Igen megbolondultak, akár hiszed, akár nem. Egy kertes házból, ahol akármikor csak akartam, kirohanhattam a kertbe pisilni, egy magas házba költöztek.
Képtelenség kiismerni az embereket, mi késztette őket erre?
Ugyan vannak más kutyák is ebben a házban, és macskákat még hál Istennek nem láttam, az épületben pisilni sehova sem szabad, úgyhogy, hidd el nekem, majdhogy semmi szag sincsen.
És a postás sem tudom, hogyan jut ide be, képtelenség megugatni!
Naponta háromszor kimegyünk, és sétálunk, mert nekem ahhoz, hogy dolgaimat elvégezzem a szagok, szükségesek.
Szóval reggel hatkor, úgy, mint a házban is, felkeltem a dadámat, morogva nadrágot húz, kabátot vesz, és lemegyünk a lifttel, a ház elé egy kis pisilésre, vagy másra.
Ad nekem reggelit, és visszafekszünk az ágyba.
A második sétám délben 11 fele van. Ez nagyobb, sétálunk vagy 20 percet egy parkszerű sétányon. Nekem helyeim vannak, ahova vizelnem kell, esetenként csak kicsit, mert sok helyem van. Találkozunk más kutyákkal is, de én kevés kivétellel utcán nem ismerkedek. Ezeket még nem ismerem, mit örvenkednek?
Ezután másodszor is eszek, majd sziesztázok. Az új lakásban egyetlen jó, hogy napos. A karosszékben, a napon nagyon szeretek szundikálni.
Este megint megyünk sétálni.
Az egyik portás meg akar velem ismerkedni. Amikor a sétáról visszaérünk, mindig vár, és finom kutya kekszet ad. Így akar barátkozni. De csak várjon a sorára, el fog tartani egy ideig, míg meg fogok benne bízni.
Ha valaki jön itt is megugatom, csitíthatnak, hogy a szomszéd panaszkodni fog…kit érdekel? Házőrző kutya vagyok, ízig, vérig. OK most csak lakásvédő…
Üdvözlettel Fly, tacskó, eredetileg a második utcából. Köztünk maradjon, a szagok ott jobbak voltak…