A János legidősebb unokatesómnak, a Zsuzsinak a boyfriend-je volt. Pardon, a fiúja. Zsuzsi nehéz eset volt, szüleim szerint. Már vagy 30 éves volt ekkoriban, és nem volt férjezett. Nem volt tanult, nem volt érettségije sem. A Furnér Lemez Művekben, messze Újpesten dolgozott, mint titkárnő.
A János legidősebb unokatesómnak, a Zsuzsinak a boyfriend-je volt. Pardon, a fiúja. Zsuzsi nehéz eset volt, szüleim szerint. Már vagy 30 éves volt ekkoriban, és nem volt férjezett. Nem volt tanult, nem volt érettségije sem. A Furnér Lemez Művekben, messze Újpesten dolgozott, mint titkárnő.
Itt ismerkedett meg Jánossal, aki ott könyvelő volt, és később főkönyvelő.
János idősebb volt és azt regélték, hogy nős volt, de külön élt feleségétől. Zsuzsi mellett szépen kitartott.
Jánost, egyszerű ember volt, mindenki szerette. A leglátványosabban a ház dakszli kutyái. Kettő volt, Pepi és a leánya, Fruzsi. Mikor János még nem élt a házban Zsuzsival, csak gyakori látogató volt, érkezésekor a kutyák majd megbolondultak érte. Ilyent ritkán látni, volt öröm, Jánosra ugráltak, az meg ölelgette őket. Zsuzsi majdhogy féltékeny volt a kutyákra. Jánosnak mindig volt kockacukor a zsebében.
Az ötvenes évekről beszélek. Rebegték azt is, hogy János párttag. Na, mármost egy idő múlva Jánost főkönyvelőnek nevezték ki a FL Műveknél, és Zsuzsi lett a titkárnője. Házunkat közben leválasztottuk, Zsuzsinak is jutott egy szép rész, és oda János is beköltözött, effektíve családtag lett. Egy idő múlva, gondolom János sokáig késett válása után, össze is házasodtak.
Mivel a főkönyvelők jól kerestek, avagy még ahhoz tudtak kicsit „kanyarítani” is, Zsuzsink és János jól éltek. Volt egy jó, maszek építette sztereójuk. Voltak jó lemezeik, pl. Ima Sumak, és volt náluk mindig olasz Cinzano, meg Hubertusz. Dacára hogy én még alig múltam 10, én is kaptam olykor egy slukkot. Sátoros ünnepek alkalmával, avagy Szilveszterkor.
Nem volt gyerekük, nyaranta sokszor elvittek a vállalati csónakházba, evezni. Én voltam a kormányos. Az egyik nyáron meg, találtak nekem a vállalatnál nyári állást, mint helyettes kifutó.
56 ősze után, nem is sokára, 13 éves voltam, megváltoztak a dolgok. Senki sem tudta miért, esetleg kiderült, hogy János sikkasztott, de az is valószínű lehetett, hogy János a pár nap alatt, amikor úgy nézett ki, hogy tényleg változás lesz, hogyismondjam…. nem kádári módon viselkedett.
Egy szó, mint száz, főkönyvelői állását elvesztette. Arra nem emlékszem, hogy csak leváltották, avagy ki is rúgták, és hogy becsukták-e? De nem volt vidámság.
Ami még rosszabb, valahogy ennek a házban híre ment és egy albérlőnk férje, aki az ÁVO-nál sofőrkötött, megtudta.
Hírek szerint addig dolgozott ez az ÁVOs a főnökein, amíg elérte, hogy ezek elintézték, hogy Jánostól és Zsuzsitól elvették a két szoba összkomfortos pasaréti tanácsi lakásukat, és az ÁVOs sofőr és a felesége költözött oda be. Jánosnak és Zsuzsinak meg felajánlottak a Városmajor utcában, a Déli PU-hoz közel, egy satnya garzont.
Ott éltek, amíg előbb János, majd jóval később Zsuzsi unokatestvérem is meghalt. Zsuzsit, Kanadából való későbbi látogatásaink során mindig meglátogattuk. Lementünk vele, és kutyájával, az is dakszli volt, a Déli előtti kis plázára. Leültünk egy asztalhoz az egyik kocsma előtt. Zsuzsi itt törzsvendég volt, mindenki ismerte. A Hubertuszt szerette, azt rendeltem neki.
Isten nyugosztalja őket, jó emberek voltak.
