Idegen városokban szeretem használni azt a közlekedési módot, amit az ottaniak kedvelnek a legjobban. A villamosokon/buszokon alkalma van az embernek a helybélieket megfigyelni, még a várost is látod. Ez mind hozzátartozik a hely hangulatához, megismeréséhez.

Idegen városokban szeretem használni azt a közlekedési módot, amit az ottaniak kedvelnek a legjobban. A villamosokon/buszokon alkalma van az embernek a helybélieket megfigyelni, még a várost is látod. Ez mind hozzátartozik a hely hangulatához, megismeréséhez.

Vannak persze nagyvárosok, ahol ez nem praktikus. Főleg akkor, ha a nyelvet nem érti az ember. A buszokon, villamosokon sokszor nem mondják be angolul az állomások nevét, csúcsforgalomban nagy a tömeg, a járatok térképe túl bonyolult. Ilyenkor jobb a földalattit venni, ha van, mert az majdnem mindig jól ki van jelölve/bemondva.

Buszra ülni a 10 milliós mexikói fővárosban, vagy akár Tokióban is, na, ahhoz bátorság kell. Nem beszélve arról, hogy sok helyen pontos aprópénz kell, avagy egy előre kifizetett magnetikus kártya.

De sok városban, még akkor is, ha jó a tömegközlekedés, a taxi a divat. Ezek közé tartozik New York és Hong Kong. Ezekben a taxik aránylag nem drágák, főleg ha csak rövidtávra használod őket. Ha nem egyedül utazol, ez a mód sokszor a legolcsóbb. Megint csak vannak városok, főként Dél Amerikában, ahol nem ajánlatos csak úgy leinteni egy taxit. Sok helyen, telefonon kell hívni, sok helyen csak egypár taxi vállalat az, ami megbízható, a többiek, látván hogy idegen vagy, át akarnak verni, vagy ami rosszabb ki is rabolhatnak.

De nem kell messzebb menni, mint Prága városa, ahol (9 évvel ezelőtt) a vonatról leszállás után olyan taxiba ültünk, ami dacára, hogy tudtam, hogy hotelunk nem volt messze, egy félórás kőrútra vitt minket, minden tiltakozásunk ellenére. A hotelben mondták is, csak egy taxi vállalatban bízzunk, a nevét elfelejtettem, és ha kell, és nem találunk olyat, csak hívjuk telefonon, a diszpécser beszél angolul, és küldenek egyet.

Nem régi magyarországi utunk alkalmával nagyon élveztük a BKV-t. Itt legyen mondva, hogy nagyszerű a szolgálat. Gyakran járnak, sok modern kocsival rendelkeznek, tiszták, na meg nekünk, 65 éven felülieknek, ingyenes. A Volvo hibrid légkondicionált csuklós buszok, amik az 5-ös vonalán járnak, a világ minden részében első helyet nyernének. Az új Kelenföldre menő 4-es Metró is nagyszerű.

De ültünk Magyarországon, vonaton is, Déli PU-Komárom vonal, tökéletes, új szerelvények, még ingyen wifi-jük is volt. És mentünk távolsági buszon Dömsödre, a nívós Népligeti buszpályaudvarról. Tisztán öltözött udvarias buszvezető, megint csak nekünk, ingyen.

Magyarország után pár napot Londonban töltöttünk. Ugyan jobbára a bérelt lakásunk közelében maradtunk, egyszer-kétszer, nagyobb távolságra is mentünk. Taxival, mivel többen voltunk. A londoni cabbie-vel, taxisok speciális gyártmányú autókkal, amibe simán 6-an is beleférnek.  Londoni cabbie világszerte ismert, nagy tudásúak, nehéz városismereti vizsgán kell átmenniük. Mindeddig, ebben a városban szinte monopóliumban voltak. De mindennek mondhatóak, csak olcsónak nem.

Manapság azonban egy másikfajta „taxi” is rendelkezésre áll, itt is, mint sok más nagyvárosban.  Az UBER. A San Franciscóban 2009-ben született, ma 50 milliárd dollárra értékelt, ultramodern komputer applikációra alapuló vállalat, ádáz versenytársa lett a megszokott városi taxi vállalatoknak.

Londonban mindkettőt kipróbálván, az a véleményem, hogy az uber a jövő taxija, akármennyire is harcolnak ellene a városi bürokráciák, a hagyományos taxi vállalatok és azok szakszervezetei.

Régebben már írtam egy posztot, ahol megemlítettem az uber-t.

Mi is az uber? Fiam Londonban letöltötte okos telefonjára az applikációját, és ezzel felfegyverkezve a következő módon zajlik le egy uber utazás:

Megnyomod a gombot a programon, kocsit kérsz, és beírod, hogy hova akarsz menni. Senkivel sem beszélsz, a program tudja, hogy hol vagy. A telefonodon mutatja mennyi idő múlva lesz ott a kocsi, és az összeg, hogy mennyibe fog (valószínűleg) az út kerülni. Ha megrendeled, a program mondja milyen autó fog megjelenni, mutatja a képét, (a mi esetünkben egy ezüst Merci volt), plusz a vezető nevét, képét, mobil számát. Innentől kezdve a telefonodon, egy térképen mutatja a közeledő autót, ő tudja azt, ahol te várod.

Beszállsz. A vezető előtt két okos telefon, az egyiken egy speciális GPS, ami a leggyorsabb utat mutatja, abban a pillanatban, a másikon a tarifa lesz számolva. Über tarifája „demand rate” (kereslet alapú?), azaz csucsforgalomban, és speciális időkben, pl szilveszter, drágább, mint máskor. Drágább, de mivel ilyenkor az uber vezetők több pénzt csinálnak, többen lesznek szolgálatban, és így ubernél, még csúcsforgalomban is alig van várakozás.

Az utad végén, a vezető egy gombot nyom az okos telefonján, feljön, hogy mennyit fizetsz. Ez megy a hitelkártyádra, amit az applikáció eredeti letöltésénél már megadtál. Megy az e-mail is neked, ezt is tudja a program, nyugta céljából. Készpénzzel nem fizethetsz. Borravaló nincsen. Állítólag, amit fizettél annak 80%-a a vezetőé, 20% uberé.

Gyors praktikus, verhetetlen. Még a Londoni cabbie sem képes ilyen hatásosan dolgozni. És nem csúcsforgalomban über olcsóbb, ugyan csúcsforgalomban drágább, de nincsen várakozás.