elso

ujrakezdek

Két rendőr, két ország, ugyanaz a szabálysértés

1970. január 01. - littke

1 USA:

A 80-as évek elején történt. Ebben az időben nyári vakációkként két hetet Maine államában egy bérelt óceán melletti vityillóban töltöttük. Bar Harbour-ban. Hazafele jövet a péntek/szombati (utolsó) éjszakákat egy másik közeli népszerű nyaralóhelyen akartuk tölteni, Boothbay Harbour-ban. 
Az egész napot a tengerparton töltöttük, úgy este 7 tájban eszünkbe jutott hogy szállást kellene keresni. Igen ám csak elfelejtettem hogy ez a hétvége “egy hosszú hétvége”, amit itt Labour Day-nek neveznek. Az első hétvége Szeptemberben. E miatt minden hotel/motel/szállás foglalt volt. Sok helyen kopogtattunk, de hiába. Már besötétedett és beláttam hogy vagy nekiveselkedünk az egész éjszakai autózásnak haza, (vagy 800 km), avagy valahol egy hotelt találunk beljebb az óceántól. Ezek (remélhetőleg) nincsenek a weekendező turisták által lerohanva. Tök sötétben, ismeretlen helyen, bosszús feleséggel és fáradt nyűgös gyerekekkel nem éppen könnyű valamit is találni.

Bar Harbor Maine

Vaktában be hajtottam ismeretlen falucskákba, de semmi. Már késő is volt, az egyik helyen úgy megzavarodtam hogy véletlenül rossz irányba fordultam, egy egy-irányú utcába. Pechemre rögvest látom a tükörben a villogást, a seriff megállításra szólított fel. Lecsavartam a VW ablakát, mondom ne haragudjon már, bajban vagyunk. Elmondtam hogy szállást keresünk, stb.

Azt mondta várjak. Visszament kocsijához. Azt hittem jön a birsággal. Egy idő múlva azt mondja kövessem. Kiderültt hogy berádiózott az őrségre, ott telefonon lekérdeztek egypár hotelt hogy van e üresedés, találtak egyet, megmondtak neki, ő meg elvezetett minket! 
Meg is köszöntem, mondani sem kell nem volt bírság. Ez aztán becsülni való rendőrség!

2 Mexico:

Kb 12  éve történt. Az asszonnyal ketten elhatároztuk hogy rövid téli vakációra megyünk Mexicóba, a Yucatán félszigetre. A tervünk: Cancunba repülünk, bérelünk egy kocsit, elhajtunk Playa Carmenbe aznap este (kb 100 km). Itt 4 nap tenger, utána behajtunk maya romokat nézni (Chichen Itza és Uxmal). Ezután pár napot a szép mexicói varosban Merida-ban töltünk. Innen vissza Cancun és repülünk haza. Történetem az első estét írja le.

Megérkezésünk után a cancuni reptéren elbandukoltunk az Avishez a megrendelt bérelt kocsit felvenni. A fehér Ford Fiestán egy nagy hirdető felirat volt: “Avis”. Mondom az alkalmazottnak, le tudja e venni mert mindenki fogja tudni hogy gringo turisták vagyunk. Az meg nem jó! OK senor, és lassan lehántotta a felírást. Körülmegyek a kocsin és most látom csak hogy nincsen rendszámtábla rajta. Hívom, mondom hol van a rendszám? Oh senor ne aggódj, tiszta új kocsi, rámutat a hátsó ablakra belülről ragasztott cetlire. Azt mondja ez egy hónapig jó. Azt is mondja jobb mint a rendszám, mert azt el szokják lopni, vagy a rendőrök lesrófoljak ha szabálytalanul parkolsz…igy meg nem tudják!!! Forog a fejem, a nejem csak a szemeit forgatja….Nem vitatkoztam, fáradtak voltunk aláírtunk mindent, beültünk kihajtottunk. Már üres volt a reptér, este 8 óra, a vakációzókat szállító buszok mind elmentek. Kocsit nagyon kevesen bérelnek.

