A következő írás eredetije, a New York Times-ban található, lásd a linket a bejegyzés végén. A szerző Brendon Nyhan, tanársegéd a Dartmouth Egyetem Államigazgatás Karán.
Megértik az amerikaiak a tudományos világ álláspontját egyes dolgokról, pl. a klímaváltozásról vagy az evolúcióról?
Úgy tűnik, legalábbis a népesség jó része nem. A PEW Kutató Intézet például arra az eredményre jutott, hogy a lakosság 33%-a hisz abban, hogy „az emberek és más élőlények a jelenlegi formájukban léteztek az idők kezdetétől” és 26%-uk gondolja azt, hogy „nincs megbízható adat, ami azt mutatná, általános felmelegedés volt az utóbbi évtizedekben”.
Nem meglepő, hogy ezekben a kérdésekben vallásos és politikai vonalakon oszlik meg az, ki mit gondol. Például 46%-a a republikánusoknak vélekedik úgy, hogy a világ melegedésére nincsen jó bizonyíték, míg a demokratáknak csak 11%-a van ezen az állásponton.
A közvélemény kutatások ehhez hasonló eredményei vezettek oda, hogy a tudósok és politikai tanácsadók arra a következtetésre jutottak, hogy az emberek keveset tudnak a bizonyítékokról, ezért szembesülniük kellene a korrekt információkkal. Ez áll a médiakampányban is megtestesülő erőfeszítések mögött. A szervezők azt szeretnék tudatosítani a lakosságban, hogy a tudósok 97%-a hisz abban, hogy a világ melegedésének oka emberi tevékenységre vezethető vissza.
Egy új tanulmányában viszont a Yale Egyetem jogi karának professzora, Dan Kahan azt írja, hogy az evolúcióban való hit megoszlása a vallásos és kevésbé vallásos embereket összevetve azok között szélesebb, akik vallásosságuk, illetve kevésbé vallásosságuk mellett járatosak a matematikában és a természettudományokban. Vagyis a probléma nem az, hogy nincs elegendő információ. Amikor azt a kérdést tette fel, hogy ismerik-e az evolúció elméletét, a „hiszeket” nem említve, majdhogy semmi különbség nem volt vallásos és nem vallásos, de a tudományos kérdésekben járatos emberek válasza között. Más szóval az ellenzők is ismerték a tudományos álláspontot, csupán nem voltak hajlandók azt mondani, hogy hisznek abban.
Kahan kutatása azt jelzi, hogy az emberek nagy százaléka ismeri a tudósok álláspontját ezekről a sokat vitatott témákról, és ezt a felmérések is igazolják, csupán nem ismerik el az álláspontot, amikor az politikai vagy vallásos nézetükkel áll szemben. Ez az eredmény érthetőbbé teszi a cikk szerzőjének és kollégáinak kutatási eredményét is: a tények és a tudományos bizonyítékok említése a vitákban gyakran eredménytelen, sőt még növelheti is az ellentétet az olyan témáknál, mint a tömegpusztító fegyverek, az egészségügy reformja és a kötelező oltások. A tudományoknál, hasonlóan a politikához, a politikai, vallási hovatartozás magasabb rendű érv, mint a tudományos világ által elfogadottnak tekintett tények.
Szóval mi a teendő? Kahan és más ezen a téren folytatott tanulmányaink egyik következtetése, hogy szét kell választanunk a kapcsolódást a hovatartozás és a tudományos tények között - például, úgy hogy tisztázzuk, hihetsz a föld melegedésének elméletében, és egyben maradhatsz konzervatív republikánus, mint az egykori parlamenti képviselő Bob Inglis, vagy maradhatsz ettől még hívő, mint az evangélikus klímakutató, Katharine Hayhoe.
Ugyancsak fontos hogy csökkentsük azokat a tényezőket, amelyek a véleményformálók némelyikét arra ösztönzik, hogy hamis információkat terjesszenek, mint például az Obama elnök születése körüli mítosz. Ha az emberek kulturális és politikai nézete hozzákötődik ahhoz, amiben hisznek, akkor azt nagyon nehéz semlegesíteni, függetlenül attól milyen eszközt használunk.
Talán van arra lehetőség, hogy intézményes keretek között elérjük, az emberek a politikai nézeteiket háttérbe szorítva elfogulatlanul foglalkozzanak tudományos dolgokkal, de főleg helyi szinten. Kahan szerint például Délkelet Floridában konstruktív és befogadó beszélgetések folytak a klímaváltozásra adandó válaszokról. Ugyanezen eszmecserét azonban nehezebb lenne megismételni Észak Karolina parti részén. Annak ellenére, hogy itt is óceánparti veszélyeztetett területről van szó, az álláspontok az esetleges emelkedő tengerszintről nagyon eltérőek és merevek.
A probléma az, hogy a népesség pontosan azért vesz részt a közérdekű dolgok tárgyalásában, mert ezek a hitükre és értékrendszerükre vannak hatással, főleg akkor, mikor politikai pártok és más érdekcsoportok is bekapcsolódnak – csakhogy ez, a már említett, nagy fontosságú témáknál elkerülhetetlen. Ezek az érdekcsoportok segíthetnek a népesség mobilizálásában, de ugyanakkor elősegítik a választóvonal kialakulását is, ami mérgező mellékterméke a mi polarizált korunknak.
Sajnos annak ismerte, hogy mi a tudomány álláspontja, nem azonos azzal, hogy miben hiszünk.
PS Köszönet egy NOLBlog társunknak, aki fordításomat átfésülte. Kattints erre a linkre az eredeti cikkhez.