Otthon voltam. Budapesten, Magyarországon.
Mindig zsúfolt a programunk, sokakat kell látni, kevés az idő. Ez esetben csak egy hetünk volt. De mindig találok módot arra hogy ellátogassak oda ahol felnőttem. Egyedül általában. Így a legjobb. Újabban sétám végén találkozom egy gyerekkori barátommal, a Pasaréti templomnál, iszunk egy kávét. Ahol a kocsma volt. Ma egy elegáns étkezde/kávézó van.
Ez a séta kedves nekem, 26 évig itt laktam. Honvágyam sosem volt de a gyerek koromra szeretek vissza emlékezni. Mi nem értékesebb mint az emlékeink?
Az utca, de még a Pasaréti út is keskenyebbnek tűnik.
Ahogy a villamosról leszállok a Budagyöngyénél rögvest ott van a „mi utcánk". Itt van ahol a Zarándiék laktak az utca végén, sok fiú volt de végül is lett egy leány. És abban a házban, ott lakott az akit mindenki meg akart szorongatni. Itt meg a jól tanuló Zagyi fiú, szintén sok gyerek. A Zagyiból mérnök lett...Ebben a kertben bújócskáztunk, itt az utcán kiskapuztunk, volt aki durvult. Nagyobb fiúk. Volt tömb körüli bicikli verseny is, elfelejtettem a nevét aki nyert általában. Neki sebváltós bringája volt, mindkét szülője orvos volt.
Ebben a kertben néztük az összeragadt kutyákat. Itt lakott a Törő néni aki azt mondta egyszer hogy nyert a lottón, mindenki gratulált... de aztán kiderült hogy mégsem...máig sem értem...Ott lakott szemben a háziorvosunk a Müller...gyerektelen házaspár, ha sétáltak a nagydarab Müller ment lassan elöl a felesége pár méterrel mögötte követte. Képgyűjtő volt, mi sokat adtunk el neki, képeinket nem vették el. Áldott jó ember volt, amikor anyám agyvérzést kapott átjött, ránézett ahogy eszméletlenül feküdt és mondta...nem tud segíteni.
A mi házunk le lett választva az 50-es években, apám halála után lakásunkba unokabátyám költözött be. A második felesége (özvegye) lakik ma benne, nem igen ismerem. Csak felnézek a nagy verandánkra, a fák amik előtte voltak már nincsenek, a nagy hársfa és a ringlófa kiöregedhetett vagy csak kivágták hogy több nap legyen. Az én időmben a házunkat borostyán futotta be, ma meztelen...így furcsának tűnik.
Egypár új ház és bérház is épült, akkoriban voltak üres telkek a „Meinli” előtt. Nincsen meg se a „tejes” se a Gergyó cukrászda az utca végén. Alig ismerni rá a „nagy sárga házra” avagy a „nagy fehér házra” ami már a Pasaréti úton áll és a mi utcánkra szembe lenéz.
És ma az anyám nem tudna küldeni zöldségért a ”bolgárhoz”. Sem a „háztartási boltba” petróleumot venni a másfél literes üveggel. Mert szombat jön és be kell fűteni a fürdőszobát a petrofórral. Snájdig bevásárló központ és egy benzin kút épült ahol ezek az árusok voltak.
Petróleumot üvegedbe nem árulnak...