elso

ujrakezdek

A könyvespolcról: Mi lesz, ha a házasság nem lesz megengedhető?

1970. január 01. - littke

Az alábbi egy újonnan megjelent könyv ismertetése a New York Timesből. A kritikus neve Fred Andrews. A könyv címe: Marriage Markets (A házasság piaca). A szerzők: June Carbone és Naomi Cahn. Kiadó: Oxford University Press

Két egyetemi tanár, June Carbone és Naomi Cahn éles és meggyőző beszámolót írtak – amely részletekben gazdag és jogi zsargontól mentes – a gyermekekbe való invesztálás Amerikában tapasztalható sikertelenségéről.

Könyvük, „A házasság piaca” azt tartja, hogy e kudarc oka nemcsak a kormányok politikája, de az amerikaiak privát életmódjának is az eredménye. A házasság, ami időt álló módja a gyerekek érdekeinek ápolására, nem válik be sok amerikainak. Egy olyan világban, amit a növekedő egyenlőtlenség szakít darabjaira, férfiak és nők milliói arra a határozatra jutnak, hogy a házasság olyan elkötelezettségekkel jár, amiket ők képtelenek kielégíteni. A házasságok közel fele nem sikeres, a gyerekek 40%-át egyedülálló anyák szülik.


Ez nem egy romantikus könyv. Professzor Carbone, aki a Minnesota egyetemen tanít és professzor Cahn, aki a George Washington Egyetemen, a házastárs kiválasztását, mint egy magas fokú tárgyalást írják le, aminek célja a legtöbbet ígérő fél megtalálása, annak, aki érzelmileg és anyagilag alkalmas az életre szóló elkötelezettségre. A (házasság) egy szerződés, amivel jogok és felelősségek járnak, amiket törvények erősítenek meg.

Az amerikai társadalom legfelsőbb létrafokán, a felső 30%-nál a házasság még mindig ugyanolyan jól működik mint valaha, ha nem jobban, mondják a szerzők. „Az elit nem ábrándult ki a házasságból – írják - inkább abba akarnak invesztálni.”

A könyv szerint a pirula már régóta megszüntette a házasság előtti szextől való félelmet, így lehetővé tette a gyerekszülés késleltetését addig, amíg a pár mindkettője beérkezett, és jövedelmező foglalkozást nem űz. Amikor végül is megházasodnak, ezt az előnyt betonozzák be, saját maguk és jövendő gyermekeik számára.

Manapság az a helyzet, hogy az a pénz és az az idő, amely logikusan gyerekeik sikerére reményt ad, csupán az amerikai felső osztálynak áll rendelkezésére. A legszörnyűbb a helyzet a jövedelmi létra alján. „A házasság éppenséggel megszűnt a legszegényebbeknél” – de nem azért mert vonzását elvesztette, mondják a szerzők. Úgy a férfiak minta nők nagyon szeretnének megházasodni, de ez egy olyasfajta cél, mint egy nyaraló a tóparton, számukra megengedhetetlen.

A házasság jövője Amerikában a széles középosztályban dől el, ahol már most is sok a kétség - ismerik be a szerzők. A válás itt gyakoribb, mint a felső rétegekben, de a nők sokkal tovább maradnak partnerükkel, házasságban vagy sem, mint az alsóbb osztályokban. Mégis a házasság a középosztályoknál közeledik ahhoz a ponthoz, hogy itt is eltűnhet, és a menyegző rítusa (a többivel együtt) a gazdagoknak fog maradni.

A házasság intézményének fokozatos elkopása nem titok. Az elmúlt évtizedek jóval jobb/több karrier lehetőséget hoztak a nőknek, az alsó osztályokat kivéve. A legtöbb nőnek nem kell reménytelen házasságban élnie, csak azért mert a maguk lábán nem lesznek képesek megélni. És, nem meglepően, egy normális állásban dolgozó nő nem fogja magát egy olyan férfihez kötni, aki képtelen munkát találni, vagy ha van, azt megtartani, vagy még rosszabb, aki börtönben köthet ki. A házasság romlásának előidézőjét jól ismerjük: ez a jó munkás állások eltűnése, főleg férfiaknak, és ezt követően azoknak a közép vezetői állásoknak a feleslegessé válása, amelyek a középosztály millióit fenntartották.

