Az alábbi írás egyike a három vezércikknek a New York Times 2014 augusztus 31.-i számában.

A csuklyás férfi egy dobozon áll, ujjaihoz elektródok kapcsolva. A meztelen fogoly a cement padlón fekszik, kutyaörv a nyaka körül, a pórázt az amerikai katona tartja flegmán. Halott foglyok véres testei, fejük szétverve.

Tíz év multán a képek, amiket az Abu Ghraib börtönből csempésztek ki, beégtek az amerikai lelkiismeretbe. Ugyan ezek nyilvánosságra hozását az amerikai kormány képtelen volt megakadályozni, több mint 2000 más fénykép, amit különféle amerikai katonai létesítményekben, Irakban és Afganisztánban készítettek, el van rejtve a 2009-ben hozott törvény alapján. Egy beszámoló szerint, a képek – amik az illetékesek szerint egyfajta keveréke a katonák privát képeinek és a katonai nyomozók fényképeinek –, amelyeket a visszaéléssel vádoltak kivizsgálásainál dokumentáltak, „rosszabbak, mint az Abu Ghraib”-iak.

Szerdán, az Amerikai Polgári Szabadság Egyesülése fontos győzelmet aratott az áttekinthetőség ügyében, amikor is Alvin Hellerstein szövetségi kerületi bíró New York városában elutasította a kormány azon kérelmét, hogy az összes kép továbbra is titokban maradjon. Hellerstein bíró arra utasította a kormányt, hogy mutassa meg, miért hozná amerikaiak életét veszélybe a fényképek nyilvánosságra hozatala, és hogy ezt minden egyes képre egyenként indokolja.

Obama elnök, hivatalba lépése után 2009-ben beleegyezett a képek nyilvánosságra hozatalába, de később, a katonaság és az iraki miniszterelnök, Nuri Kamal al Maliki ösztönözéseire, véleményét megváltoztatta. A 2009-ben hozott törvény – a Védett Nemzetbiztonsági Dokumentumok Törvénye – egy három évenkénti felmentést biztosít az Információ Szabadság törvénye alól.

Hellerstein bíró 2009-ben elfogadta az első kérvényt, a fotók titokban tartására. De 2012-ben kissé szkeptikusabb volt, mert, mint mondta, a nyilvánosság okozta veszély az idő múlásával gyengül.

Mint írta „Három év hosszú idő egy háborúban, a hírek ciklusában, és abban a nemzetközi vitában, hogy mi legyen válaszunk a terrorizmusra”. A törvényt a háború alatt hozták, de a 2012-es kérvény, amely lényegében ugyanaz, mint az eredeti, már más körülmények között lett felülvizsgálva. „Nem értesültem az iraki miniszterelnök (jelenlegi) hangsúlyozott kérelméről, ezekről az akkoriban készült fényképekről.” – mondta.

Előfordulhat, hogy az Obama adminisztrációnak megint aránylag könnyen fog menni a feltételek kielégítése és a fotók nyilvánosságra hozatalának elodázása, ha igen, az nem lenne rendben. Ideje hogy a kormány a titkolódzást abbahagyja, és a képeket megmutassa.

A háborús képek sokszor megdöbbentőek, és az amerikai polgárok és katonák biztonsága életbevágóan fontos. De a legnagyobb veszély azok biztonságára nem a szörnyű viselkedés fotóiban rejlik, hanem magában a viselkedésben. Az iraki foglyokkal való bánásmód Abu Ghraib-ban és másutt, egy szégyenteljes epizód az amerikai történelemben.

Amerika értékeit, és így biztonságát az erősíti, ha a legrosszabb visszaélésekkel is transzparensek vagyunk, és a bizonyítékokat nem rejtegetjük egy fiók mélyén.

PS

Az eredeti cikk itt található.

Köszönet blogtársunknak aki fordításomat átfésülte.