Ha Cancunba mész, (ami egy nagy hely és rögvest ott van) balra fordulsz…látod a fényeket visszaverődni a sötét égen. Ha Playa Carmenbe (ami akkor még kis hely volt) jobbra fordulsz…Bele a holdnélküli tökéletes sötétségbe.

Egy elhagyatott országúton hajtottunk egy órát. Semmi útjelzés, lakhely fénye, benzinkút…még csak csíkok sem voltak az országútra festve. Semmi életjel. “Unheimlich”... kissé furcsán éreztük magunkat. Reméltem hogy lesz egy tábla majd ami a letérést mutatja Playa Carmennel….de mi van ha az sincs??? Na hál’Istennek egy óra múlva volt jel, letértünk az útról és bele Playa Carmennek a rossz részébe, mondhatnam a fenekébe.Uxamal, Mexico, Yucatán félsziget.

A jó része az óceán mellett van persze, a rossz meg az országút mellett. Nem kellett sok idő, el is tévedtem a sok kis utcákon a düledező viskók között.

Hirtelen látom hogy tetejébe rossz irányba megyek. Nem vettem észre a pirinyó nyílat ami mutatja hogy egyirányú. És már vár is a sarkon a rend őre. Megállít. Mondom neki eltévedtünk…mutatom a hotelunk címét. Kérdezem (angolul) tud segíteni? Ő csak beszél (spanyolul) és a pénztárcámra mutogatott. Kivettem a jogsimat de rázta a fejét. Végül is belenyult, kivett egy húsz dolcsist aztán elment. Még a hotel irányát se magyarázta meg. Nyicsta nyugta, semmi.

Nagy nehezen megtaláltuk a hotelt. A tulaj azt mondta hogy követelnünk kellett volna hogy menjünk be a rendőrrel a kapitányságra. Ott állítólag seggbe rúgták volna mert a turistákkal így nem szabad bánni. Hivatalosan.

A vakáció végül is sikeres volt de nagyon vigyáztam hogy mexikói rendőrökkel össsze ne jöjjek és azóta, busszal megyünk, kocsit nem bérlek.

A bejegyzés trackback címe:

