elso

ujrakezdek

ujrakezdek

A legfiatalabb a legéhesebb

1970. január 01. - littke

Az alábbi cikk a New York Times-ban jelent meg 2014 Augusztus 10.-én. A szerzők, Seema Jayachandran, közgazdász tanársegéd a Northwestern Egyetemen, míg Rohini Pande, professzor a Harvard Egyetem Közigazgatás Karán.

Miért olyan alacsonyak az Indiában született gyerekek?

40% százalék felett van azon 5 évesnél fiatalabb indiai gyerekek száma, akik satnyának nyilvánulnak. Ez azt jelenti, hogy koruk és nemük szerint mért magasság eloszlása alapján a világon az alsó 2-3%-ába tartoznak, és ez csak kevéssé javult az 1990-es évek óta. A gyerekkori rosszul táplálkozás satnyaságot és nyomorúságos életet eredményez. Következésként milliók fogják életüket leélni gyenge egészséggel és alacsony intelligenciával.

Most azt hinnéd, hogy mindez a szegénységről fog szólni, de nem. A történet innen furcsa lesz: Az Indiában született átlag bébinek nagyobb az esélye hogy satnyább lesz, mint az átlag bébinek a szub-szaharai afrikai országokban – dacára annak hogy Indiában a bébi édesanyjának nagyobb az esélye hogy a szülést túlélje, és Indiában a bébi valószínűleg tovább fog élni, gazdagabb és tanultabb lesz.


Adtak már számos magyarázatot erre a „Dél Ázsiai Enigmára”. A legutóbbi kutatás, ami ebben a lapban jelent meg, azt állította, hogy a szabadban ürítés, ami Indiában jobban el van terjedve, mint Afrikában, okozza a rosszul táplálkozást, még azon esetben is, amikor van elegendő étel.

De ez nem vesz figyelembe egy kulcs tényezőt: az elsőszülött Indiai gyermekek magasabbak, mint az afrikai megfelelői.

Múlt évben egy tanulmányt készítettünk, amiben demográfiai és egészségügyi adatokat használtunk Indiából és 25 szub-szahara országból, amelyben az 5 év alatti gyerekeket hasonlítottuk össze. Az adatok 174 ezer gyermektől származtak. Mint más kutatók, mi is indiai-afrikai magasság különbséget találtunk. Az eddigi kutatásoktól eltérően megvizsgáltuk hogyan változik ez, ha a családon belüli születés sorrendjét is figyelembe vesszük.

Azt találtuk, hogy a Dél Ázsiai Enigma csak a másodszülöttnél kezdődik, és növekedik a születés sorrend szerint. Harmad vagy az után születetteknél 48% satnya Indiában versus 40% Afrikában, míg első szülöttek esetében ezek a számok 35% India versus 37% Afrika.

Ugyanazon családból származó gyerekek feltételezhetően ugyanazon külső tényezőkkel néznek szembe, legyenek ezek kórokozók, amik a szabadban való ürítésből erednek… szóval itt valami másnak kell az adatokat befolyásolnia. Úgy hisszük, hogy az ok India mélyen gyökerező preferenciája az első szülött fiú iránt.

Mrs. Sima egy faluban él, Madhya Paradesh megyének Gwalior kerületében, ami közép Indiában van. 14 éves korában ment férjhez és 15 éves korától kezdett gyerekeket szülni: egy leányt, egy fiút, majd egy leányt. Azt mondja, hogy többet evett és több kézenfekvő egészségügyi megfontolást vett igénybe első terhessége alatt, azért hogy a szülés fájdalmait jobban viselje el, de azért is - mondta, hogy az újszülött, amit ő „első fiújának” remélt, jobb egészségben szülessen. Második terhessége alatt hasonlóan viselkedett, azzal a különbséggel, hogy kevesebb időt vett igénybe pihenésre a szülés előtt.  A harmadik terhessége alatt, mint mondja, túlságosan el volt foglalva ahhoz, hogy vas táplálék kiegészítőket is szedjen.

Rákérdeztünk egy fikciós vészhelyzettel, amiben csak egy gyermekét tudná megmenteni. Azt válaszolta, hogy fiát mentené, mert: „a fiam a családunk szemefénye”.

