Ezt a posztomat egy a hétvégén látott dokumentum film ihlette. A címe (ugyanaz ami a posztom címe): “The Invisible War”.

http://invisiblewarmovie.com/index.cfm

Ha tudsz angolul a fenti linken meg is nézheted.  
Egy Oscar díjra listázott nemrégen készített amerikai dokumentum filmről van szó. Nagy port vert fel. Nagyon hitelesen a sértett nők szemszögéből párbeszédben mutatja be milyen is a női katonák élete az intézményen belül.

Nemritkán molesztálásoknak vannak kitéve ebben a sokáig majdnem kizárólagosan férfiakkal dominált környezetben. Látod az eredményt a kérdezettek arcán.

Mind ez sokáig tabu tárgy volt, az amerikai hadsereg fegyelmezett harci masina, a legjobb a világon, nemde? Kényes téma. Állítólag csupán az esetek kis százaléka lesz jelentve. A Pentagon szerint 2011-ben kb 2600 volt a konkrét feljelentések száma, de saját becslésük szerint ez csupán az esetek 14%-a. Azaz évi  20 ezer körüli az összes erőszakoskodás száma!  
A jelentett és tényleges esetek közti nagy különbségre az a magyarázat hogy az eljárás fájdalmas, a következmény a nők számára súlyos. Elégtétel, büntetés ritka. A nők tisztában  vannak azzal hogy ha panaszt tesznek a katonai karrierjüknek befellegzett. A vádoltaknak legtöbbször az égvilágon semmi baja sem lesz.

Hogy ne csak az amerikai katonaságról beszéljek, hasonló vádak máshol is felmerülnek. Itt Kanadában köztudott a rendőr nők problémái, főleg a “mounty”-k alkalmazásában, de bizonyára másutt is. Canadian Mounted Police, a hires lovasrendőrség, egyrészt az FBI itteni megfelelője másrészt sok megyében a csendőrség szerepét tölti be. Egy itteni fogalom, példakép. Az utóbbi időkben elég sáros lett…mintha ugyanazt a lemezt hallgatnád.

Itt is ott is a történet ugyanaz. A nőket kezdettől nem veszik komolyan. A bajtársak de a nők felettesei is gyakran szóban zaklatják őket. Csak viccelnek mondják de lényegében lépten nyomon “próbálják” meghóditani őket és nem értik meg a nem-et. Nagyon gyakran erőszakoskodnak, majd fenyegetőznek mondván hogyha a nők árulkodnak karrierjüknek vége lesz. Sokan testi fenyítést is ígérnek, vagy rosszabb, alkalmaznak.

A történet nagyon kiábrándító. De az óriás bürokráciák, ahol persze külön egységek vannak létesítve pontossan ennek megelőzésére és orvoslására, tehetetlenek.

Miért? Hagyomány hogy a feljelentést a sértettek feletteseihez kell beadni. Igen sokszor ezek maguk az elkövetőek. Úgyszintén ezekben a szervezetekben a vád nem egy független intézményen kivüli a bíróság elé megy hanem egy belső bizottsághoz. Itt hasonszőrűek, sokszor a vádlottak egykori iskolatársai és bajtársai vannak azzal megbízva hogy döntést hozzanak. Talán nem túl meglepő hogy igen megbocsájtóak.

A nők szerepe a mai világ katonaságaiban egyre inkább növekszik. Nemrégen az US-ben a kombat (harci) szerepet is megkapták, ergo papíron teljesen egyenlőek a férfiakkal. Vissza útra nincsen mód.

Mégis hogyan fog a jelen gondolkodás változni?

Tény hogy önkéntes katonának sokszor a férfiak leg “macsóbbja” megy. Talán mindegyikünk tapasztalta hogy mi az amire ilyen körökben felnéznek? Elsők között vannak problémák fizikai erővel, kitartással, vakmerőséggel való megoldása. Nem adsz fel, a végső győzelem a cél. Ez az amit respektálnak….