Az alábbi cikk a New York Times-ban jelent meg 2014 Augusztus 10.-én. A szerzők, Seema Jayachandran, közgazdász tanársegéd a Northwestern Egyetemen, míg Rohini Pande, professzor a Harvard Egyetem Közigazgatás Karán.

Miért olyan alacsonyak az Indiában született gyerekek?

40% százalék felett van azon 5 évesnél fiatalabb indiai gyerekek száma, akik satnyának nyilvánulnak. Ez azt jelenti, hogy koruk és nemük szerint mért magasság eloszlása alapján a világon az alsó 2-3%-ába tartoznak, és ez csak kevéssé javult az 1990-es évek óta. A gyerekkori rosszul táplálkozás satnyaságot és nyomorúságos életet eredményez. Következésként milliók fogják életüket leélni gyenge egészséggel és alacsony intelligenciával.

Most azt hinnéd, hogy mindez a szegénységről fog szólni, de nem. A történet innen furcsa lesz: Az Indiában született átlag bébinek nagyobb az esélye hogy satnyább lesz, mint az átlag bébinek a szub-szaharai afrikai országokban – dacára annak hogy Indiában a bébi édesanyjának nagyobb az esélye hogy a szülést túlélje, és Indiában a bébi valószínűleg tovább fog élni, gazdagabb és tanultabb lesz.

Adtak már számos magyarázatot erre a „Dél Ázsiai Enigmára”. A legutóbbi kutatás, ami ebben a lapban jelent meg, azt állította, hogy a szabadban ürítés, ami Indiában jobban el van terjedve, mint Afrikában, okozza a rosszul táplálkozást, még azon esetben is, amikor van elegendő étel.

De ez nem vesz figyelembe egy kulcs tényezőt: az elsőszülött Indiai gyermekek magasabbak, mint az afrikai megfelelői.

Múlt évben egy tanulmányt készítettünk, amiben demográfiai és egészségügyi adatokat használtunk Indiából és 25 szub-szahara országból, amelyben az 5 év alatti gyerekeket hasonlítottuk össze. Az adatok 174 ezer gyermektől származtak. Mint más kutatók, mi is indiai-afrikai magasság különbséget találtunk. Az eddigi kutatásoktól eltérően megvizsgáltuk hogyan változik ez, ha a családon belüli születés sorrendjét is figyelembe vesszük.

Azt találtuk, hogy a Dél Ázsiai Enigma csak a másodszülöttnél kezdődik, és növekedik a születés sorrend szerint. Harmad vagy az után születetteknél 48% satnya Indiában versus 40% Afrikában, míg első szülöttek esetében ezek a számok 35% India versus 37% Afrika.

Ugyanazon családból származó gyerekek feltételezhetően ugyanazon külső tényezőkkel néznek szembe, legyenek ezek kórokozók, amik a szabadban való ürítésből erednek… szóval itt valami másnak kell az adatokat befolyásolnia. Úgy hisszük, hogy az ok India mélyen gyökerező preferenciája az első szülött fiú iránt.

Mrs. Sima egy faluban él, Madhya Paradesh megyének Gwalior kerületében, ami közép Indiában van. 14 éves korában ment férjhez és 15 éves korától kezdett gyerekeket szülni: egy leányt, egy fiút, majd egy leányt. Azt mondja, hogy többet evett és több kézenfekvő egészségügyi megfontolást vett igénybe első terhessége alatt, azért hogy a szülés fájdalmait jobban viselje el, de azért is - mondta, hogy az újszülött, amit ő „első fiújának” remélt, jobb egészségben szülessen. Második terhessége alatt hasonlóan viselkedett, azzal a különbséggel, hogy kevesebb időt vett igénybe pihenésre a szülés előtt.  A harmadik terhessége alatt, mint mondja, túlságosan el volt foglalva ahhoz, hogy vas táplálék kiegészítőket is szedjen.

Rákérdeztünk egy fikciós vészhelyzettel, amiben csak egy gyermekét tudná megmenteni. Azt válaszolta, hogy fiát mentené, mert: „a fiam a családunk szemefénye”.