Az elsőszülött fiúk favorizálása már jelen van, mielőtt a bébik születnének. Tény az, hogy az India-Afrika magasság különbség születésnél tapasztalható, és így marad továbbra a gyerekkor alatt. A családok különleges erőfeszítést tesznek a terhes anyák érdekében - táplálóbb ételek, vas kiegészítők, tetanusz oltások és orvosi ellenőrzés - egész addig, amíg a lehetőség fennáll, hogy az elsőszülött fiút hordozza. Azután hogy fiú született, ezek a „beruházások” megszűnnek.

A Gwaliorban idén folytatott interjúinkban az anyák nyíltan beismerték, hogy fiaikat kedvelik. Ugyan sok okot felhoztak, hogy a későbbi terhességeikre miért fordítanak kevesebb erőfeszítést….köztük hogy nagyobb a tapasztalatuk a szülésben és csökkenne család jövedelme, beszámolóik erősen támogatják, amit adatainkban látunk.

Érdekes módon, amikor afrikai társaikkal ezt összehasonlítjuk, ott azok a leányok, akik a család elsőszülött fia előtt születtek éppenséggel jobban járnak, mint azok a fiúk, akik utánuk születnek, és azok a leányok, akik a legidősebb fiú után születtek, azok fognak a legrosszabbul járni.

Ahogy ezek a kedvelt fiúk cseperednek, továbbra is aránytalan családi támogatásban részesülnek. Ugyan az elsőszülött indiai gyerekek, átlagosan, egyel több gyermek immunizációs oltást kapnak afrikai társukhoz hasonlítva, de ez már nem igaz az utóbb születettekre. A Gwaliorban folytatott interjúnk alapján azt is találtuk, hogy a később születtek kevésbé kiegyensúlyozott diétában részesülnek.

India patri-lineáris hagyományai előírják, hogy a legidősebb fiú öregedő szüleit gondozza, a vagyont ő örökli, míg a szükséges hozomány, ami a leányok házasításához szükséges, drága. Ennek eredménye a nemet szelektáló abortusz és a leányokkal kapcsolatos erőfeszítések hiánya, amit az elterjedt és népszerű hindu mottó így fogalmaz: „beti to bojh hoti haj”, azaz „a leány az teher”. Smriti Irani, kabinet miniszter, nemrégiben nyilvánosságra hozta, hogy születésekor édesanyja barátai ezt a mondást idézték és azt is tanácsolták anyjának, hogy ölje meg őt. Nem meglepő hogy 2011-ben a 6 év alatti indiai gyerekek között 919 leány esik minden 1000 fiúra.

Szükségesek és dicséretesek azon törekvések, amik a gyermekek és anyáik táplálkozásán és egészségük javításán igyekeznek javítani, valamint a szabadban való ürítés megszüntetésén. Azonban a rosszul tápláltság különbségét nem tudjuk lezárni anélkül, hogy szembe ne nézzünk az elfogadott társadalmi normákkal és azok indoklásával, amik megfosztják a leányokat és fiatalabb testvéreket azoktól a forrásoktól, amikre szükségük van.

A nemek közti egyenlőségért folyó harc ebben döntő szerepet játszik. Indiában egy csomó nem régi intézkedés a leányok oktatására irányult. Ahhoz hogy ezek hatásosak legyenek, párosulniuk kell azokkal az erőfeszítésekkel, amik a tulajdonjogok és munka vállalás kiegyenlítésére irányulnak. A 2005-ben hozott törvény biztosította az öröklésnél a leányok egyenlőségét a fiukkal szemben, de ennek betartása (és a megszegés büntetése) még gyenge. Indiában a nők munkában való részvétele manapság éppenséggel hanyatlik.

Amíg ez a helyzet, nehéz lesz meggyőzni a szülőket arról, hogy egyenlőbben invesztáljanak gyermekeikbe. A szülők továbbra legidősebb fiaikra fognak költeni, ha azt látják, hogy ők lesznek azok, akik öregségükben támogatni fogják őket. De ha a nők gazdasági jövőjén javítani nem tudunk, esetleg a gyermekek rosszul tápláltságán sem leszünk képesek segíteni.

PS.

