A kanadai választások, szokás szerint 5 éven belül történnek, akkor, amikor az uralmon levő párt a körülményeket kedvezőnek ítéli. A következő most október 19 -én lesz. Az US elnökválasztások négy évenként történnek, mindig november 8-án. A következő jövő novemberben lesz.

A kanadai választások, szokás szerint 5 éven belül történnek, akkor, amikor az uralmon levő párt a körülményeket kedvezőnek ítéli. A következő most október 19 -én lesz. Az US elnökválasztások négy évenként történnek, mindig november 8-án. A következő jövő novemberben lesz.

Míg a kanadai választás nem igen érdekli a világot, az amerikai annál inkább. Éppen ezért posztomban nem fogok túl sokat írni a kanadairól, többet az amerikairól.

A kanadai választásokon 5 párt vesz részt. Ezek közöl 3 párt számit, és most egy hónappal a választások előtt ezek, a véleménykutatások alapján, majdnem egyenlő arányban esélyesek. A pártok: a Konzervatív, a Liberális, az NDP (szoc. demokrata), a Bloc Quebecois (szeparatista) és a Zöld. Az első három számít, a Bloc csak Québec tartományban indul és manapság nem túl népszerű, a Zöldek kb. a szavazók 5%-át képviselik, de a választási rendszer miatt, (a parlamentbe csak úgy kerülhetsz, ha valamelyik körzetben képviselőnek megválasztottak), csak egy megválasztott képviselőjük van.

Az uralmon levő párt, a konzervatív, jelenleg már a második többségi uralmát élvezi, és a miniszterelnök, Steven Harper, 2006 óta van hatalmon. Most még négy évet akar ehhez hozzávágni. Van remény, hogy ezúttal nem fog nyerni, ha mást nem is, a többségi kormányt elveszti. Könnyen előfordulhat, hogy egyike a másik két pártnak fog hatalomra kerülni, és az egy kisebbségi kormányt fog alakítani. A liberálisok már sokszor voltak hatalmon, a szocik, azaz az NDP, még egyszer sem. (Megyei választásokat nyertek, de szövetségest még nem.)

Mint említettem, itt Kanadában a megválasztott helybeli képviselők parlamenti többsége számít, nem a leadott szavazatok aránya. A konzervatívok jelen többségi kormánya például csupán a leadott szavazatok 36% - ra alapszik. Látható hogy a kanadaiak többsége, 64%-az, azoktól balra szavazott, de a baloldali szavazatok a két pártra kb. egyenlően oszlanak meg és így a választó körzetekben a konzervatív parlamenti képviselők már 34%-al is nyerhetnek. Ha megválasztott parlamenti képviselők felénél több a konzervatív, akkor a parlamentben többséget élveznek. Igaz hogy a liberálisok és az NDP koalíciót alkothatnának, de erre itt nincsen hagyomány és ez (sajnos) nem történik.

Mint mindenütt a konzervatív párt a tehetősebb polgárokat pártolja, a jövedelem és vagyon olló folyamatos tágulása őket nem zavarja. A környezetvédelem nem prioritás. A kis emberek, az elesettek, a világ felmelegedése, a világ szegényeinek segítése, nem érdekük. Jobboldali külpolitikát folytatnak, évek folyamán sikeresen megváltoztatták Kanada békét pártoló és béke rendfenntartó hagyományát, egy jobbára az US-t mindenben pártoló, minden csetepatéban részvevőre. Még szerencse hogy az iraki háború idején egy liberális kormány volt hatalmon, így abban Kanada nem vett részt.

Ennyit illik tudni a kanadai választásoktól. Én vagy az NDP-re, vagy Liberálisokra fogok szavazni, a mi körzetünk most NDP.

xxxx

Ugyan az amerikai választások több mint egy év múlva lesznek, de a média már most tele van vele. Lehetetlen nem hallani róla. Köztudott, hogy az US-ben két, nagyjából egyenlően erős párt van, a Demokrata és a Republikánus. Csak emlékeztetőül, Barack Obama demokrata volt. Kétszer választották meg, előtte, George Bush, szintén kétszeres elnök, republikánus volt. A republikánusok jobboldaliak, a Demokraták balra vannak, de messze esnek az európai bal/szocialista pártokok gondolkodásától, hogy egyes itten bloggolók gondolkodását a köztulajdonról és a magántulajdonról és nosztalgiáját a Kádár rendszer után, ne is említsem.

