Ne a divatos dolgogkkal törődj, hanem azzal ami neked, fontos, és másoknak sem árt. re 2. Cuba Libre c.C. 2015. 08. 01. 7:33 Csupán abban nem vagyok biztos hogy az ősember tényleg olyan "harmóniában" élt a természettel és egymással... Gondolj a Húsvét Szigetekre, ami ott tötént. A nomádok idején kevesebben voltunk, így kissebb kárt csináltunk, ma nagyon vigyázni kell. Szerintem a cikk jó, egyetlen kritika részemről amit én megemlítenék, hogy vannak emberek akiknek nagyon nehezzükre esik boldognak lenni, míg mások, hát kevéssel is be tudják érni. re 3. relatív 2015. 08. 01. 7:40 Igen.

320591 1970.01.01. 01:00:00

Little! A cikk nagyon, nagyon érdekes, elgondolkodtató. De a te mondatoddal teljes: " vannak emberek akiknek nagyon nehezzükre esik boldognak lenni, míg mások, hát kevéssel is be tudják érni." Így igaz! ++++

23353 1970.01.01. 01:00:00

re 6. Quick 2015. 08. 01. 8:31 Hello és köszönöm

60145 1970.01.01. 01:00:00

Az tudna életéről hiteles mérleget készíteni, aki megboldogult. Addig spekulálunk.

23353 1970.01.01. 01:00:00

re 8. Atlasz 2015. 08. 01. 9:55 Mint mindig, nagyon bölcs hozzászólás.

301782 1970.01.01. 01:00:00

Egy közhellyel.... Boldogság? Ezer (sztem milliárd) arca van.. embere válogatja, ki mikor és miért érzi boldognak magát.

23353 1970.01.01. 01:00:00

re 10. Valika 2015. 08. 01. 10:23 És azok közül egy sem tartós?

178873 1970.01.01. 01:00:00

Szerb Antal: Szerelem a palackban. A varázsló éjszaka kiemeli Lancelotból egy csodás fogóval a szerelmet, mert látja mennyire szenved tőle a lovag. aki utána néhány napig jól is érzi magát. Majd rádöbben, hogy valami nem stimmel. Visszamegy, megfenyegeti a varázslót, aki visszahelyezi belé a szerelmet. Lancelot rádöbben, hogy elvesztette a királynő kegyét. A novella befejező mondatai: "A fájdalom annyira rázta, hogy alig tudott a lován ülve maradni. Csorogtak a könnyei és leeresztette a sisakrostélyát, hogy a szembejövők ne lássák szégyenét. De könnyei oly bőségesen hullottak, hogy kiszivárogtak a sisakrostély alól és végigfutottak a páncélján. Boldog volt."

178873 1970.01.01. 01:00:00

Itt a teljes novella. Nem túl hosszú, és szerintem nagyon szórakoztató. http://epa.oszk.hu/00000/00022/00599/18940.htm

328387 1970.01.01. 01:00:00

Kedves Little! Fura fazonok írnak ebbe a New York Timesba. Egy egyetemi tanártól elvárnánk némi logikai érzéket. Például mi köze az erkölcsnek a boldogsághoz? Egy erkölcstelen ember nem lehet boldog? "Ha nem is tudjuk, mit jelent a boldogság, azt tudjuk, hogy történelmileg az erkölcsös életen alapszik. " Például egy börtön magánzárkájában állandó megfigyelés alatt nehéz lenne erkölcstelen életet élni. Ott lakozna a boldogság? Aztán ott a kereszténység és a boldogság kérdése. Ki mondta, hogy a földi létben boldogtalannak kellene lenni? Még a középkorban sem. Kifejezetten állították például, hogy Isten és az emberek, szegények földi szolgálatával itt a földön is boldog lehet valaki. Akkor meg miért állít mást a szerző?