Egy fél évszázaddal ezelőtt Daniel Patrick Moynihan, akkor munkaügyi miniszter helyettes úgy látta, hogy a hiányzó munkalehetőség az iskolázatlan férfiak, különösen a feketék számára megnehezítette, hogy kenyeret keressenek. 1965-ben kiadott tanulmánya „A fekete család” szerint a feketék családja matriarchálissá vált, egy nem normális életformává, amely a rabszolgaságból maradt meg. Magyarázatait– nem a tényeket – mint rasszistát és anti feministát, akkoriban elítélték.

Professzor Carbone és Cahn azonban dicséri Moynihan jövőbelátását, aki mellesleg később szövetségi szenátor lett New York államból. A fekete családok akkori sorsa – a szerzők írják - a „bánya kanárijának” tekinthető, azaz korai áldozatai voltak annak a jelenségnek, ami mára már szélesebb rétegekben elterjedt.

A házasság intézményének elhalása nem mutat mérséklődést és nincsen rá kézenfekvő megoldás. Az biztos, jelentik ki a szerzők, hogy nincsen olyan családot érintő intézkedés, amely jó munkát garantálna mindenkinek. (Bárcsak lenne!) Van a könyvben egy fejezet, ami a szociális lehetőségekkel foglalkozik, amik a családok megerősítésére irányulnának, de receptjeik az egyenlőtlenség megfordítására nem sokat különbözik az ismert liberális gondolkodástól, és így bevezetésük hasonlóan reménytelen marad.

Így a családi joghoz fordulnak megoldásért, mivel a jog messze lemaradt azoktól az együttélési formáktól, amelyekben manapság az amerikai családok élnek. A szerzők szerint a házassággal - és a válással kapcsolatos törvények csupán az elitet szolgálják, csupán azokat, ahol van elég vagyon, ami felett pereskedni lehet.

A legalsóbb osztályok esetében a családi jog büntető. Tipikus megnyilvánulása a kilátástalan erőfeszítés azt meghatározandó, hogy melyik szerencsétlen férfi az apa, aki aztán képtelen anyagilag a gyerekét támogatni. A középosztály esetében egyik szülő sem fog sokat nyerni, ha pereskedni kezd. Spórolt pénzük alig van, és a nők félnek, hogy előző férjeiket is támogatniuk kell, ha ne adj isten, azok az állásásukat elvesztik. A házasságon kívül élőek mindezt általában az anyák elvárásai szerint intézik el, amikor is azok pénzbeli támogatás fejében gyereklátogatást biztosítanak.

A családi jogot újra át kell írni úgy, hogy az az egyedül álló anyák gyerekeinek érdekét képviselje, állítják a szerzők. Azt is remélik, hogy a családi jog átírásának szükségessége az egyneműek házasságára – utat nyithat új megoldásokra, éspedig mindenki számára.

Például, mondják a szerzők, az egyneműek házassága igen könnyen négy személyt foglal magába: „a biológiai szülőt, annak társát, a sperma donort és néha annak társát is” – mindegyik egy esetleges igénnyel a gyermek irányában. Hozzáteszik: „Ezen realitásokon keresztül dolgozván új modelleket kreálhatunk. Olyanokat, amelyek előző házastársakat, együtt élőket, és mostoha szülőket valamint a jelen viszonyokat is figyelembe veszik.” Annyira különbözne mindez, kérdik, a heteroszexuális nőtől aki, házasságon kívül gyermeket szül egy férfitől, de ezután elköltözik és egy másik férfivel hosszasan együtt él? Nagyon is valószínű, hogy minkét férfi apának érzi magát és ezt el kellene ismerni. Miért van az, hogy csupán a két biológiai szülő az, amivel a hagyományos jog foglalkozik?

A mai világban a házasság intézménye bajban van. A szerzők elfogadják ezt a realitást, még ha nem is tetszik nekik. Arra biztatnak, hogy ne az érdekeljen minket, hogy a szülők esküt tettek-e az oltárnál vagy sem, hanem azzal hogy „a gyerekek életét ne nullázza le a társadalom növekedő igazságtalansága”.

PS

Az eredeti cikket itt találhatod. Köszönöm blogtársunk segítségét a fordításom átfésülésében.

A bejegyzés trackback címe:

https://fressstart.blog.hu/api/trackback/id/tr658269762

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

cyndi 1970.01.01. 01:00:00

Bizony ez a szomorú helyzet a házasság piacán. Ma már, általánosságban mondva, minden a pénzről beszél. És ahol a pénz uralkodik, eltűnik az emberség.