https://fressstart.blog.hu/api/trackback/id/tr808269672

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

264141 1970.01.01. 01:00:00

Nos, akkor itt van egy harmadik eset Kanadából. Szép verőfényes délután volt, teniszeztünk. Amikor kifáradtunk a barátomnak eszébe jutott, hogy a délután többi részét eltöltve meglátogathatnánk az ismerőseinket, akik a városon kívül laktak egy farmon és ott lovaknak néztek utána. – Mit gondolsz? Legalább gyorsabban telik a délután. – Menjünk. Nekem ez volt az első látogatásom náluk, Kaposváriak voltak. A férj otthon pulykatenyészettel foglakozott. Szétnézve a tájon és néhány órás beszélgetés után, de még világosban haza indultunk. Most egy másodrendű utat választott a barátom, ő vezetett. Én soha életemben nem vezettem gépjárművet. Forgalom nem volt az úton, egyszer csak megkérdezte, hogy milyen érzés ez a hátamnak, mert már 160 km-es sebességgel utazunk. – Ugye milyen kellemes érzés, szinte belenyom az ülésbe? Az igaz. Előttünk egy kis emelkedő volt, útkereszteződés, de nekünk volt elő szabályunk. Át a kereszteződésen változatlan sebességgel, még repültünk is vagy 10 métert, s amikor a másik oldalon voltunk akkor láttuk, hogy eltakarva, a széles árokparton ott parkolt és másodpercek múlva jött is utánunk a csendőr, villogva, szirénázva. Megálltunk, mert leintett, a fiatal csendőr kiszállt, barátságosan köszöntött. Errefelé jó humorú csendőrök vannak. Jellegzetességük még, hogy a kocsivezető oldalának szélével egy vonalban közelítenek, kezük a revolveren van. Nyílván, ha valaki az ajtót nyitja, ami itt, no, no, akkor a kocsi mögé lépnek és, ha veszélyt éreznek, kihúzzák a fegyvert. Hát, mi ilyent nem csináltunk, mellénk érve intett, hogy a barátom húzza le az ablakot. – Hova, hova uraim ilyen gyorsan? Csak nem temetésre mennek, mert ez az is lehetett volna, ilyen sebesen átmenni egy útkereszteződésen, ejnye, ejnye. Láttam, hogy repültek is… Láthatnák valamilyen igazolványt? Barátom keresgélni kezdett a zsebeiben, megnyúlt képpel, de már nevetett. – Komám bajban vagyunk, suttogta felém fordulva, nincs nálam semmi, csak a lakáskulcs. Nálad sincs sok, ugye? Én is belenyúlok a zsebembe, a lakás kulcson kívül nálam sem volt semmi, kutattunk jobbra-balra, a csendőr beszólt. – Uraim, uraim, mi a probléma, lesz ebből az igazolványból még ma valami, faggatott minket, hogy-hogy nem találják? A kesztyűtartóban sem? A barátom a csendőr felé fordult. – Nincs nálam semmi, sem igazolvány, sem hitelkártya, sem tartományi beteg biztosító kártya. Elmagyarázta, hogy mi történt velünk. – Hát uraim, akkor maguk nem is léteznek, felelte a csendőr nevetve. Mert mi itt Albertában alig kérünk valami igazolást, de hogy még semmi sincs maguknál az már baj. Na, csak tegyék a kezeiket a műszerfal tetejére, addig én telefonálok, hogy kik is maguk, mert talán még a nevüket sem tudják. Jót nevettünk ezen, ő is, de akkor is meg kellett tenni, amit mondott. Percek múlva visszajött, beszólt a barátomnak és megmondta a nevét, szólt, s hogy el ne felejtse, innen csak nyolcvan kilométerrel mehetünk, mert, ha megint elkapnak, az sokkal többe kerül. Majd, átadott neki egy 135 dolláros számlát, bár lehet, hogy több is volt. Hozzátéve, hogy még így is szerencséje volt, mert a hivatalos naplementéig még hét perc van hátra és attól errefelé duplán számolják.

23353 1970.01.01. 01:00:00

re 1. Bundi-Bandi 2013. 04. 19. 19:04 Ja. Szerencsés eset. 160-al menni ahol 80 max. 100 lehetett a határ az nagy büntetéssel jár. Nameg a jogsi is hiányzott. Ez tényleg csodával határos.

60145 1970.01.01. 01:00:00

Ilyen kalandjaim nem voltak, nem lesznek. Akadt azért izgalmas helyzet a Dunán...

11677 1970.01.01. 01:00:00

Kedves Little! Azért ez nem ország, hanem "rendőr-ember" függő. Biztos Mexikóban is akadt vona olan rendőr, aki segít, és az USA-ban is, aki lenyúl. (A leírásárt ment a +)

27518 1970.01.01. 01:00:00

Élvezem a leírásaidat, nem is tudom mikor táltosodtál meg, hogy ennyire sokat írsz... Nekem is volt régebben egy emlékezetes kalandom rendőrökkel, amikor autóztunk a barátnőimmel, az én kocsimmal, de nem én vezettem, mert nem is nagyon szeretek vezetni, főleg több száz kilométert. Az országúton lemeszelt a rendőr, és míg megálltunk, rendesen bepánikolt a barátnőm, mert nem volt nála a vezetői engedély. Én meg ott ültem hátul, nagy pocakkal a nyolcadik hónapban, és amikor odajött a rendőr, hasamat előre tolva, kikászálódtam a kocsiból. Egyből elkezdtünk vigyorogni egymásra, amint meglátta a pocakom, és amikor megkérdeztem, melyik területi rendőrséghez tartoznak, mert a férjemmel beszéljenek inkább, ha meg akarnak büntetni, akkor azt mondta, a "baba" már éppen elég ok lenne, hogy ne vizsgálódjon, és elengedjen bennünket, úgyhogy a többire nincs is szükség :)

