elso

ujrakezdek

Egy francia falu igazsága

1970. január 01. - littke

Az alábbi cikk a New York Times-ban jelent meg, Szeptember 23.-én a Vélemény rovatban. A szerző, Roger Cohen, rendszeres rovatíró.

Pár héttel ezelőtt Franciaországban voltam, ahol vagy húsz éve van egy falusi házunk, amit mostanában eladni tervezek. Az ügynök megnézte az ingatlant és utána megegyeztünk hogy találkozunk, megbeszélni azt, hogy mit csináljunk. Az ügynök berontott a konyhába, egy köteg energia és meggyőződés, és szenvedélyesen így szólt hozzám:

„Cohen úr, csináljon amit akar, de ezt az ingatlant semmi esetre se adja el!”

Kissé hitetlenül bámultam rá.

„Nem szabad eladni. Ez egy családi ház. Érzed abban a pillanatban, hogy ide belépsz. Érzed a falaiban. Minden szobában ezt lélegzed be. Érzed a csontjaidban. Ezt a házat meg kell tartania a gyerekeinek. Ha akarja, én segíteni fogok eladni, de azt tanácsolom, ne tegye. Hiba lenne.”

Mondjuk azt, hogy ez egy kulturális pillanat volt. Egyike azoknak, amikor egy ajtó kinyílik, és egy másik ország lelkébe belátsz, legalábbis olyan helyre, ami jellemző és mély és minden bizonnyal többet jelent, mint az újságcímek és statisztikák, amelyek állítólag az ország állapotát mutatni vannak elrendelve, ebben az esetben Franciaországét, aminek hanyatlása a csodálkozások tárgya. Próbáltam elképzelni az amerikai vagy angol ingatlanügynököt, aki éppen egy potenciálisan jövedelmező alkalom előtt áll, és aki egy szívhez szóló nem eladásra szólítana fel kezdésként, mert az ingatlan szerinte valami fontosnak és pótolhatatlannak minősült. De hiába. Ilyet nem tudtam elképzelni. Nincs annak esélye, hogy a saját érdeke, vagy ha más nem a profi kötelessége, ne győzedelmeskedne felette. Az ár lenne a legfontosabb és a piac helyzete és a feltételek. És mégis, itt ebben a francia faluban, a köves padlóra állított konyhaasztalnál, a gazdasági érdek alárendeltsége a szentimentális intuíciónak, a föld és a hely természetes felszínre törésének tűnt.

Erre a kis történetre gondoltam nem régen, amikor a miniszterelnök, Manuel Valls, egy modernizáló szocialista, bizalmi szavazat előtt állt a Francia Parlamentben, megint csak egy a költekezést visszafogni akaró terve miatt, amely a munkaerőpiacot rugalmasabbá tenné, és áttörne a magas munkanélküliség holtpontján, a dagadt állami szektoron, az ingyenes szolgáltatásokon, aminek perverz eredménye, hogy munkát végezni „hivatalosan” nem attraktív. „Ami manapság számít az a hatékonyság, nem pedig az ideológia,” mondta Valls.

Sikeres volt, annak ellenére, hogy a saját pártjának 32 tagja tiltakozásként tartózkodott, mert a szocialista elveiken ért támadást véltek észlelni. A francia szocialisták, a középtől balra álló európai pártok közül a leginkább, nehezen szabadulnak meg az ideológiai poggyászuktól, ami nem alkalmazható a 21. században.

A miniszterelnökkel szemben valami mélyebb dolog áll, mint a szakszervezetek vagy a saját pártja: egy kultúra, ami a hatékonyság díjazását majdnem hogy rangon alulinak tekinti. Az ingatlan ügynökkel folytatott kis csevegésemben a hatékonyságnak nem maradt helye. Hatékonyság, úgy tűnt, nem jutott ide, mintha csak a francia hentes egy csirkét fejezne le, avagy a marhát darabolná ügyes metszetekkel.

