elso

ujrakezdek

A száműzetés bölcsessége

1970. január 01. - littke

Az alábbi cikk a New York Timesban jelent meg egy héttel ezelőtt, Augusztus 16.-án. A szerző, Costica Bradatan, tanársegéd a Texas Tech Egyetemen és a „Halál ideákért: A veszélyes élete a filozófusoknak” című könyv szerzője.

A tangó történetének egyik pontján népszerű volt Buenos Aires bordélyházaiban. A 19. század végén a fiatal emigránsok – egyedülálló férfiak, munkás származásúak – akik Argentínába jöttek szerencsét próbálni, itt, az ivásban és a szórakoztatásban, az itteni nők társaságában, érezték magukat jól.  Disztingvált argentínaiak, így Jorge Louis Borges is állítják, hogy a tangó itt született. Mások hevesen tagadják. Az biztos, hogy a tangó megőrzött valamit azon a fiatalok és gyökértelenek szenvedéséből, akik itt táncolták.

Mert nem kis teljesítmény volt az övék. Ezen férfiak, akiket a táncpadlón lihegni látunk nem közönséges fiatalok, akik csupán szórakozni akarnak. Ők azok, akik átmentek a kivándorlás húsdarálóján és azt túlélték, olyan közel jártak a halálhoz amennyire lehet anélkül, hogy meghalnál. Úgy tűnik, hogy a személyes tragédia emléke, amit csodás túlélés követett, valahogy beleszövődött ennek a táncnak a lépéseibe. A halál közelsége egy része annak, ami a tangót annyira erotikussá teszi. A tangót mindmáig az erő és a sebezhetőség rejtélyes keverékeként asszociáljuk.

*

Többféle gyökértelenség létezik. A brutális elűzés, ami manapság százezreket súlyt olyan országokban, mint Irak és Szíria, rendszeresen előfordul a politika és a háború ciklusaiban. De enyhébb politikai formája is létezik, mint például Dante kitiltása Firenzéből, vagy gazdasági formája, az, ami az emigránsoké volt, akik az argentin bordélyházakban táncoltak. Mindenki, aki gyökereit elveszti és számkivetésben találja magát, átmegy egyfajta személyes megrázkódtatáson: minden a feje tetejére áll, minden, ami ismert, megszűnik. A világ körülötted többé nem ismert, nem megbízható, nem az, amihez hozzá szoktál. Romba dől – hideg és ismeretlen. „Mindent, amit a legjobban szerettél el kell hagynod: ez a száműzés első nyila” írta Dante a Paradicsomban.

Ovidius, Dante, Czeslaw Milosz – a számkivetést mind, mint katasztrofális eseményt ábrázolták. Ha ez a hazátlanság a száműzött számára halálnak tűnik, az nemcsak az ő sajátja, hanem annak a világnak is, amely vele kihal, és benne megszűnik.

A szerző könyve

Élni – egyenlő gyökereket ereszteni. Élet csak akkor lehetséges, ha a hely amit találsz befogadó ahhoz, hogy letelepedjél. Ami ezt követi, az egy fajta szimbiózis: Ahogy te megszokod a világod, az a világ beléd nő. Te nemcsak elfoglalod a helyedet, de az a hely te leszel. Annak a kultúrája alakítja világnézetedet, azon a nyelven keresztül értesülsz és látod a világot, annak a kultúrája alakítja át egyéniségedet. Nagyrészt az „otthonodtól” függ, hogy végül is ki lesz belőled.

A hazátlanság súlyos csapás, mert máról holnapra le kell hogy válaszd magadtól azt, ami emlékezeted óta az identitásod fontos része volt. Ilyen értelemben te magad vagy a kultúrád, szokásaid, nyelved, országod, családod, és szeretőid. Ugyanakkor a száműzetés, amennyiben túléled, a filozófiai ajándékok legértékesebbje lehet, szerencse álruhában. Tény az, hogy filozófusoknak is hazátlanokká kellene lenniük. Legalább egyszer életükben. Száműzve, kitelepítve, deportálva – mindennek kiképzésük egy részének kellene lennie. Mert amikor a régi világ megszűnik, vele megy minden tudásod, közhelyeid, előítéleteid és meglátásaid. Életünk során egyre inkább betakarjuk magunkat az ismerttel, ami megvakít, és nem látunk az orrunk elé. Ahogy környezeteddel szemben egyre kényelmesebb leszel, úgy tompulnak eszközeid, amivel azt vizsgálnod kell. Mivel minden oly érthető, nem látod mi az új. A hazád elhagyása alkalom, hogy ettől megszabaduljál. Elhagyod mindazon nehéz poggyászt, amit „bevált igazságoknak” nevezünk, amelyek csupán azért azok, mert olyan ismerősek. A száműzöttek mindig kevés poggyásszal utaznak.