338311 1970.01.01. 01:00:00

A kialakult történelmi hagyományokat (férfi és női feladatok, a vallások hatását) felülírta a mai gazdasági, kapcsolati rendszer. Nem vagyunk függvényei egymásnak, és sokan nem is az alkalmazkodás, hanem az egyenlőség sajátos érveivel házasodnak, legalább is az európai kultúrákban. A múlt sem volt jó, de a kényszere, vagy azok egyértelmű elfogadása, a férfi és a nő szerepe, az évszázados tűrése a családi hierarchiának működőbb képessé tette.

23353 1970.01.01. 01:00:00

re 1. cyndi (látogató) 2014. 09. 02. 14:06 Helló cyndi. Igen, gondolom azok az erők amiket ez a könyv leír máshol is hasonlóan dolgoznak. re 2. BundiB 2014. 09. 02. 14:23 Az egyenlőség az még sok helyen szokatlan.

11677 1970.01.01. 01:00:00

Tudtommal Magyarországon nem íródott még hasonló könyv, de a helyzet azonos. Úgy tűnik, hogy a mai modern, kapitalista rendszer - bizonytalan megélhetés, női egyenjogúság pozitív és negatív oldalai - nem kedveznek a "családi intézmény" - nek. Feltehetően a jövő, az "időszakos férfi női együttlét" lesz, ahol a gyerek, csak esetleges "melléktermékként" kerül elkönyvelésre.

11677 1970.01.01. 01:00:00

4. kiegészítése: A korábbi erkölcsi normák lazulása már ma is erősen érezhető például a "nyitott házasság" elfogadásában. Aztán a "tanult emberfő" esetében meghosszabbodik, kitolódik az életre, munkára való felkészülés, munkába, termelésbe állás, "család alapítás" ideje, A "felsőbb osztályba" tartozóknál is előbb-utóbb elszakadhatnak a családi szálak és gyakoribbá válhatnak a "külső kapcsolatok" mindkét neműnél. Mindezek OKA, az emberiség létszámának rohamos növekedése, a korábbi családi közösségekben való munkálkodás lehetőségének szétszakadásában van. Ma már szinte természetes, hogy ahány "családtag", az annyiféle érdeklődési irány és elnyert, betöltött munkakör.

301782 1970.01.01. 01:00:00

Nagy közhely: a világ változik. Vagy mi változunk és ezzel együtt változik körülöttünk a világ? Azt érzékeljük, hogy egy civilizációs modell van összeomlóban. A hagyományos patriarchális világképé. A változást sokan nehezen viseljük. Nők is, nem csupán férfiak..valójában az ember változik a világban, a természetben. Másfajta kihívások érlelődnek, melyekre másfajta válaszokat kell adni. Vagy másfajta eszközöket kell keresni? Nem tudom...csak találgatok.

60145 1970.01.01. 01:00:00

A család fogalma koronként változott. Ha jobban megkaparjuk: az érdek, elsősorban az anyagi érdek mindig befolyásolta. Szerelem érdek nélkül szinte csak az óvodában létezik, már tizenéves korban többféle tényezővel együtt jelenik meg a kelendőségek piacán. Azonban ha a házasság érdekszövetség is, akkor is válságról szól a cikk. Változásról, ahogy Valika írta, amely eléggé szomorú a vesztesei számára. A válóperek több, mint 70 %-át nők indítják. Ha valaki (na ki?) kettőt veszít, annak vége.

23353 1970.01.01. 01:00:00

re 4. lord 2014. 09. 03. 2:43 Igen. Bizonyos vagyok hogy amivel a könyv foglalkozik nem csupán amerikai jelenség. A pirula hatása, az egyenlőség elérése, a férfi mint egyedüli, vagy fő anyagi támogatásának megszűnése mind ezt eredményezte. A kapitalizmus csupán "a munkás munka" megszűnéséért felelős. re 6. Valika 2014. 09. 03. 7:23 Igazad van. A könyv a gyerekek érdekében íródott, és úgy tűnik a hagyományos család, ami kihalóban van sok helyen és esetben, volt erre a legalkalmasabb.

23353 1970.01.01. 01:00:00

re 7. Atlasz 2014. 09. 03. 7:46 Igen. Talán vannak akik tapasztalatból tudnak beszélni.

60145 1970.01.01. 01:00:00

http://hvg.hu/itthon/20140905_A_gyerekeim_anyjat_nem_fizetnem__miert

23353 1970.01.01. 01:00:00

re 10. Atlasz 2014. 09. 05. 2:02 Jó cikk. Nincsen új a nap alatt.