36888 1970.01.01. 01:00:00

Hivatalos naplemente...... Egy ismerőssel történt az '50-es években.....amikor még szabotázs is lehetett volna..... Vitorlással kikötött, jó messzire dobva a horgonyt, hogy tartson. Ahogy kell. Egy kikötőben. Valamelyik kis Mahart hajó (talán a Csobánc) addig manőverezett, ameddig fölcsavarta a propellerrel a horgonyt, és elvitte....egy jó darabig. Hogy mennyi töltés volt a személyzetben, azt nem tudni. Átérve a másik kikötőbe egyre mélyebbre süllyedt a Csobánc.....egészen a fenékig.....a horgony ugyanis teljesen fölcsévélve kilukasztotta a fenéklemezét, ahol bugyogott be a víz. A személyzet nem vette észre..... Tárgyalás lett a dologból, a vitorlázó vétke az lett volna, hogy nem jelölte (bójával) a horgony helyét.......legalábbis a Mahart a bóját hiányolta, és a kiemelés valamennyi költségét a vétkesre kívánta terhelni...... .....a tárgyaláson a bírónő megkérdezte, hogy miért nem volt jelölve a horgony? ....A jegyzőkönyv szerint az eset..20.15..-kor történt, hivatalos napnyugta 20.10. ......és kérem, a hajó farán égett a fény, hogy figyelmeztessen a horgonyra.......a bírónő nevetett, és ejtette az ügyet.

178479 1970.01.01. 01:00:00

Ez a Bar Harbour tényleg gyönyörű. Pedig aszongyák, Maine eléggé szegény állam, nem? Vagy már kérdeztem? Dé jávu érzésem van.

23353 1970.01.01. 01:00:00

re 3. Atlasz 2013. 04. 19. 23:38 Hello Atlasz. Azt hiszem a Tisza közelében laksz. Az nem kalandos? re 4. lord 2013. 04. 20. 3:14 Talán úgy igaz ahogy írod. De azért az US-ben nem ajánlanám hogy pénzzel rendőrt megpróbáljál Mexikóban meg túl gyakori. re 6. Virág elvtárs s.k. 2013. 04. 20. 4:27 Ez tényleg egy bizár történet. re 7. ZorróAszter 2013. 04. 20. 7:34 Szevasz. Igen kérdezted. Az elmúlt nyáron is Maineben nyaraltunk és írtam egy photos posztot. Ott kérdezted, Igen Maine aránylag szegény. Bar Harbour az északabbra van mint ahol tavaly voltunk. És ott van az Acadia National Park, ez a vidék igen szép, Nemcsak egy fürdőhely hanem hegyes és lehet kirándulni. http://www.acadia.national-park.com/

23353 1970.01.01. 01:00:00

re 5. Only 2013. 04. 20. 4:19 Jó történet.

301782 1970.01.01. 01:00:00

Komolyan meg voltam győződve, hogy Mo-t fogod összehasonlítani valami más állammal, teszem föl Kanadával :) ++

60145 1970.01.01. 01:00:00

8. little : Kis túlzással, itt a Tisza mellett is megérzem, hogy hej Dunáról fúl a szél....

204112 1970.01.01. 01:00:00

Nagyon élveztem a beszámolót! A képek lélegzetelállítóak, az első a szépsége, a másik a misztikus-félelmetes tekintélyessége miatt. Sok plusz. :-))

23353 1970.01.01. 01:00:00

re 0. Valika 2013. 04. 20. 12:15 A magyar rendőrökről nincsen történetem. re 11. Atlasz 2013. 04. 20. 12:35 + re 12. Nyírfa 2013. 04. 20. 14:17 Köszönöm.