Most hogy itt az ősz sok gombát látsz a piacon. Már mint Európában. Itt Amerikában, majdhogy sehol. Valahogy a vadgombákhoz az itteniek mindig is idegenül viszonyultak, bár rengeteg nő a mérhetetlen erdőkben, a vadonban.
Újabban, az utazás hatására, kapsz vadgombával ízesített ételeket jobb éttermekben, és jobb delikát zöldségboltokban árulják is őket, méregdrágán. Itt a közelünkben 60 dolcsi kilója a rókagombának. Ez vesepecsenye árban van. Vargányát és kucsmagombát (az utóbbi tavasszal és kora nyáron terem) csak szárítottan vehetsz.
Kiskoromban, a mi házunkban, a vadgomba be volt tiltva. Anyám nem engedte, mert szerinte veszélyes volt. Tényleg, minden évben, talán még ma is, egypár ember meghalt gombamérgezésben. De sok barátom járt szüleivel gombát szedni, és volt is a Széll Kálmán téren (később Moszkva tér) egy Gomba Vizsgáló asztal ahol ingyen megvizsgálták a zsákmányodat, és ha mérgeset találtak, az egészet kidobták. Ha meg piacon vetted, ott előtte megvizsgálták. Szóval anyám túlzottan aggódott. Emlékszem, falun járván olykor láttam a rókagombát nagy asztalokon, a napon száradni.
Még a fiaink kicsik voltak és egy Toronto környéki védett zöld területen kirándultunk, amikor a gyerekek egy gömböt találtak. Kiderült gomba volt. Itt „giant puff ball”-nak hívják. Magyarul, óriás pöfeteggomba. Hazavittük, felkerestem a lexikonban, internet előtti idők, és olvastam, a pöfeteggombák nem mérgesek. Nosza, mutatom nejemnek, de evésre engedély nem jött. Végül is kidobtuk a gombát. De érdeklődésem felpezsdült, vettem egy könyvet az itteni gombákról.
Ezekben az időkben nyári vakációra az Atlanti óceánhoz jártunk. Maine államba egy Bar Harbour nevű helyen béreltünk egy vityillót. E mellett van az Acadia Nemzeti Park. Itt megint sokat kirándultunk, főleg ha nem strand idő volt. Már a tengerparti házunk mellett, az erdőben is találtunk rókagombát, nagy mennyiségben, de nem szedtük. Feleség tilalma. Kagylót áshattunk, de a gombát ott kellett hagyni. Vérzett a szívem.
Egy séta alkalmával parkban egy csoportra bukkantunk, akik gombával teli kosarakkal jöttek. Elbeszélgettünk velük. Orosz országból származó amerikaiak voltak. Mondták rengeteg a gomba, és senki sem szedi
Hazajövésünk után, egy szeptemberben, valahol olvastam, hogy a Torontói Gombász Egylet hétvégi kirándulásokat szervez. Nosza, bejelentkeztünk és tagok lettünk. Az Egylet minden hétvégén, szezonban, gombaszedő kirándulásokat szervezett. A városban volt a találkozó, majd innen a túra vezetőjének a kocsiját kellett követni, aki egy közeli környezet védelmi területre, mindig másra, vezetett minket. A vezető tanult ember volt, legtöbbször egyetemi professzor, akik tényleg sokat tudtak az itteni gombákról.
Az volt a módszer hogy papírzacskókat vittél, és a zacskókba egyfajta gombát szedtél. A túra végén találkoztunk, és a vezető megnézte mindenki gombáját és mondta mi az, és melyik ehető. Ez a feleséget is megnyugtatta, és ettől kezdve mindenki nagy örömére meg tudtuk saját gombánkat főzni. A gyerekek, 7-9 évesek lehettek, imádtak gombászni menni, és a zsákmányt vacsorára megenni.
A túrán megmutatták a mérges gombákat is, azokhoz nem volt szabad nyúlni. Ha egyfajta gomba ismeretlen, akkor azt nem szabad megenni. Itt Amerikában a légmérgesebb gomba a Gyilkos Galóca, teljesen fehér gomba, még a spórája is. A másik, a Légyölő Galóca, sárgás, pöttyökkel. Van még egypár más is, de a legveszélyesebb a Gyilkos, főleg azért mert a tünetek evés után csak jó pár óra elmúltával jelentkeznek, amire a tested már felszívta a mérget és ezért majdhogy lehetetlen azt kiűzni.
Tisztán látod, hogy a régi világban, a Borgiák idején, ennek ismeretében, milyen könnyű volt valakit eltenni láb alól. Meg ismered a viccet miszerint egy hölgy három férje gombamérgezésben hunyt el. Tragikusan. És a negyedik? Agyrázkódásban. Hogy/hogy? Nem akarta megenni a gombát!
A házunk Torontóban a belvároshoz közel volt, egy nagy temetőtől nem messze. Ilyenkor ősszel a füves nagy temetőben rengeteg gomba nőtt. Egyfajtája, egy fehér torpedó alakú gomba, tömegesen a pázsitból tör fel. Itt úgy hívják, hogy „Shaggy Mane”. Fiatalon ez a gomba nagyon ízletes, ha már idős a gomba, eltintásodik, és elég undorító. De megint csak a nejem nem volt hajlandó enni, ha a temetőből jött, mert ugye ott halottak is vannak. Ki tudja… Parkokból eredő az OK volt.
Befejezem a gombák királyával, amire persze sosem vadásztunk, és nagyon ritkán ettünk. Ez a truffle, magyarul szarvas gomba. Kaviár árban árulják. A francia fekete, az olasz fehér. A magyar, nem tudom. Kár hogy otthon ezt még nem ettem, egyszer láttam egy nénit a Nagycsarnokban árulni. De a színét elfelejtettem. Ez a gomba a föld alatt van, bizonyos fák gyökereit kedveli. Jó szaglással rendelkező állattal, disznó vagy betanított kutya, keresik. A lelőhelyét nagy titokban tartják.
Ps
A rövid videó a gomba vadászatról szól itt a környékünkön.
Ez, truffle keresésről szól, Oregon államban, kutyával
Ez meg az említett Acadia Nemzeti parkot mutatja be, Bar Harborral.