336586 1970.01.01. 01:00:00

Kíváncsi lennék a szerzök nemi identitására a szöveg alapján.

23353 1970.01.01. 01:00:00

re 12. napos 2014. 09. 05. 13:08 A nevük után ítélve nők. Ha arra célzol hogy vajon melegek e arra nincsen szerintem utalás.

60145 1970.01.01. 01:00:00

Igen, ez itt nem Amerika, de a probléma hasonló. Közel negyvenes fiatalemberek kalkulálnak azzal, hogy a párkapcsolat mibe kerül - és férfiak lévén a házasság intézménye szóba sem kerül náluk. Annak idején a nők munkába kényszerítését ellensúlyozták a jogi erkölcsi előnyökkel, ez az államnak nem került semmibe. A kár tartós. Csak illusztráció, hogy a legtöbb újságcikk "édesanyaként" említi a gyerekgyilkos nőt is, míg a férfi szülő jó esetben "apa". A családjog nálunk nem ismeri a közös felügyelet fogalmát, "hogy ne veszekedjenek". No ez hazai.

58395 1970.01.01. 01:00:00

Töprengésre ad okot, hogy ezt a jelenséget senki sem, vagy csak nagyon kevesen írják a fennálló politikai, gazdasági rendszer válságjelenségei közé... Pedig ha kicsit belehallgatunk a megérzéseinkbe, jelzésértéke van ennek is... Nem kell egy válsághelyzetnek konkrétnak lennie ahhoz, hogy beillesszük egy trendbe... Inkább csak az az üzenete, hogy akár az miatt is lehet... Mivel minden, mindennel összefügg, elgondolkodtató... Atlasznál fogadni mernék, hogy az "annak idején" az előző szoc rendszerre utal, amit nem zárok ki, hogy igaz is, de hogy most teljesedet ki, és világjelenség, ennek ellentmond... Little, a "munkás munka" megszűnése az általam citált válság egy másik aspektusa... A válságok egyre másra torlódása, még ha nem is látszik jelentősnek, előrevetíti az eszkalációjukat is, illetve a lehetőségét holtbiztosan... Túl sok válság tolakszik mostanság egymás hegyére hátára ezen a Földön, és az nem megoldás, hogy egyik válság megoldása, egy másik válság előidézője legyen

23353 1970.01.01. 01:00:00

re 15. Kokó 2014. 09. 05. 17:13 Nem vitás hogy az ecceri kétkezi munka szükségének drasztikus csökkenése, és a maradék távoli országokba menése sok mindenre kihatással jár, pl. a házasság intézményére, a cikk szerint, az alsóbb (és közép ?) osztályokban. Az igény a tanulásra, felkészültség, az ami szükséges hogy ezt a fiatalok átvészeljék. Szóval dolgok áthidalására az egyéni és a társadalmi (állami) felellőség komolyan vevése, fontos. Ha csak az egyik létezik a sikernek kicsi a reménye.

58395 1970.01.01. 01:00:00

Ebben nincs is vita köztünk Little, csak abban, hogy az általad vázolt megoldást ez a rendszer tudja e támogatni... Csak azért, mert ha tudná, akkor ez a fajta válságdömping ki sem alakulhatott volna... Érzed a paradoxont ugye...?

60145 1970.01.01. 01:00:00

15. Kokó : Nálunk valóban a szocializmus extenzív gazdasági fejlesztése kényszerítette munkát vállalni a nőket. Azután abban az ütemben, amelyben kiderült, hogy ennek lehetőségei végesek, működésbe léptek a piaci mechanizmusok, a kapitalista gazdaság törvényszerűségei. A gulyáskommunizmust ez hozta létre! A bejegyzésben felvetett jelenség is a piacgazdaságokra jellemző, még akkor is, ha azt csak kevés helyen szakította meg a tervutasításos, politikai diktatúrán alapuló közjáték. A nők munkába állását a háborúk alatt minden demokráciában jogaik növelése kísérte, ugyanakkor ez nem járt együtt a férfiak jogainak csökkentésével. Ha mindkét fél érdekelt a család fenntartásában, ha nem csak az egyik nyer a bontással, az családbarát környezet.

58395 1970.01.01. 01:00:00

Így igaz Atlasz, ezt a saját bőrömön is tapasztaltam, a házasságom megszűntekor... A társadalom ez a fajta "ősi" intézménye is válságba került... Szép lassan gyűjtögetjük őket, aztán egyszer csak nem fér több a padlásra...:-))