Hatékonyság nem uralja a franciák vásárlási szokásait. A boltosok és a vevőik hosszú beszélgetéseitől ez nagyon messzire esik. A hatékonyság a franciáknál nem jó mérője a jó életnek, mint ahogy a ház eladásából csinált pénz elhalványul a házhoz kötődött érzelmek mögött. Hogy ez jó vagy rossz, nemigen számít. Gyakran nem tesz jót a francia gazdaságnak. Ez egy realitás.

Mivel a globalizáció és homogenizáció az a benyomást kelti, hogy ugyanazon szabályok és szisztémák mindenütt alkalmazhatóak, ezek a sajátos kulturális jellegzetességek valószínűleg nincsenek kellően átgondolva. Volt egy idő, amikor türelmetlen voltam ilyesfajta gondolkodással szemben. Az oroszoknak cár kell! Az egyiptomiaknak fáraóra van szükségük! A franciáknak muszáj sztrájkolni! Nem, ma már azt gondolom, hogy az oroszok és az egyiptomiak és a franciák olyanok, mint mindenki más… szabadok akarnak lenni, a kormányzást a kormányzottak beleegyezésével akarják, nem akarják életüket önkényes szabályoknak alá vetni, sem kevésbé jól élni, mint ahogy cárok és fáraók és sztrájkok nélkül tudnának. Ma úgy érzem régebbi gondolkodásom nem volt helyes. A globalizáció egyenlő leküzdhetetlen különbségekhez is történő adaptációval, nemcsak változással. Vannak dolgok, amik nem változnak, mert évszázadokra mennek vissza.

Néhány nappal a találkozó után fiaimmal söröztem egy francia kávéházban. A számla 14 euró volt. A pincérnő vette volna a hitelkártyát, amikor meglátta, hogy volt egy 10 eurós bankjegyem. „Csak adja azt ide” - mondta. „ A többivel ne legyen gondja”.

PS

Az eredeti cikk itt található.

Köszönet blogtársunknak aki fordításomat átfésülte

A bejegyzés trackback címe:

https://fressstart.blog.hu/api/trackback/id/tr668269784

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Virág elvtárs s.k. 1970.01.01. 01:00:00

A számla 14 euró volt. A pincérnő vette volna a hitelkártyát, amikor meglátta, hogy volt egy 10 eurós bankjegyem. „Csak adja azt ide” - mondta. „ A többivel ne legyen gondja”.

Virág elvtárs s.k. 1970.01.01. 01:00:00

ez korán elment - erről jut eszembe, a kisvárosban, ahol a nyagymamám élt, Felvidéken, volt egy asztalos, Masek...vagy hogy hívták. Egy asszony vett nála egy fiókos szekrényt részletre, azután nem bírta fizetni a részleteket, nehéz körülmények közé és özvegységre jutott.....amikor kezdett kilábalni, akkor megjelent az asztalosnál, hogy újra törleszteni kezdje a részleteket. - Az asztalos időközben néhány krajcárt minden számlájához hozzáírt, hogy fedezze a költségeit, így amikor az asszony megjelent nála, csak legyintett: - Megfizette már azt a világ......

23353 1970.01.01. 01:00:00

re 1. és 2 Virág elvtárs s.k. (látogató) Én azt hiszem a szerző itt a káros "fekete piac"-re akar utalni. Ezt a jövedelmet nem vallja be az üzlet, talán még maga a tulaj se fogja látni???

60145 1970.01.01. 01:00:00

A magyar dzsentroid hagyomány szerint nem szokás megnézni az éttermi számlát. A polgári Franciaországban helyénvaló tételesen végignézni, s ha szükségesnek látszik: megvitatni. Mostanában ott a borravaló tilos, de a kis összegűért is hálás a kiszolgáló.

328387 1970.01.01. 01:00:00

Kedves Little! Érdekes, hogy mivel eteti önöket a sajtó. Lelki szemeim előtt megjelent, hogy a főszerkesztő behívja a szerzőt: - Te Roger. Annyit baszogatnak minket az utóbbi időben, hogy olyan véresszájú neoliberálisok vagyunk, hogy még a természetvédelmet meg a rendőrséget meg meg ilyeneket is piaci alapokra helyeznénk ha rajtunk múlna. Menj és írj valamit amiből az derüljön ki hogy nem is vagyunk annyira olyanok. A főnökök már nagyon rágják a fülemet az olvasói vélemény statisztikák miatt, amiből ez jön le. Cohen meg - OK Főnök! Ment és megírta ezt. Önök meg beszopják.