Az eredeti cikket itt találhatod. Köszönöm blogtársunk segítségét a fordításom átfésülésében.

A bejegyzés trackback címe:

https://fressstart.blog.hu/api/trackback/id/tr808269748

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

11677 1970.01.01. 01:00:00

Kedves Little! Mint Te is tudod, nem vagyok közgazdász. Viszont EZ A CIKK világosan mutatja azt a különbséget a MAI – nyugati – közgazdászok, és a TEGNAPI, a kapitalista társadalom megteremtődése időszakában gondolkodó Marx között. Addig, amíg Marx a társadalom valós problémáira, ellentmondásaira hívta fel a figyelmet, addig a mostani közgazdászok a genetikai sajátosságokat próbálják gazdasági oldalra csúsztatni. Persze mondhatjuk ezt fordítva is. Ha képletesen paraszti – falusi – viszonyokat veszünk alapul, a két gondolkodás között az a különbség, hogy amíg Marx kukoricát, zabot – vagyis tápértékben gazdag! – takarmányt rakott a marhái elé, addig a mai közgazdászaink szénával etetik az állataikat. Ami meg a szomorú – mivel a széna a jól lakottság érzetét kelti -, a civilizált amerikaiak – meg persze mások is - vígan habzsolják.

23353 1970.01.01. 01:00:00

re 1. lord 2014. 08. 15. 15:20 Kedves lord. Kétszer is elolvastam kommentedet, de nem értem hogyan jön ide Marx. Ez a cikk szerintem egy jó tanulmányozása a növekedő, lassan gazdagodó, indiai társadalomnak, jobban mondva azok egyenlőre szegényeinek.

11677 1970.01.01. 01:00:00

2.-re Kedve Little! Úgy jön ide Marx, hogy Ő a kapitalista rendszer valós törvényszerűségeit, ellentmondásait tárta fel, ez a két "közgazdász professzor" olyasmiről beszél India kapcsán, ami minden más országban hasonló. Ha egy országban nincsen társadalombiztosítás, nyugdíjrendszer, hanem önellátásra van ítélve a polgár, akkor kialakul egy olyan "civilizáció" mint Indiában, ahol 15 éves lány, gyereket szül, majd még 7-8 -at azért, hogy azok majd öreg korára eltartsák. Aztán azt "elemezni", hogy hányadik gyerek lesz satnya, hogyan megy tönkre a gyerekek szülésébe az anya, az már egészségügyi téma. Ha ezek a "közgazdászok" azt tárták volna fel, hogy Indiában HOGYAN ÖRÖKLŐDIK A SZEGÉNYSÉG, A NYOMOR, meg hogyan öröklődik a GAZDAGSÁG, A JÓLÉT, annak lenne közgazdasági vonatkozású értelme.

23353 1970.01.01. 01:00:00

3. lord 2014. 08. 16. 6 De kedves lord ezen elemzés alapján, elkezdhetik az állami nyugdíjat, az otthonok építését, a nők egyenlőségének további támogatását ami mind nagyon fontos. Ez is fontos.

301782 1970.01.01. 01:00:00

Érdekes volt ...+

11677 1970.01.01. 01:00:00

Kedves Little! Be haragudj de úgy gondolom, hogy egy közgazdasági professzornak ezeknél a témáknál lényegesen FONTOSABB DOLOGGAL KELLENE FOGLALKOZNIA. Már a válaszaimban is leírtam, hogy AZ A PROBLÉMA NEM INDIAI SAJÁTOSSÁG, HOGY EGY FEJLETLEN LÁNY ÁLTAL SZÖLT GYEREKEK MENNYIRE SATNYULNAK EL ÉS MEGY TÖNKRE AZ ANYA. Marxot azért hoztam elő, mert – mint tudod is - nálunk most javában zajlik a Marx szobor megvédése a Corvinuson és Marx valóban ALAPVETŐ KÖZGAZDASÁGTANI PROBLÉMÁKAT TÁRT FEL ÉS FESZEGETETT. Véleményem szerint a Marxtól eltérő közgazdászok VISZONYLAG LÉNYEGTELEN DOLGOKKAL FOGLALKOZNAK és azzal szórakoztatják a nagyérdeműt. Elhiszem, hogy ez a kényelmesebb, mert elterelik vele a lényegről a figyelmet. Ilyen figyelemelterelés például: - a kapitalista országok, nagyhatalmak, csoportok közötti – és közti - piaci verseny. Ez egyáltalán nem lényegtelen a konfliktusok kialakulása miatt. - a cégek közötti verseny hozza a „nagyhalak megeszik a kicsiket” gyakorlatot és a munkások utcára tételét. - a bérfeszültségekről-, a bevándorlók által keletkezett feszültségekről való figyelemelterelés - aligha hiszem, hogy az „anyaország” munkásának érdeke az, hogy a vállalata más-, olcsóbb munkaerőt biztosító országba települ. - és ezekhez hasonló LÉNYEGES PROBLÉMÁK feszegetését várnám el a MAI KÖZGAZDASÁGTUDOMÁNY PROFESSZORAITÓL