Az üdítő dolog a száműzetésben az, hogy amikor a „régi világod” megsemmisült hirtelen alkalmad lesz egy másikat megismerni. Abban a pillanatban, amikor mindent elvesztettél, valamit kapsz: új meglátást. Igazában, amit végül is kapsz az nem csak az „új világ”, hanem valami, ami filozófiailag még következményesebb: bepillantás abba, hogy a világ nemcsak létezik, de olyan, amit szét tudsz szedni, és amit újra össze lehet rakni, amivel lehet játszani, felépíteni, ujjá építeni és lehet lebontani. Mint idegenbe szakadt rájössz, hogy a világ egy történet, amit sokféleképpen lehet elmesélni. Ugyan mindezt meg lehet találni könyvekben, de nincs mélyebb tudás, mint az, ami vér és könny keverékével a hazád váltásából származik.

A hazaváltók könnyen utaznak, mert épphogy csak léteznek. És itt a másik tanulság, amit filozófusok a száműzetésből tanulhatnak: Az új haza nem csak egy új világkép megalkotására, hanem saját személyed újraformálására is alkalmat ad. A régi világodtól elszakadva a régi egód lényegében takaró nélkül marad. Nem csak világok esnek romba és lesznek ujjá építve, de mi magunk is. Személyünk a semmiből újra tud épülni, össze lehet állítani és újra lehet konstruálni. Mert a személyünk is történetek, amiket sokféleképpen lehet elmondani. Gyakran a hazaváltozás egy új nyelvre váltással jár, ami az újjászületést még lenyűgözőbbé teszi. Ahogyan egy író szabadon formálhatja a karaktereit, te is hasonló módon alakíthatod magadat.

*

Szókratész ritkán hagyta el szülővárosát, Athént, mégis teljesen megértette, hogy egy filozófusnak ahhoz, hogy a munkáját rendesen végezze, néha el kell távoznia. Önmagát külföldivé alakította át, mint a filozófia egy eszközét. Mint ahogy egy nem régi életrajz írója állította, Szókratész beállította magát egy idegennek saját városában, és odáig ment, hogy az attikai dialektust sem beszélte. Nem elégedett meg azzal, hogy csupán ironikus távolságot tartson az athéniaktól, hanem saját akaratából elhatárolta magát a várostól, összeköttetéseit elvágta és kapcsolatait megszakította.

Szókratész kívülállóvá változtatta magát, de nem költözött el máshova.        Egy átoposszá vált, ami „nem odavaló”-t jelentett, és „zavaró”-t. Az hogy „átoposz” legyél az fontos, ha egyenes beszédű filozófus akarsz lenni, mint Szókratész volt. Minden közösségben van valami, amiről nem lehet beszélni, nem szabad megnevezni, kiejteni a szádon, és a hozzátartozásod ára, hogy ebben a hallgatásban részt veszel. Mindent felfedni, mindent elmondani, az egy külföldinek a dolga. Vagy azért mert a külföldiek nem ismerik a helyi szokásokat, vagy azért mert ők ezeknek nincsenek elkötelezve, nekik nem kell tisztelni ezeket, ők szókimondók lehetnek. Márpedig ha a filozófia a „minden” felderítése, főképpen annak, amiről senki sem akar hallani, a külföldiség nagyon is szükséges. A filozófus, legalábbis az egyenes beszédű fajtája valószínűleg egy metafizikai cigány lesz.

Szókratész esete sokat mond. Mint mások, látta, hogy a filozófusnak el kell magát a távolítania környezetétől. Mégis ténylegesen nem ment el, helyette a szimbolikus visszavonulást kedvelte. Úgy élt Athénban, mint egy idegen. Emiatt az ő filozófussága nem volt veszélyek nélkül. Az ilyenfajta kötéltánc nem tud messze vinni, különösen akkor, ha biztonsági háló nélkül űzöd, azaz amikor a hallgatóidat állandóan kivicceled.

Soctratés halála. Mertopolitan Museum of Art, New York

Enrique Santos Discépolo, argentin költő, a tangót „un persamiento triste que baila” nevezte, egy szomorú gondolat, amit táncolnak. Nem is tudom. A tangó nemcsak szomorú – a tangó maga a szomorúság, ami táncolnak. A végső szomorúság az, ami a gyökértelenség megrázkódtatásával jár.

