elso

ujrakezdek

ujrakezdek

Egy nap Tokióban

1970. január 01. - littke

Ma vasárnap volt. A harmadik napunk itt Tokióban. A világ legnagyobb városa, 35 millió emberrel, vasárnap se sokkal csendesebb. Tömeggel találkozol rendesen majdnem mindenütt. Jobb, ha megszokod a nyüzsgést, a zajt.

Tokio Shinjuku, ahol mi lakunk.

Pont ezért szerencsénk volt, Yanaka városrészbe mentünk sétálni. A sétát a turista guide könyvünk ajánlotta, a Lonely Planet. Ez egy régi városrész, tele keskeny utcákkal, régi házacskákkal és Buddhista templomokkal. Van egy nagy régi temető, és árnyék. Kell az, mert meleg van. Tényleg ez a része Tokiónak nagyon kedves. Túlélte a nagy földrengést, az amerikai bombázást és egyike annak a résznek, ami az öreg Tokióra állítólag emlékeztet.

Zanaka terkepe

Ebédre egy kis francia kávézóba ültünk be, jeges kávéztunk és egy sütit ettünk. Sétánk egy a Városligetnek megfelelő részben fejeződött be.  Volt itt állatkert, múzeumok, tó. A tömeg az nagyobb. Innen a hévvel mentünk haza.

Yanaka temetö

Megemlítendő itt egypár megfigyelésem. Sok helyen, az utcán se lehet dohányozni. Vannak elkerített részek, dohányzóknak. Az utcák neve legtöbbször csak japánul van kiírva.

Yanaka utcakép

Nehéz tájékozódni. Saccolásom szerint csupán az emberek 10 % a beszél elfogadhatóan angolul. De sebaj, legtöbbje útbaigazít az okos telefon GPS segítségével. Mármint a fiatalok.

Yanaka Norma fája.

A tömegközlekedés nagyon jó benyomást kelt. Csúcsforgalomba még nem utaztunk. Az a tömeg is sok nekünk, ami normálisan van. A földalattik, földfelettik, helybeli hévek sokasága, egyedülálló.

A HÉV

Hazaérvén a hotelszobánkban pihentünk. Vettem egy boltban két sört. Jól esett.  Az állandó járás fárasztó. Este kimentünk egy a könyvünkben ajánlott közeli, tempura stílusú étterembe. A pultnál ülsz, szemben a szakácsok, mind sürög, forog. Látsz mindent, ahogy a friss halakat, rákokat, kagylókat a jégszekrényből kiveszik, majd a tempura csirizbe mártják, és forró olajban kisütik. Zöldségek ditto ugyanabban az eljárásban részesülnek. Nagyon fincsi. A melletted ülő segít milyen mártás mihez való, az egész nagy élmény.

Tempura tál

Vacsora után még sétáltunk egy kicsit. Ámbár vasárnap este 8 óra volt, a nagy áruházak még mind nyitva voltak. A tömeg, az éttermek és elektronikus boltok utcai ordibálói... gyere be, itt ilyen meg olyan olcsón kapsz ezt, azt.... nekünk nagyon zavaró. Látszólag sosem szűnik meg.

Kilátás a hotel ablakunkbol. 18. emelet.

 

A bejegyzés trackback címe:

https://fressstart.blog.hu/api/trackback/id/tr828269708

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

13118 1970.01.01. 01:00:00

érdekes, hogy a kínaiaknál elég sok helyen kétnyelvű az utca és az útbaigazító tábla. az üzletek feliratai között se ritka az angol. még olyan városokban is, ahol az európai embert úgy megnézik, mint nálunk a hatvanas években a négereket. a kínaiaknál elképesztő a fejlődés. évek óta már ebben gondolkodnak: http://www.youtube.com/watch?v=Hv8_W2PA0rQ

Bundi-Bandi 1970.01.01. 01:00:00

Kínában akkora füst van a városaikban, hogy a kolbászt az erkélyre kitéve akár meg is füstölhetik. A nagyvárosok problémái a zaj, a tömeg, a szennyeződés, a reggeltől estig, vagy 24 órán keresztül való rohanás. Képeslapokon érdekes, de eltűnődhet az ember a hatalmas kőhalmazokon, ezeket a modern városokat rettentően meg lehet unni. Csak példaként Brazíliaváros, ahonnan hétvégeken menekülnek az emberek. Még jó, hogy vannak csendes vendéglők, régi, hagyományos városrészek.