23353 1970.01.01. 01:00:00

re 4. Atlasz 2014. 10. 07. 9:19 Erről még nem hallottam. Nem meg nézni a számlát. Igen szerintem is a borravaló automatikus hozzáadása a számlához, jó szokás. Itt nem csinálják, csak nagyszámú résztvevők esetén.

23353 1970.01.01. 01:00:00

re 5. ZorróAszter 2014. 10. 07. 9:26 Én nem hiszem hogy úgy megy az ahogy ön leírja. De persze a riporterek tudják maguk, mit lehet írni és mit nem. Mintahogy minden vállalatnál minden alkalmazott is tudja. a vezetőségtől függ mik a határok. Túl szűk nem jó, túl tág, nincsen összhang, irányzat.

60145 1970.01.01. 01:00:00

6. little: Rosszul fogalmaztam: nem ellenőrizni a számlát. Franciaországban nincs a számlán sem borravaló. Réges-régen Lengyelországban láttam ilyet. No, valaki majd csak a témához is szól :)

328387 1970.01.01. 01:00:00

Kedves Little! Márpedig ha gyanakszik, hogy zsebbe ment az a 10 euró, én meg gyanakszom, hogy az ingatlanközvetítős sztori sosem történt meg, akkor közösen gyanakodhatnánk arra is, hogy ilyen hülyeségeket újságíró magától nem ír.

338279 1970.01.01. 01:00:00

Nagyon tetszik a cikk, és még jobban a franciák lelkülete, és hogy idehoztad, gondolom neked is tetszik. Szeretem a szabad, nagyvonalú lelkeket, és ha ez egy egész nemzetre jellemző, akkor bármennyire gazdasági hanyatlást idéz elő, megéri. Nem is tudja más ezt értékelni, csak aki szabad, nemes...

58395 1970.01.01. 01:00:00

A profit nem hajszolása is a szabadság egyik formája, bár a "szabad" világ ezt rossz szemmel nézi....:-)))

11677 1970.01.01. 01:00:00

Hát igen! Ha elfogadjuk a "másságot", akkor azt is el kell fogadni, hogy az "oroszok cárt akarnak, az egyiptomiak meg fáraót". Téves az a nézet, NAGYON TÉVES, hogy csak egyfajta demográcia - az amerikai - az üdvözítő! Ezért aztán NAGYON KÁROS, hogy olyan - MÁS ORSZÁG - belügyeibe üti bele Samu bácsi az orrát, melyekbe napjainkban bele üti. Eddig Ázsia, Észak Afrika volt az a terület ahol beszólt, és káosz, meg háború keletkezett. Újabb területnek most Európát szemelte ki.

301782 1970.01.01. 01:00:00

Mondjuk a hatékonyság is egy ideológia, nem? A prioritásokat nehéz egy eset, vagy vélemény, netán egy politikusi megszólalás alapján meghatározni. Szerintem a szerző sem gondolt erre, csupán pillanatnyi impressziójának adott hangot. Gondolom én és benne van a pakliban, hogy tévedek. Lehet, hogy tudatos, tervezett volt az írás. Ám nem akarok erről elmélkedni. Megpróbálok pillanatnyi észrevételként annyit hozzátenni, gyanítom, az Egyesült Államokban szintén előfordul, hogy valaki érzelmeit előtérbe helyezve dönt fontos kérdésben. Eszembe jutott egy film: Chevy Chase egyik mozija, a Fura farm. Abban érzelemmé változik a racionális terv és meg is valósul. Persze rögtön lehűtöm magam. Ez CSAK egy film. Ráadásul elég régi: 1988-as. A globalizációs félelmek kábé mikortól jelentkeznek világszerte?