Ha a filozófusok nem mennek ezen át, akkor legalábbis egy kicsit tangót kellene táncolniuk.

PS.

Az eredeti cikket itt találhatod. Köszönöm blogtársunk segítségét a fordításom átfésülésében.

Costica Bradatan román származású. Web lapja itt található.

A bejegyzés trackback címe:

https://fressstart.blog.hu/api/trackback/id/tr688269756

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

301782 1970.01.01. 01:00:00

Érdekes írás.. A szomorúságot, fájdalmat ki lehet dalolni magunkból és ki lehet táncolni. Ezt tudják jól a zenészek, táncosok, valamint a költők, írók. No és a filozófusok :) Jobb, mint a verekedés, egymás megsemmisítésére törekvés. „Utazz, de kis poggyásszal. Utazz, de minden pillanatban tudjad, hogy nincs igazi maradása sehol az utasnak. Ne tölts sok időt málhád rendezgetésével, ne cipelj útjaidra fölösleges tárgyakat. A csomagolás öregít. ... Utazz könnyen, mint a madarak. Így messzebb jutsz és fiatal maradsz.” Márai Sándor

251002 1970.01.01. 01:00:00

Kedves Little! Erdekes volt olvasni ezt a cikket. Azt hiszem egy kicsit rolad is szol, meg rolam is. Mindnyajunkrol, akik nekiindultunk a vakvilagnak, otthagytuk a regi megszokott eletunket, hogy uj eletet kezdjunk valahol kulfoldon. Ezzel vallaltuk a sorstalansagot is, amit egy idegenbe szakadt hazank fia erezhet. Es ezzel egyben bolcsebbek is lettunk egy kicsit annal, ami korabban voltunk. Szamkivetettkent megtanultuk egy kicsit maskepp latni a vilagot, mint az otthonmaradottak. Jo cikk ez, meg egyszer mondom.

23353 1970.01.01. 01:00:00

re 1. Valika 2014. 08. 24. 10:12 Igen. Sokan így gondolják re 2. aLEx 2014. 08. 24. 10:23 Helló. Igen egyetértek, ezért is fordítottam le.

251002 1970.01.01. 01:00:00

RE: 3. Jol tetted, hogy leforditottad. Szep munka volt.

Bundi-Bandi 1970.01.01. 01:00:00

Remek cikk, jó lélektani elemzés. Valika remekül ráérzett, Márai válaszával, bár talán ő a búsulók egyike volt, távozásával kiszakadt a számára fontos nyelvi környezetből. aLEx meglepett, mert talán most először említi, hogy sorsa minden politikai írása ellenére közös a miénkkel. És valóban, hozzászólásának a második bekezdése megerősíti a tényt. Ezért is nehéz hazaiakkal az élet kérdéseiben egyetérteni. Mások a tapasztalataink. Sorstalanság?- azzal nem tudok egyetérteni, rossz kifejezés, mert amíg élek van egy sorsom, kedvezőbb mint otthon, pont a levetett majd a megismert szokások, ismeretek miatt és ez még nem is jelent anyagi jólétet. A külföldön született gyerekeinken és unokáinkon keresztül, időrendi sorrendben újabb változások elé nézünk, újabb gyökereket eresztünk. Az élet minősége szempontjából nem jártunk rosszul, sok féle honfitársunk él külföldön és ha életük kezdeti szakasza sok esetben a hajótöröttekére emlékeztet, nem mindegy, hogy miként értek partot, van aki félelemmel gondol vissza, van aki reménnyel néz előre, mert parton van. Ezek rendszerint rövid idejű problémák, a cikkben említett, önértékek kezdenek működésbe lépni, és azok messzebb visznek, mint az óhazában legyél német orosz, lengyel, vagy magyar.