Virág elvtárs s.k. 1970.01.01. 01:00:00

...és a villanyvezetékeket légvezetéken viszik mindenütt....az jobban bírja a földrengést, mint a földbe temetett vezetékek.....

301782 1970.01.01. 01:00:00

Izgalmas világ!!!

60145 1970.01.01. 01:00:00

Ámultam, de azon, amit Virág elvtárs s. k. megmagyarázott, csak csodálkoztam. Jó ez a blogvilág!

23353 1970.01.01. 01:00:00

Igen több angol lehetne. Ugyan a földalattin és máshol is angolul bemondják, sok más irás csak japánul van. A hotelben is a concierge, amikor mondjuk hogy hova akarunk menni kis térképet nyomtat ki amin az utcak csak angolul vannak Mire jo az. És boltok, éttermeken neve sincs angolul kiirva a legtöbbször. BB és Valika Igen. virág et. köszönöm Atlasz Igen

11677 1970.01.01. 01:00:00

Tényleg rettenetes lehet 35 millió ember egy rakáson! Abba bele kell születni. Úgy meg az lehet furcsa egy japánnak, ha kimegy egy csendes erdőbe.... Kedves Little! Nem irigyellek! Azért, érezzétek jól magatokat!

180524 1970.01.01. 01:00:00

Blogbejegyzésként csábító, érdekes világ. Ha tehetném, biztos tennék egy körutat, sok szép filmet láttam Japánról. Tokióban nem tudnék élni, ez biztos...

23353 1970.01.01. 01:00:00

re 7. lord 2014. 06. 16. 3:42 Kedves Lord Japánnak vannak csendes falvai és nagy hegyei is. Ide is el fogunk menni, holnap indulunk vonattal, elöször Kyotoba, majd, google Takayama ls Kanazawa városokat, azok környékéröl beszélek. re 8. maiman 2014. 06. 16. 4:09 Holnap indulunk a kis körutra, Kyoto, Kanazawa, Takayama, Tokio. Hidd el Tokionak is vannak bájos negyedei. Persze összességében nekem is tul nagy.

Virág elvtárs s.k. 1970.01.01. 01:00:00

..egyszer Tadao Ando japán építész előadást tartott magyar építészeknek, talán 1980-ban (lehet, hogy azóta többször is volt Magyarországon). Bemutatta egy 15 m2-en épült ház terveit és építését. (ekkora volt a foghíjtelek Tokióban), 5 szinte épület épült rá.....magyarul a lépcsőfordulókban volt a lakótér. A teljes épület munkafázisonkénti makettjét elkészítették, a beépítendő anyagok tárolási helyeivel, mert a közterületből SEMMIT sem foglalhattak, az építkezés idejére sem. Egy építész-hallgatókból álló csoport dolgozott a keze alá, akik fizetség nélkül is örültek, hogy ilyen nagynevű építésznél gyakorlatot szerezhetnek, heti 7 nap! A japánoknak van egy közmondásuk, ha holnap mindent ugyanúgy csinálunk, mint ma, akkor ma nem tanultunk semmit! Egy fényképész barátom járt Japánban. A Tokiói Hostelben megkérdezte, hogy hol helyezheti el a holmijait, mert 2 hét múlva jön csak vissza. (és csak a legszükségesebb holmit vitte magával) - tegye csak le a folyosó végére.....ott valóban volt egy csomó holmi, táskák, bőröndök, száradó zoknik vegyesen. Először furcsának tűnt, de két hét múlva a holmijait érintetlenül megtalálta ott, ahova rakta.

23353 1970.01.01. 01:00:00

re 10. Virág elvtárs s.k. (látogató) 2014. 06. 17. 4:22 Köszi. Igen nagyon sokat lehet tölük tanulni. Ma érkeztünk Kyotoba, nagyon szép város, 4 éjszakát fogunk itt tölteni.
süti beállítások módosítása