Vegyük tudomásul, hogy Barack Obama annyira volt a baloldali amennyire itt csak lehetséges, és az szalonképes, és még így is rengeteg ellenséget szerzett, mert (horribile diktum) kötelező egészségügyi biztosítást mert behozni. Egyesek odáig mentek, hogy szocialistának nevezték, ami nevetséges. A második négy évben úgy a parlament (Congress -nek hívják) mint a Szenátus republikánus többségűre változott (a két éve választott képviselők eredményeként) és így lényegében semmi új törvényt nem tudtak beiktatni, mert a republikánusok, jó vagy rossz, nem szavazták meg, amit meg a republikánus kongresszus akart, azt az elnök, Barack Obama vétózta meg. Az Iránnal megtörtént békeszerződés csodaként jött létre, ennek nem beiktatásához kétharmados ellenszavazatra lett volna szükség, ami nem jött össze.

A jelen pillanatban a pártoknak el kell dönteniük, ki lesz az elnök jelöltjük. Ezt a folyamatot a „primary”-nek hívják. Most a jelöltek országszerte utaznak, magukat bemutatandó, és a kamerák előtt nagy nyilvános vitákban vesznek részt. Ezután államonként jelölt választások lesznek. A végén, egy nagy pártkongresszuson, a sok jelentkező közül egy, a szerencsés kiválasztott jelölt, a párt megbízását hivatalosan is megkapja. Innentől kezdve a választott republikánus és demokrata jelöltek egymással viaskodnak. Megint csak TV viták, stb., sorozata következik, amíg végül is a szavazók fogják eldönteni, ki legyen az elnök a kettőjük közül…..jövő november 8-án.

A demokraták oldalán kevés a jelölt. Ennek oka Hillary Clinton. Ő az egykori elnök felesége, már 8 évvel ezelőtt is esélyes volt a demokraták elnökjelöltségére. Most is indul, és őt nehéz lesz legyőzni. Ha emlékeztek, 8 évvel ezelőtt, mindenki meglepetésére egy új jelenség, a fiatal, fekete szenátor, Barack Obama lett a demokraták jelöltje, nem az elején esélyesebbnek tűnő Hillary.

Obama kormányában, az első négy évben, mint külügyminiszter, Hillary fontos szerepet töltött be. Szóval Hillary Clintonnak van gyakorlata. És nő. Nő elnök még nem volt, ez szerintem szintén előny. Az utóbbi hónapokban azonban sok támadás érte, állítólag külügyminisztersége alatt privát e-mailjébe hivatalosakat is kevert, pedig ezeknek titkosaknak kellett volna maradnia, ergo, a republikánusok szerint, alkalmatlan az elnökségre.

Ennek ellenére, Hillary demokrata párt elnök-jelöltsége majdnem hogy el van könyvelve. Persze semmi sem biztos, és ha a népszerű (de idős) alelnök, Joe Biden mégis indul, a helyzet változhat. Egyszóval, a demokrata primary nem túl érdekes, mert mint írtam Hillary nevezése majdnem hogy biztosra vehető.

xxx

A republikánus oldalon a helyzet ennek pont az ellenkezője. Rengeteg jelölt van. Ezek momentán egymás ellen marakodnak, senki sem tudja ki lesz végül is a jelölt. Az én véleményem szerint soraik között egy csomó balfácán található. Vitáik nagyon szórakoztatóak lennének, de nem lehet viccnek tekinteni, mert ezek közül a jelöltek közül, a kiválasztott könnyen elnök lehet. Még a gondolatra is megijedek és a nevetés belém fagy.

Mielőtt a republikánus jelöltek néhányát röviden bemutatnám, meg kell említenem, hogy jelöltként akárki indulhat. Hagyományok szerint parlamenti képviselők (congressmen/women), szenátorok és megyei kormányzók indulnak, de újabban a népeknek elege van a politikusokból és más híres emberek népszerűbbek. Így most az indulók között találsz neves nagyvállalatok tulajdonosait/igazgatóit, de még egy orvost is. Gyakorlatilag persze csak azok indulhatnak, akik a nagy pénzesek és lobbik anyagi támogatását maguknak biztosítani tudják. Az anyagi támogatás, ugyan tagadják, elkötelezettségekkel jár. Gondolom például olyan ígérettel, hogy ha elnökké választják őket, a szponzorálók ízlésének megfelelő tanácsadókat fogadnak majd maguk mellé.

A republikánus jelöltekre a következőek jellemzőek (nyíltan vagy nem nagyon titkoltan): Alacsony adót, kis kormánygépezetet akarnak, kivéve a katonaság….azt növelni akarják. Illegális (ez itt mexikói) emigráns ellenesek. A környezet védelem nem érdekli őket, sem a világ melegedése. Izraelnek mindenben igaza van szerintük. Sokjuk keresztény fundamentalista, vagy azok kedvében jár. Abortusz ellenesek, az állami juttatások/segélyek ellen vannak, és sorolhatnám.