Az elsőszülött fiúk favorizálása már jelen van, mielőtt a bébik születnének. Tény az, hogy az India-Afrika magasság különbség születésnél tapasztalható, és így marad továbbra a gyerekkor alatt. A családok különleges erőfeszítést tesznek a terhes anyák érdekében - táplálóbb ételek, vas kiegészítők, tetanusz oltások és orvosi ellenőrzés - egész addig, amíg a lehetőség fennáll, hogy az elsőszülött fiút hordozza. Azután hogy fiú született, ezek a „beruházások” megszűnnek.

A Gwaliorban idén folytatott interjúinkban az anyák nyíltan beismerték, hogy fiaikat kedvelik. Ugyan sok okot felhoztak, hogy a későbbi terhességeikre miért fordítanak kevesebb erőfeszítést….köztük hogy nagyobb a tapasztalatuk a szülésben és csökkenne család jövedelme, beszámolóik erősen támogatják, amit adatainkban látunk.

Érdekes módon, amikor afrikai társaikkal ezt összehasonlítjuk, ott azok a leányok, akik a család elsőszülött fia előtt születtek éppenséggel jobban járnak, mint azok a fiúk, akik utánuk születnek, és azok a leányok, akik a legidősebb fiú után születtek, azok fognak a legrosszabbul járni.

Ahogy ezek a kedvelt fiúk cseperednek, továbbra is aránytalan családi támogatásban részesülnek. Ugyan az elsőszülött indiai gyerekek, átlagosan, egyel több gyermek immunizációs oltást kapnak afrikai társukhoz hasonlítva, de ez már nem igaz az utóbb születettekre. A Gwaliorban folytatott interjúnk alapján azt is találtuk, hogy a később születtek kevésbé kiegyensúlyozott diétában részesülnek.

India patri-lineáris hagyományai előírják, hogy a legidősebb fiú öregedő szüleit gondozza, a vagyont ő örökli, míg a szükséges hozomány, ami a leányok házasításához szükséges, drága. Ennek eredménye a nemet szelektáló abortusz és a leányokkal kapcsolatos erőfeszítések hiánya, amit az elterjedt és népszerű hindu mottó így fogalmaz: „beti to bojh hoti haj”, azaz „a leány az teher”. Smriti Irani, kabinet miniszter, nemrégiben nyilvánosságra hozta, hogy születésekor édesanyja barátai ezt a mondást idézték és azt is tanácsolták anyjának, hogy ölje meg őt. Nem meglepő hogy 2011-ben a 6 év alatti indiai gyerekek között 919 leány esik minden 1000 fiúra.

Szükségesek és dicséretesek azon törekvések, amik a gyermekek és anyáik táplálkozásán és egészségük javításán igyekeznek javítani, valamint a szabadban való ürítés megszüntetésén. Azonban a rosszul tápláltság különbségét nem tudjuk lezárni anélkül, hogy szembe ne nézzünk az elfogadott társadalmi normákkal és azok indoklásával, amik megfosztják a leányokat és fiatalabb testvéreket azoktól a forrásoktól, amikre szükségük van.

A nemek közti egyenlőségért folyó harc ebben döntő szerepet játszik. Indiában egy csomó nem régi intézkedés a leányok oktatására irányult. Ahhoz hogy ezek hatásosak legyenek, párosulniuk kell azokkal az erőfeszítésekkel, amik a tulajdonjogok és munka vállalás kiegyenlítésére irányulnak. A 2005-ben hozott törvény biztosította az öröklésnél a leányok egyenlőségét a fiukkal szemben, de ennek betartása (és a megszegés büntetése) még gyenge. Indiában a nők munkában való részvétele manapság éppenséggel hanyatlik.

Amíg ez a helyzet, nehéz lesz meggyőzni a szülőket arról, hogy egyenlőbben invesztáljanak gyermekeikbe. A szülők továbbra legidősebb fiaikra fognak költeni, ha azt látják, hogy ők lesznek azok, akik öregségükben támogatni fogják őket. De ha a nők gazdasági jövőjén javítani nem tudunk, esetleg a gyermekek rosszul tápláltságán sem leszünk képesek segíteni.

PS.

Az eredeti cikket itt találhatod. Köszönöm blogtársunk segítségét a fordításom átfésülésében.