Hosszas tanulmányozásom eredményeként, itt vacsoráztunk az elmúlt szombaton. Az étterem francia jellegű. Neve, Á L’Os, nálamnál franciául jóval jobban beszélőek szerint, „csontig”-ot jelent. Ami talán magyarázat lehet arra, hogy miért szerepelt a velős csont az étlapon jó pár étellel párosítva.
Hosszas tanulmányozásom eredményeként, itt vacsoráztunk az elmúlt szombaton. Az étterem francia jellegű. Neve, Á L’Os, nálamnál franciául jóval jobban beszélőek szerint, „csontig”-ot jelent. Ami talán magyarázat lehet arra, hogy miért szerepelt a velős csont az étlapon jó pár étellel párosítva.
Egyszerűen, de nívósan volt berendezve, a fehér asztalterítők és a nagy, csupasz antik téglafal az egyik oldalon, dominálta a helységet.
Volt vagy 20 asztal, és a terem negyedét egy nyitott konyha foglalta el, nagy, de halk elszívó berendezéssel, ahol számításom szerint kb.4 szakács sürgött forgott. A pincérek, három, kifogástalan feketébe voltak öltözve. Fehér köténnyel, francia szokás szerint.
Két vacsora kurzus van, este 6 és 9, majd 9 és éjfél között. Mi 6-kor jelentünk meg. Még kevesen voltak, de pár óra alatt, ha nem is teljesen, de megtelt.
Az étterem BYOW volt, (Bring Your Own Wine), azaz megengedi, hogy saját borodat hozzad. Ráadásul nem számítottak fel semmit azért, hogy kinyissák. Amcsiban ilyesmiért néha képesek 10 dolcsit is elkérni. Saját borod hozatala jelentős megtakarítást jelent. Éttermek normálisan dupla, vagy még magasabb árat számláznak borokért.
Én egy argentin vörös (shiráz) bort hoztam, ami Ontario tartományban nagyon népszerű. A franciák csak francia bort ismernek el, úgy igazán. Pincérünk tényleg francia francia volt. Kérdeztük, mondta itt jár egyetemre. Szép kiejtéssel beszélt, nem az itteni „zsuállal”. (A joual, a francia kanadaiak egymás közt használt kiejtése…elég randa, de ne mondd nekik…)
Na de térjünk a lényegre, az ételekre. Nejem nyúlpástétomot rendelt előételként, ami borecetes póréhagymával, szeletelt különféle retkekkel, pisztachio dióval és finom savanyúságokkal, meg zöld fűszerekkel jött. Nagyon elégedett volt választásával.
Én meleg előételt rendeltem. Véres hurkát (boudin-t). Bőr nélkül, kockára formázva jött. Sűrű zeller pürén ülve, ami pürének sör alapja volt. A fekete boudin tetején kis csokor virágzott….cranberry bogyókból, (piros ribizli szerű gyümölcs), zöld tarragon levelek között. Látványos, de ami fő, hogy a hurka a legjobb sváb véres hurkára emlékeztetett.
Főételként nejem sült disznót (vagy malacot?) rendelt, ami egy félbevágott velős csonttal jött. És grillezett zöldségekkel, meg portó bormártással. A velős csontot itt kemencében készítik. Így kicsit füstös az íze. Mindez nem diétás, nejem evés közben az omlós sült egy részét hozzám átpasszolta. A velős csontjából is kaptam.
Én tengeri herkentyűket rendeltem. Ez nem olyan nehéz. Szóval egy paradicsommártás alapon, grillezett calamárit (kis tintahal) és grillezett polip darabkákat (a csápjából) kaptam. A polip Galíciában, (spanyol tartomány), nagy divat, ott szerettem meg. Mindezzel, grillezett kale levél, (kelkáposzta szerű zöldség) jött, ami fényes volt, a jófajta olíva olajtól. A levél enyhe keserűsége nagyon jól ment az előbb említettekkel. El ne felejtsem, hogy a paradicsom szószba, fűszeres chorizo kolbász, szeletekre vágva, és egypár újkrumpli volt becsempészve, spanyol módra.
Mondanom se kell ezek után tele voltunk. Na de desszert? Egye fene, rendeltünk. Egyet, és feleztünk. Madártejet. A franciák nagyszerű madártejet tudnak készíteni, ez is megállta a helyét. Anyám hámozott mandulákat szokott a tojáshabba tűzdelni. Itt mással jött, de nagyon finom volt.
Bocsánatot kérek, az ételekről képeket nem készítettem. Pedig ez most nagy divat, de én valahogy ezt nem szeretem, mert le von az élményből. Étkezés (és szeretkezés) közben ne fényképezzünk.