Lent bemutatom, kommentjeimmel együtt, a republikánus párt jelöltjeinek egy részét, jobbára a jelen népszerűségi sorrendben. Lásd a teljes listát, itt.

Donald Trump,

New Yorki ingatlan mágnás, milliárdos vállalkozó. Minden közvélemény kutatásban az első helyen áll. Nagyon ismert, televízió vetélkedők főbírája is volt. Nem politikus. Ijesztő és szórakoztató alak. Populista demagóg és önimádó, maga a párt is fél tőle. A média állandóan támadja, mert enyhén szólva nem politikailag korrekt, de ez csak még népszerűbbé teszi. Imád szónokolni, mindent leegyszerűsít, a világról keveset tud. Az egyszerű emberek imádják.

Népszerűségét az előbb említetteken kívül, a mexikói illegális emigránsok elleni kirohanásainak is köszönheti. A déli határon falat akar építetettni, az illegálisakat, (millióan vannak), mind haza akarja telepíteni. És, mint mondja, de ezt mindegyik jelölt mondja, Amerikát újra „naggyá fogja tenni”. Szintén népszerűvé teszi az a tény, amit nem győz hajtogatni, hogy annyi pénze van, hogy „nincsen szüksége pénzes támogatókra”. Na, ez még nekem is tetszik…

Mivel ez az ember, ugyan tagadhatatlanul sikeres üzletember, politikusnak a média szerint, és szerintem is, alkalmatlan, el nem tudom képzelni, hogy a sikeres elnökjelölt lenne. De ki tudja???

dr Ben Carson

Fekete, sikeres orvos, halk beszédű, a világról ijesztően keveset tud. Nyíltan muszlim ellenes, mondta, a muszlim vallásúaknak nem szabadna elnöknek lennie, nem mintha ilyen jelölt létezne. Ezt azóta visszavonta. Népszerűségét annak köszönheti, hogy nem politikus, kívülálló, mint a fenti Donald Trump, vagy a következő Carly Fiorina.

Carly Fiorina

Az egyetlen republikánus nő jelölt. Ultrakonzervatív, a Hewley Packard vezérigazgatója volt egy rövid ideig, amíg fel nem mondtak neki. Igazgatósága alatt ezreket bocsájtott el. Mint a legtöbb kandidátus, a külpolitikáról nem sokat tud….de a katonaságot még jobban fel fogja fegyverezni, és így - mondja ő - Amerikára Putin hallgatni fog. Brr.

Jeb Bush

Valamikor a legesélyesebbek közé tartozott, de a jelen pillanatban a fenti nem politikusok túlszárnyalták. Ennek ellenére korai lenne őt leírni. Meg fogsz lepődni rajtam, jómagam is, de ebben a felállásban Jeb Bush, a volt elnök öccse, az első Bush elnök fia, szerintem a kevés a normális republikánus jelöltek közé tartozik.

Persze jobboldali, de nem túlzóan. Legalább tájékozottabb, lévén egy híres politikus család sarja, plusz Florida állam volt kormányzója. Persze mint hivatásos politikus, plusz az utált George Bush elnök öccse, hátrányban van. Jeb beszél spanyolul, felesége Mexikóból származik. Más, mint volt elnök bátyja, kevésbé nagyzoló, csendesebb, nekem szimpatikusabb.

Ted Cruz

A legjobboldalibb. Szenátor, Texas államából. George Bush, volt elnök tanácsadója. Ügyvéd, Harvard végzettségű. Egy ijesztő jelölt. Fundamentalista keresztény, szerintem bigott. Nem részletezem tovább, jobb, ha nem ismeritek.

Marco Rubio

Fiatal, jó svádájú, kubai menekültek fia, egy szenátor Floridából. Beszél spanyolul, nem hülye, de nekem túl jobboldali, és a világról keveset tud. Esélyes lehet, mint egy új „latino” Obama.

Chris Christie

New Jersey állam kormányzója, kövérkés, alacsony termetű, jópofa, szókimondó politikus. Nem szélsőséges jobboldali, én kedvelem, de nem hiszem, hogy esélyes, sokan vannak ellene, pedig jó elnök jelölt lenne.

Rand Paul

Szenátor Kentucky államából, apja is az volt. Szimpatikus ember, libertásian, (ezeknek az egyén szabadsága a legfontosabb). Egyedül áll a véleményével, hogy az USA-nak külföldön kevesebbet kellene beavatkoznia, és főleg fegyveresen nem. Egy időben még a katonai budgetet is meg akarta nyirbálni, de ma már nem, mert ez itt nagyon nem népszerű lépés lenne. Szóval, és sajnos, esélytelen.

George Pataki

Állítólag magyar származású, volt háromszoros New York állam kormányzója. Jelenleg esélytelen, csak a neve miatt tettem a listába.