1 USA:
A 80-as évek elején történt. Ebben az időben nyári vakációkként két hetet Maine államában egy bérelt óceán melletti vityillóban töltöttük. Bar Harbour-ban. Hazafele jövet a péntek/szombati (utolsó) éjszakákat egy másik közeli népszerű nyaralóhelyen akartuk tölteni, Boothbay Harbour-ban.
Az egész napot a tengerparton töltöttük, úgy este 7 tájban eszünkbe jutott hogy szállást kellene keresni. Igen ám csak elfelejtettem hogy ez a hétvége “egy hosszú hétvége”, amit itt Labour Day-nek neveznek. Az első hétvége Szeptemberben. E miatt minden hotel/motel/szállás foglalt volt. Sok helyen kopogtattunk, de hiába. Már besötétedett és beláttam hogy vagy nekiveselkedünk az egész éjszakai autózásnak haza, (vagy 800 km), avagy valahol egy hotelt találunk beljebb az óceántól. Ezek (remélhetőleg) nincsenek a weekendező turisták által lerohanva. Tök sötétben, ismeretlen helyen, bosszús feleséggel és fáradt nyűgös gyerekekkel nem éppen könnyű valamit is találni.
Vaktában be hajtottam ismeretlen falucskákba, de semmi. Már késő is volt, az egyik helyen úgy megzavarodtam hogy véletlenül rossz irányba fordultam, egy egy-irányú utcába. Pechemre rögvest látom a tükörben a villogást, a seriff megállításra szólított fel. Lecsavartam a VW ablakát, mondom ne haragudjon már, bajban vagyunk. Elmondtam hogy szállást keresünk, stb.
Azt mondta várjak. Visszament kocsijához. Azt hittem jön a birsággal. Egy idő múlva azt mondja kövessem. Kiderültt hogy berádiózott az őrségre, ott telefonon lekérdeztek egypár hotelt hogy van e üresedés, találtak egyet, megmondtak neki, ő meg elvezetett minket!
Meg is köszöntem, mondani sem kell nem volt bírság. Ez aztán becsülni való rendőrség!
2 Mexico:
Kb 12 éve történt. Az asszonnyal ketten elhatároztuk hogy rövid téli vakációra megyünk Mexicóba, a Yucatán félszigetre. A tervünk: Cancunba repülünk, bérelünk egy kocsit, elhajtunk Playa Carmenbe aznap este (kb 100 km). Itt 4 nap tenger, utána behajtunk maya romokat nézni (Chichen Itza és Uxmal). Ezután pár napot a szép mexicói varosban Merida-ban töltünk. Innen vissza Cancun és repülünk haza. Történetem az első estét írja le.
Megérkezésünk után a cancuni reptéren elbandukoltunk az Avishez a megrendelt bérelt kocsit felvenni. A fehér Ford Fiestán egy nagy hirdető felirat volt: “Avis”. Mondom az alkalmazottnak, le tudja e venni mert mindenki fogja tudni hogy gringo turisták vagyunk. Az meg nem jó! OK senor, és lassan lehántotta a felírást. Körülmegyek a kocsin és most látom csak hogy nincsen rendszámtábla rajta. Hívom, mondom hol van a rendszám? Oh senor ne aggódj, tiszta új kocsi, rámutat a hátsó ablakra belülről ragasztott cetlire. Azt mondja ez egy hónapig jó. Azt is mondja jobb mint a rendszám, mert azt el szokják lopni, vagy a rendőrök lesrófoljak ha szabálytalanul parkolsz…igy meg nem tudják!!! Forog a fejem, a nejem csak a szemeit forgatja….Nem vitatkoztam, fáradtak voltunk aláírtunk mindent, beültünk kihajtottunk. Már üres volt a reptér, este 8 óra, a vakációzókat szállító buszok mind elmentek. Kocsit nagyon kevesen bérelnek.
Ha Cancunba mész, (ami egy nagy hely és rögvest ott van) balra fordulsz…látod a fényeket visszaverődni a sötét égen. Ha Playa Carmenbe (ami akkor még kis hely volt) jobbra fordulsz…Bele a holdnélküli tökéletes sötétségbe.
Egy elhagyatott országúton hajtottunk egy órát. Semmi útjelzés, lakhely fénye, benzinkút…még csak csíkok sem voltak az országútra festve. Semmi életjel. “Unheimlich”... kissé furcsán éreztük magunkat. Reméltem hogy lesz egy tábla majd ami a letérést mutatja Playa Carmennel….de mi van ha az sincs??? Na hál’Istennek egy óra múlva volt jel, letértünk az útról és bele Playa Carmennek a rossz részébe, mondhatnam a fenekébe.
A jó része az óceán mellett van persze, a rossz meg az országút mellett. Nem kellett sok idő, el is tévedtem a sok kis utcákon a düledező viskók között.
Hirtelen látom hogy tetejébe rossz irányba megyek. Nem vettem észre a pirinyó nyílat ami mutatja hogy egyirányú. És már vár is a sarkon a rend őre. Megállít. Mondom neki eltévedtünk…mutatom a hotelunk címét. Kérdezem (angolul) tud segíteni? Ő csak beszél (spanyolul) és a pénztárcámra mutogatott. Kivettem a jogsimat de rázta a fejét. Végül is belenyult, kivett egy húsz dolcsist aztán elment. Még a hotel irányát se magyarázta meg. Nyicsta nyugta, semmi.
Nagy nehezen megtaláltuk a hotelt. A tulaj azt mondta hogy követelnünk kellett volna hogy menjünk be a rendőrrel a kapitányságra. Ott állítólag seggbe rúgták volna mert a turistákkal így nem szabad bánni. Hivatalosan.
A vakáció végül is sikeres volt de nagyon vigyáztam hogy mexikói rendőrökkel össsze ne jöjjek és azóta, busszal megyünk, kocsit nem bérlek.