A cím, Az Iroda a Sarokban, általában a nagyfőnöki irodát jelenti az itteni angolban.
A New York Times vasárnapi gazdasági mellékletének állandó rovata, lényegében interjúk vezető állású emberekkel. Általában ugyanazokkal a kérdésekkel.
Ízelítőül lefordítottam egypár kérdést és választ, a múlt heti újságból.
Az interjú alanya David Kenny az amerikai privát időjárás konzorcium vezér igazgatója.
Kérdés: Mesélj gyerekkori tapasztalataidról!
Válasz: Michigan-ben, Lansing városában nőttem fel. Apám TV szerelő volt, de ez az üzlet megszűnt. Kellő iskolázottság hiányában pedellus lett, abban a gimnáziumban, ahova én is jártam. Itt nagyon jól megvolt 30 évig, anyám meg itt volt bérelszámoló. De mindez a kezdettől ráébresztett engem, hogy örökké nem tudsz az állásodra számítani - mert a világ változik és munkád megszűnhet - és hogy nagyon fontos hogy egész életedben tanulj. Mindez engem nagyon kíváncsivá tett, úgyszintén kezdtem megbecsülni minden fajta munkát. Ez lett az értékrendszerem 6 éves koromtól.
Vezető képességem fejlődése a cserkészeknél kezdődött. Ott mindig azt próbáltam, hogy csoportunk minden tagja érdekelve legyen. Mindez megtanított vezetni úgy, hogy meghallgatok másokat - tudni kell honnan indulnak az emberek, hogy közös szálat találjál arra, hogy jó téli kemping helyet találjunk magunknak és így megnyerjük a Jegesmedve díjat.
K: Hogyan veszel fel munkatársakat? Mit kérdezel tőlük?
V: Mi az, ami érdekel? Mit olvasol? Mit csinálsz szabad idődben? Mit akarsz megtanulni? Milyen dolgokban vagy optimista? Mi a célod?
Az optimizmusra fókuszálok, mert szerintem a nosztalgia az optimizmus ellensége. Szóval azok, akik túl sokat mesélnek nekem elmúlt sikereikről feltételezhetően nosztalgikusok azon idők iránt.
Kényelmesek-e, zavarja őket annak lehetősége, hogy nem ők a legokosabbak a szobában? Az emberek a megfelelő választ fogják adni, ha nyílt kérdést teszel fel, ezért én megkérdezem: - Ki az, akit tényleg tisztelsz, akire felnézel?
És hányszor fordult elő hogy rosszul döntöttél? Azok az emberek, akik még sosem döntöttek rosszul, nehezebben fognak határozatot hozni és vacillálnak. Vannak nálunk jó páran, akik borzasztó döntésekben vettek részt. Ha ez előfordult és tanultak belőle, az OK, mert ezek képesek rizikót vállalni. Szerényebbek lesznek, és így jobban hozzájárulnak kultúránkhoz, és nagyszerű dolgokra lesznek képesek, mert tanultak (hibáikból).
K: Milyen tanácsod adsz a fiataloknak?
V: A két tanács: ne félj, a nem világos dolgoktól és győzzél a zavaros felett!
Azaz szeresd meg azokat a problémákat, amik elsőre zavarosnak tűnnek! Próbálj ki valami újat! Tanulj állandóan. Sose érezd azt, hogy most a helyzet ura vagy! Amikor az ismeretlennel kerülsz szembe, ne félj. Győzedelmeskedj. Találd, ki hogyan segít az, ami még nem ismert.
PS
A teljes interjú itt található.