Erre a cikkre egy vasárnapi New York Timesban bukkantam rá. Szerzője Stephen Castle, Londonból:
Amikor a lengyel emigráns Justyna Mikler 10 év előtt Angliába érkezett, keményen küzdött, hogy állást találjon, angolul tanult és, mint mondja, sosem gondolt arra, hogy juttatásért folyamodjon. Ma már egy takarító cég igazgatója, és úgy véli, az általa alkalmazott több mint 50 lengyel harmada fordult valami juttatásért az angol államhoz.
-A rendszer ezt olyan könnyűvé teszi – hogy az tiszta őrület - mondta levese mellett egy késői ebédnél a Lengyel Házban, Nyugat Londonban.
Mivel Lengyelország egyike a Európai Unió 28 tagállamának, a lengyel állampolgárok az Egyesült Királyságban majdnem ugyanolyan juttatási jogokkal rendelkeznek mint maguk a britek, köszönhetően annak az EU-s elgondolásnak, hogy mobil munkaerő segíti az európai integrációt, illetve serkenteni a piacot. Csakhogy ez az elképzelés a jelek szerint inkább megosztja az európaiakat.
Jelenleg a kormányok szűkös költségvetése a juttatások megnyirbálásához vezetett, és Európa rosszízű vitája a bevándorlásról összefonódik az ugyancsak kényes juttatási programok költségeivel, különösen miután a románok és bolgárok is teljes elérhetőséget nyertek az európai munkaerő piachoz.
Bár nyugat-európai viszonylatban nem túl bőkezűek az angolok, a juttatások mégis magasabbak lehetnek, mint azoké az egykori kommunista országokéi, amelyek ma az EU hoz tartoznak. Ugyanakkor hozzáférhetőségük aránylag könnyű. Méghozzá nem csupán azoknak, akik dolgoznak, hanem a munkanélkülieknek is. Ráadásul néhány más európai ország gyakorlatától eltérően általában nem függenek a kérvényező múltbeli hozzájárulásától.
- Ez különösen Angliában mérgezi a légkört - mondta Mats Persson, a londoni Nyílt Európa kutató központ igazgatója. - Az emberek bevándorlás miatti félelmei összeadódnak az Európai Unióval, a jóléti juttatásokkal és az egész rendszert irányító politikusokkal szembeni bizalmatlanságukkal.
A politikai méreg terjed. Amikor David Cameron miniszterelnök az elmúlt évben olyan változásokat javasolt, amelyeknek az lenne az eredménye, hogy egyes bevándorlók nehezebben kaphassanak juttatásokat, Andor László, az EU Munka, Jólét és Egyenlőségi biztosa megjegyezte, Angliát emiatt vélhetően „az unió legrosszindulatúbb országának fogják elkönyvelni”.
A legutóbbi célzások a juttatások további visszavágására jeges választ váltott ki a lengyel külügyminisztertől, Radoslaw Sikorskitól, aki mellesleg Cameronhoz hasonlóan Oxfordba járt, sőt mindketten a Bullingdon elit klub tagjai voltak.
- Ha Anglia megkapja adófizetőinket, nem ildomos azok juttatásait fizetni? - írta Sikorski Twitter bejegyzésében most Januárban.
Minden esetre azok a rendelkezések, amelyek szabad mozgást engednek meg az Európai Unión belül és egyenlő jogot biztosítanak, évek óta először most újra megkérdőjeleződtek.
A vita Angliában különösen heves, mert a kormány számára 2004-ben született tanulmány, amit a nyolc volt kommunista ország belépésének következményéről készítettek, jelentősen alábecsülte a bevándorlást, és csupán évi 5-13 ezer bevándorlót jósolt 2010-ig. De csak két másik ország, Írország és Svédország nyitotta meg munkaerő piacát, következésképpen az angliai bevándorlók száma megugrott. A 2011-es népszámlálás 521 ezer lengyel származású angliai lakosról beszél, túlnyomó többségük 2004 után érkezett.
A legtöbb közgazdász szerint a motivált és főként fiatal bevándorlók beáramlása jót tett az angol gazdaságnak. Számos tanulmány kimutatta, hogy az ilyen összetételű bevándorlók többet fizetnek adóban és más hozzájárulásokban, mint amennyi juttatásban részesülnek.
De angliai nagy számuk miatt nem meglepő, hogy Európa jóléti struktúrája recseg ropog.
A legparázslóbb vita a szülőknek járó juttatás körül forog, amit kérvényezni lehet akkor is, ha a gyerekek egy más európai országban élnek. Angliában a gyermek utáni juttatás kb 33.40 dollár hetente az első gyerek után, és 22 dollár az ezt követőek után. Az angol számok azt mutatják, hogy 2012 decemberében 24,082 szülő kapta ezt a járulékot 40,171 gyermek után, akik máshol éltek, beleértve 25,659 gyereket Lengyelországban.
Cameron csökkenteni vagy megszüntetni akarja ezeket a juttatásokat, amennyiben a gyerekek máshol élnek, és azt is tanácsolta, hogy amennyiben az átlag kereset az anyaországban messze az európai átlag alá esik, akkor korlátozzák a Nagy Britanniába történő emigrálás jogát.
Néhány más európai ország gyermek utáni juttatása is hasonló, és ezek osztják az angolok aggodalmait, illetve egyetértenek a „juttatás turizmussal” kapcsolatban, hogy sokan ezekért a juttatásokért mennek külföldre. Anglia bejelentése szerint többek között a németekkel, az osztrákokkal, a hollandokkal közösen dolgoznak azon, hogyan lehetne ezen változtatni.
De a briteknek még azért is aggódniuk kell, ahogyan a juttatási rendszerük többi része működik. A második világháború után kialakított szisztémát az adófizetők finanszírozzák, és arra épült, hogy akiknek juttatásra van szüksége, az azt attól függetlenül kapja, hogy mennyit fizetett be hozzájárulásként. Alkotója William Beveridge meg akarta szüntetni a szegénységet, és a briteket „a bölcsőtől a sírig” megvédeni, de még nem láthatta Európa változó népességét és a mobilis munkaerőt.
Más európai államok juttatásaikat az alkalmazottak/munkaadók hozzájárulásai alapján szabják meg, így kevésbé bőkezűek az újonnan érkezett munkásokkal. Egy kimutatás szerint azok, akik munkájukat elvesztik Francia országban, Dániában vagy Németországban nettó fizetésük 40-90%-át várhatják egy ideig. Angliában a munkanélküli max. 117.70 dollárt kap hetente hat hónapig, tekintet nélkül arra, hogy mennyit fizetett be a rendszerbe.