23353 1970.01.01. 01:00:00

re 12. és 13 solide 2015. 08. 01. 13:34 Na ja, a szerelem és a boldogság az még bonyolultabbá teszi a témát. re 14. ZorróAszter 2015. 08. 01. 14:23 Kedvs Z. ön egy olyan kuncsaft akit nehéz boldoggá tenni, egy poszttal. Evvel számoltam. De én is úgy emlékszem amikor volt az hogy a világi élet boldogságainak űzését nem vették az egyházi személyek komolyan, mert a mennybe jutás volt, és sokaknak, (és ma is egypárnak), a fő cél. Az a boldogság, amit mások is elismernek, talán mégis erkölcsösnek illik lennie, a kornak megfelelően. De ha valaki csupán erkölcsös, az persze nem feltétlenül boldog....

44711 1970.01.01. 01:00:00

Ha valaki élete folyamán nem tudja, hogy boldog-e vagy sem, akkor az az ember nem boldog. De nem is elég bölcs, hogy ezen vátoztasson.

23353 1970.01.01. 01:00:00

re 16. Cuba Libre c.C. 2015. 08. 01. 14:38 Na ja. Persze nem szabad a boldogságot és az elégedettséget összetéveszteni. A boldogság szerintem magasabb nívón van, és valami ami futóbb, jön megy, ritkán marad.....

328387 1970.01.01. 01:00:00

Kedves Little! Ezeknek a cikkeknek egy célja van, hogy a világsajtó zsebben tartói meggyőződhessenek róla, hogy eléggé birkák-e az emberek, hogy mindent beszopjanak, amivel pórázon vezetik őket, vagy ideje már lecserélni az újságírókat intelligensebbekre. Aztán megnézik az Önök kommentkeit, ahogy a végtelen butaságra és logikátlanságra, történelmi ostobaságokra reagálnak, és megnyugodnak, hogy semmi szükség drága pénzen intelligensebb újságot csinálni. Önöknek bőven jó ez is. Azt meg se kérdezem, hogy hallott-e Assisi Szent Ferencről, vagy látta-e legalább a Napfívér, Holdnővért, mert teljesen felesleges.

23353 1970.01.01. 01:00:00

re 18. ZorróAszter 2015. 08. 01. 15:37 Az eredeti cikk 264 kommentet kapott. Olvassa őket, a jobboldalon kinyílik, a cikk mellet, ha a "comment"-re kattint.

60145 1970.01.01. 01:00:00

Solide kommentje kapcsán egy kicsit másképp. A boldogság nem állandó állapot, hiánya nélkül nincs is. Olyan, mint a nirvána: sem ez, sem az.

328387 1970.01.01. 01:00:00

Kedves Little! Mondhatnám, hogy "Ne kínozzon!". Ahelyett, hogy saját szavaival megmagyarázná a szerző helyett, hogy mi a kapcsolat az erkölcs és boldogság között. És hogy például milyen siralomvölgy állapotot tartott kívánatosnak mondjuk Szent Ferenc. De azért bele-bele olvasgattam a kommentekbe, és látom, ők is elmulasztották mindezt. Szépen bégetik vissza amit elvárnak tőlük. És ez ugye egy átlagon felüli intelligenciájú amerikaiaknak szánt lap.

23353 1970.01.01. 01:00:00

re 21. ZorróAszter 2015. 08. 02. 7:44 Olvassa: http://www.openbible.info/topics/suffering Például Máté, 5:10-12 “Blessed are those who are persecuted for righteousness' sake, for theirs is the kingdom of heaven. “Blessed are you when others revile you and persecute you and utter all kinds of evil against you falsely on my account. Rejoice and be glad, for your reward is great in heaven, for so they persecuted the prophets who were before you."

328387 1970.01.01. 01:00:00

Kedves Little! Hol itt az erkölcs és a boldogság viszonya? És hol van itt az, hogy az egyház szerint a földön csak erkölcstelen boldogság adathat? Pedighát könnyű dolga lenne, mert a Bibliában mindenre találna példát és mindennek az ellenkezőjére is. Ízlés szerint. Még jó hogy nem ezt idézte ide nekem, pedig az még talányosabb lenne: "You are the salt of the earth. But if the salt loses its saltiness, how can it be made salty again? It is no longer good for."