23353 1970.01.01. 01:00:00

re 6. lord 2014. 08. 17. 2:06 A listázott problémákkal is foglalkoznak természetesen, csupán én ezt a cikket választottam.

11677 1970.01.01. 01:00:00

7.-re: Kedves Little! Vettem! Ezért is írtam egy bejegyzést.

69910 1970.01.01. 01:00:00

Kedves little, Érdekes, amit leírtál és érdekesek lord barátunk válaszai is. Két, figyelemre méltó megállapításrról én is teszek említést. Mintegy tizenöt - hús évvel ezelőtt azt olvastam, hogy a japánok átlag-magassága a háború után jelentősen megnőtt. Mármint a gyerekeké. Magasabbak születésükkor, s magasabbra nőnek, mint a háború előttiek. S ezt azzal magyarázzák, hogy a háború után nagy mértékben javultak a táplálkozási viszonyok. Azaz, többet esznek. Vagyis jobban élnek. (én láttam idős japán turistákat Magyarországon, százötven centiseket.) Aztán, szintén ugyanabban az időszakban azt olvastam, hogy Magyarországon, -- de több európai országban is több fiúgyerek születik, mint leány, de a húsz évesek már egyenlő létszámban vannak. Azaz, a fiú gyerekek jobban halnak a lányoknál. Továbbá, szemmel is látható, hogy az időskorúak között több a nő, mint a férfi. ( a mi társasházunkban is öt idős özvegyasszony és két idős özvegy férfi él) Következésképp, a nők szívósabbak, erősebbek a férfiaknál. Még a magam példája, ami persze nem statisztikai adat. Anyám öt gyereket szült. Fiúkat. (három és fél -- négy kg- al) Kettőt kicsi korukban, - három - öt évesek -- elvitt a járvány. A harmadik középtermetű erős felnőtt lett. Középső fivérem is négy kilóval született, erőteljes fiú lett, sportolt, magasabb lett bátjyánál. Engem anyám harminchat éves korában szült. Egy két és fél kilós, kisnövésű girnyó kiálló bordájú, vékony, nagyfejű vakarék lettem. S maradtam is tizennég éves koromig. Vékony, alacsony gyenge, pipaszár karokkal, lábakkal. Kutyába sem vettek a korombéliek. Még a fivéreim sem. De befogtak úgy a házimunkába meg a parasztiba. Kis szőlő, szántó. (hozzá teszem, szegények voltunk, de sohasem éheztünk) S elkezdtem nőni. Egy év alatt utolértem kortársaimat, majd lehagytam őket és fivéreimet is a magasságban. 178. nál álltam meg. (azóta sokat koptak már csontjaim) És magas kort éltem meg. Minden ősömnél magasabbat. ( s még mindig élek) Fivéreim elérhető kora mennyi lett volna, az nem tudható, elestek a háborúban) Persze nem vagy ok sem csodagyerek, sem statisztika. De ilyen is van. Ellent mond a statisztikának.

23353 1970.01.01. 01:00:00

re 9. szazados90 2014. 08. 18. 4:36 Érdekes amit írsz. Persze a statisztika és a valószínűség számolás, a nagy számok törvényén alapszik. A cikk a nagy számokról szól, nem egyénekről. Mindamögött, mint a te és családod esetében is, egy érdekes történet állhat.
süti beállítások módosítása