23353 1970.01.01. 01:00:00

re 5. Bundi-Bandi (látogató) 2014. 08. 24. 11:10 +

13066 1970.01.01. 01:00:00

Egy picit a tangóról: ebben a táncban egy egész élet benne van... 1907-ben átkerült Európába és mindenekelőtt Párizst bűvölte el, ahol először is a spanyol-argentin lokálokban tűnt fel. Az első Tangó versenyt Nizzában rendezték. 1912-ben. Tangó-láz tört ki egész Európában, ám mindemellett a táncot "ízléstelen stílusa" miatt támadták is. Főként az egyház volt a tánc ellen, így azt hosszú időre betiltották. Aki ebben az időszakban Tangót táncolt és rajtakapták, azt letartóztatták és elítélték. https://www.youtube.com/watch?v=wHjBdggzh3o Én úgy gondolom, hogy senki nem ment üres kézzel, értem ezalatt, hogy vitte magával a számára fontos kincseket - és itt nem anyagiakra gondolok - igaz sok minden itthon is maradt, mert a Lánchíd esti fényeit, vagy az őszi erdő illatát nem vihette magával, és biztos vagyok benne hogy nem volt könnyű az újrakezdés. Más kultúra, más szokások, más elvárások, és élni kell, mert felelős azokért akiket magával vitt..... "Mindent felfedni, mindent elmondani, az egy külföldinek a dolga."- igen mert sokkal racionálisabban látja a dolgokat, hiszen nem befolyásolja semmi, nem érintett sem az előzményekben, sem a következményekben. Az már más kérdés, hogy a véleménye halló fülekre talál e......

rendi 1970.01.01. 01:00:00

Little, nagyon jó, hogy lefordítottad, köszönöm, sokat segített megérteni a magam vándorlásait.

13118 1970.01.01. 01:00:00

hm. száműzetés és emigráció. rokonszavaknak tűnnek és mégis teljesen mást jelentenek, noha a végeredményük azonos. a száműzetés főként politikai okból történő huzamos kitiltás a korábbi lakóhelyről, élettérből, kijelölve egy új lakhelyet, ahol előírt és megszabott munkát kell végezni. mondják, a száműzetés egy fokkal enyhébb a halálbüntetésnél. az emigráció, elsősorban szintén politikai okból, saját elhatározású önkéntes száműzetés. politikai az ok akkor is, ha valaki a jobb fizetés reményében megy külföldre, csak épp a gazdaságpolitika miatt, mert nem kap a hazájában az illető reményeinek és tudásának megfelelő fizetséget a munkájáért. érzelmileg teljesen más átélni egy száműzetést, mint egy emigrációt. száműzetésben élni nem valami felemelő, erről sokat mesélhetnek a szibériai száműzöttek. (szóval a fordításnál ügyelni, most száműzetésről, vagy emigrációról van szó?)

60145 1970.01.01. 01:00:00

5. Bundi-Bandi: Igazad van a sorstalanságot illetően. Aki emigrál, bármilyen, de mindig több ok hatására, az sorsot választ, az övé a sorsa!

60145 1970.01.01. 01:00:00

10. Hmmmm : A bejegyzés mondanivalója szempontjából közömbös az a valóban nem lényegtelen különbség, amelyet felvázoltál. Emiatt például a belföldi kötelező vagy önként vállalt száműzetés (Bakunyin, Voltaire) sem jár azokkal a konfliktusokkal, amelyeket a fenti példázatban említődnek. Szibériában egy bizonyos korszakhatárig a száműzöttet ugyanaz az a magas kultúrájú úri társaság fogadta, amely Szentpéterváron is élte a maga két-háromnyelvű világát...

60145 1970.01.01. 01:00:00

1. Valika : Így van: a tánc mélyebbet fejez ki, mint a szavak. A tánc: szex, vagyis élet és halál.

13118 1970.01.01. 01:00:00

12. Atlasz : ezek szerint a mondanivalója az emigrációval kapcsolatos.

23353 1970.01.01. 01:00:00

re 7. maxval bircaman HFJCFHZX 2014. 08. 24. 12:33 + re 8. doremi 2014. 08. 24. 13:25 Köszönöm az értékes hozzászólást. re 9. rendi (látogató) 2014. 08. 24. 13:55 Örülök hogy tetszett. re 10. Hmmmm 2014. 08. 24. 14:21 Jó komment. A szerző száműzésről ír, de beleérti az emigrációt is. Mint ahogy mindkettőnél az idegenben találod magadat és hogy a Fradi vagy a Dózsa nyert értelmét elveszti. Persze ugyanakkor más, mint te azt jól megfogalmaztad.

336586 1970.01.01. 01:00:00

Azokkal mi van, akik idegenbe születtek? Akik ráadásul szeretnek beolvadni.

23353 1970.01.01. 01:00:00

re 16. napos 2014. 08. 24. 15:30 Aki idegenbe született, mint pl. fiaim, azok az anyaországon belüli állapotokat természetesnek és adottnak veszik. Mondjuk szüleik olykor (nagy unottságukra) felhozzák nekik saját fiatalságukat a más országban, ebből sokszor elegük van, nagy ritkán talán tanulhatnak belőle. Fiaim mindketten utaztak MO-n, ha mi nem lennénk magyarok biztos oda el nem mentek volna.