23353 1970.01.01. 01:00:00

re 8. Atlasz 2014. 10. 07. 10:02 Úgy emlékszem az EU-ban sok helyen a 15% a számlán mutatva van mint borravaló. re 9. ZorróAszter 2014. 10. 07. 10:11 Nem lennék ebben biztos. Szerintem jó és tanulságos történet és meg is történhetett. re 10. Syndi 2014. 10. 07. 10:24 Igen, egyet értek. re 12. lord 2014. 10. 07. 11:11 Igen ez is így lehet. re 13. Valika 2014. 10. 07. 11:51 + Az írás az ami. Miért is ne történt volna meg? És a franciák, igen, mások mint az angolszászok, vagy a németek, vagy, stb.

23353 1970.01.01. 01:00:00

re 11. Kokó 2014. 10. 07. 10:41 Tetszik a hozzászólásod.

328387 1970.01.01. 01:00:00

14. little (szerkesztő) 2014. 10. 07. 12:36 "Nem lennék ebben biztos. Szerintem jó és tanulságos történet és meg is történhetett." Azért mérget ne vegyen rá. Sokan hiányolnánk.

336586 1970.01.01. 01:00:00

A profitvezérelt társadalom a természet tévedése. Majd helyrehozza, nélkülünk. Csak tapsoljatok hozzá.

34164 1970.01.01. 01:00:00

Kedves little! Ez a cikk egy szerintem igen érdekes dolgot mutat meg: Két kultúra találkozását. Két kultúra nagyon sokféleképpen tud találkozni. Ez a találkozás a cikk szerint így történt ".... amikor egy ajtó kinyílik, és egy másik ország lelkébe belátsz,...." De a cikk további hangulata azt sugallja, hogy csak belátott a másik ország lelkébe, ámde nem értette meg. Nem értette meg és a továbbiakban, finoman, de érezhetően azt sérelmezi, hogy a franciák máshogyan gondolkodnak. Hogy az érzelmeiket bizonyos esetekben a hatékonyság, a pénz elé teszik. Ez a mentalitás pedig, ha belegondolunk igen messzire visz.: Egyszer amiatt, hogy a pénzt előbbre tesszük az érzéseknél, másodszor pedig amiatt, hogy máson számon kérjük azt hogy máshogy gondolkodik mint mi. üdv : Mis

23353 1970.01.01. 01:00:00

re 17. napos 2014. 10. 07. 15:36 Nem hiszem. Persze a profit fontossága mellet más dolgok is fontosak, sőt fontosabbak: a családod, a barátaid a becsületed... lehet mindezt balanszolni nem kell az aranybikát egyedül imádni. re 18. mis 2014. 10. 07. 15:41 Kedves Mihály. Én úgy érzem a cikk végén ő belátja hogy egyes nézeteket tiszteletben kell tartani. A pénz (lásd kommentemet naposnál) nem minden és nem hinném hogy Cohen úr ezt gondolná. De kétségtelen hogy az uj "modus operandi"-ra átállás, azaz a hatékonyság figyelembe vevése, segít egy országon. Üdv.

336586 1970.01.01. 01:00:00

19. Ez a baj, hogy nem érted. Az állam, a törvények, a döntések a profit mentén müködnek. Lehet ezzel szembemenni, de az a nemkívánatos, az a máskéntgondolkodás, az a sikertelenség útja. Le kell mondjál dolgokról, ha nem úgy viselkedsz. Az a butaság, hogy mindenki tudja, nem jó a pénz uralma, aztán mégis az van. A teféléd pedig egyet is ért vele, hiszen a jóléted máok kizsákmányolásából származik.

23353 1970.01.01. 01:00:00

re 20. napos 2014. 10. 09. 12:17 Kedves napos. Persze a profit az manapság megint nem csúnya szó, mint ahogy annak szerzése az emberrel jár ősidők óta. Az nem egyenlő másokkal való kiba..ással. "Errefelé" a legtöbb embernek becsületes munkából van jóléte. Legyen az alkalmazó vagy alkalmazott.