58395 1970.01.01. 01:00:00

A száműzetéssel eltépik a gyökereket, durván, erőszakosan... Az emigrálás saját akaratból történik, "önkéntes" választás... Lemondás a hazáról, legyen az bármilyen is... A száműzött joggal nevezi hazájának, még akkor is. ha többé nem tér, térhet haza... Az emigráns erről lemond, tehát nem nevezheti hazájának többé, akármennyire is szeretné... Pontosabban nevezheti, de nem igaz... Ide már csak mint vendég "jogosult" belépni... Nem személyes, mindenkor, mindenkinél ezt gondolom...

23353 1970.01.01. 01:00:00

re 18. Kokó 2014. 08. 24. 17:27 Valahogy úgy ahogy mondod. Persze az emigráns egyik véglete, mindig is olasz/magyar/stb marad, úgy eszik, beszél otthon, csak azokkal barátkozik, oda megy vissza minden évben vakációra (ha teheti), oda vonul vissza nyugdíjasan, stb. stb. Míg a másik véglet már maga is el kezdi nyelvét felejteni, és az új országába illeszkedik bele. A második kategória sokszor fiatalon érkezik, itt nősül megy férjhez ittenihez. Egy biztos hogy gyerekeik az új ország polgárai lesznek, és szüleik múltja csak az: a múlt.

60145 1970.01.01. 01:00:00

19. little: az, amit 18. Kokó ír, az tudatosságot feltételez, de talán nem mindig tudatosan viszi magával idegenbe a kivándorló és az elűzött mindazt, ami születésétől távozásáig személyiségének a része lett. A gyermekkorban kapott/tanult külső hatások belső tulajdonságainkká válnak. Nem lehet őket másféle gyermekkorban kapott hatások eredményével felcserélni.

336586 1970.01.01. 01:00:00

17. Vannak másfélék is. Mint mondtam, akik nem akarnak feltétlenül beolvadni. Ismerek pl. olyan színes faszit, aki nem itthon nött fel, de teljesen magyarnak érzi magát. Meg másokat, akik büszkék magyarságukra és tesznek érte. Leginkább a szülök hozzáállásától függ a dolog, a neveléstöl.

11677 1970.01.01. 01:00:00

Kedves Little! Legyünk azért egy kicsit optimisták is. "A TANGÓ, ZENESZÓRA VALÓ ÖLELKEZÉS!" Ami meg a "régi", meg az "új" hazát illeti, az az írásnak megfelelően igaz.

23353 1970.01.01. 01:00:00

re 20. Atlasz 2014. 08. 25. 0:24 Igen. re 21. napos 2014. 08. 25. 4:42 persze a szülőknek nagy befolyása van a dolgokra. De ismétlem előbb utóbb az új hazában beleolvadnak. És így igen ma már van fekete német és svéd és talán magyar is. re 22. lord 2014. 08. 25. 4:52 Mondjuk a tánc maga az.

11677 1970.01.01. 01:00:00

23.-ra: Igen, igen, de azért a tangó jobban "ölelő", mint más tánc. (Már amennyire értek a táncokhoz)

221471 1970.01.01. 01:00:00

Gyere haza, little. Iszunk egy sört a Duna parton valahol. Aztán visszamész, ha akarsz. Senkinek nincs eldöntve a sorsa.

23353 1970.01.01. 01:00:00

re 25. elsore 2014. 08. 25. 14:11 OK. Jövőre jövünk. Látogatni.

csaszi 1970.01.01. 01:00:00

#16 lapos A "ki szuletett idegenbe"'- akik a nem idegenben szuletettek, "beolvadni" nem szuksegelttenek, ezt helyesen ugy irjak, hogy idegenbeN!! Biztosan tudom hogy te nem szulettel idegenben, megis nehezsegeid vannak azon itt szuletett magyar milliok kozze "beolvadni" akik a magyar helyesiras szabalyai szerint kommumikalnak egymassal szoban es irasban egyarant. Itt kivanom megjegyezni, hogy a koztudottan idebenben szuletett Moricka, aki a magyar kozbeszedben az a figura, akinek mindenhol, mindenutt, mibdenrol ugyanaz jut az eszebe, amit itt te az "idegenben szuletett de beolvadni szereto" kifejezessel szokasos masfel soroddal pedzeni ohajtottal. Mielott koziroi vagyaid beteljesednek 1-2 tovabbi elemi iskolai bizonyitvanyra szukseged lehet, .