elso

ujrakezdek

Költözködünk

1970. január 01. - littke

Eladtuk a házunkat. Kb. egy hónapja. Egy hét múlva ki kell költöznünk. Csomagolunk, dobozok között élünk, van nagy felfordulás.

Eladtuk a házunkat. Kb. egy hónapja. Egy hét múlva ki kell költöznünk. Csomagolunk, dobozok között élünk, van nagy felfordulás.

Már másfél évvel ezelőtt vettünk egy épülő magasházban egy öröklakást, itt Ottawában. A házunktól egy köpésnyire. Most lesz kész, több hónapos késés után. November közepén költözhetünk be. Ugyanabban a szomszédságban fogunk lakni, de persze jóval kisebb területen, és nem lesz kert. Nem lesz viszont szükség fűvágásra, hólapátolásra, van földalatti garázs, és nem lesz szükség ennek-annak javítására, ami egy ilyen régi házban, ahol laktunk, mindig akadt. Ha utazni megyünk, egyszerűbb lesz. Kutyánk nem hiszem hogy örülni fog, a 14. emeletről kell majd levinni pisilni/stb., ahelyett hogy a hátsó ajtón a kertünkbe kisurranna.

26 évig laktunk ebben a házban. Ezelőtt egy másik városban, Torontóban, 18 évig. Nem panaszkodhatok. Kanadában, főleg olyan nagyvárosban, mint Torontó, az ingatlan nem rossz befektetés. Torontóban a házunk értéke évi átlagos 9%-al emelkedett, itt Ottawában csak 3%-al. A torontói házunk nyeresége eredményeként Ottawába költözvén már nem volt szükségünk kölcsönre. Vehettünk volna ugyan itt Ottawában még drágábbat, kölcsönnel, mint ahogy az itteniek sokszor ezt csinálják, avagy ha nem, egy nyaralót, és ez estben most még több pénz lenne a zsebünkben. De mi szeretünk utazni, jól enni-inni, úgyhogy erre ment megmaradt pénzünk jó része. Na meg annak idején a gyerekeink iskolázására.

Az uúj társasház ahol lakni fogunk.

A legtöbb ember itt jóval gyakrabban költözik, mondjuk öt évente. Az elején, ahogy (ha) jövedelmük növekszik, mindig nagyobb/drágább házba, kölcsönnel támogatva, míg az életük második felében lassan kisebbre váltják át, és így a pénzüket fokozatosan az ingatlanjukból ki tudják venni. Mi, európai szokás szerint, hacsak a munka miatt nem muszáj, szeretünk egy helyen lakni.

Mostani házunk

Az új lakás csak egy hónap múlva lesz kész, így három hétre el kell mennünk valahova. Két hétre béreltem egy bútorozott lakást Montreálban. Az utolsó hetet itt Ottawában fogjuk tölteni, egy kedves ismerősnél fogunk csövezni. A bútorok ezalatt egy raktárban lesznek, extra költségen.

Bútoraink jó részétől meg kellett szabadulni, az új lakás kicsi. Amit lehetett, azt eladtuk, amit el lehetett ajándékozni azt oda adtuk jótékonysági intézményeknek és ismerősöknek, de még mindig van cucc. Szemetes napokon ezeket a ház elé kiteszem, egypár dolgot így is elvisznek, ami marad az a szemetesé. Külön probléma volt kaktuszaimnak és növényeinknek megfelelő „otthont” találni.

Nappali/ebédlő mostani házunkban

Az egész herce-hurca nagyon stresszes. Főleg addig, amíg a ház el van adva. Ha stresszes a helyzet, én fogyok. Vagy öt kilót vesztettem. Házi orvosunk meg is dícsért.

Ugyan mi egy nagyon jó negyedben lakunk, ahol jó a kereslet, az embernek illik a házát az eladásra a legjobb fényben bemutatnia, és „jó áron” eladnia.

A családi szoba a kert fele.

Az ingatlan ügynök, akit felfogadtunk ezt-azt tanácsolta, én meg csak mentem az után, amit ajánlott. Vállalkozók nyüzsögtek itt egy ideig, naponta fizettem ennek-annak, mint egy részeg tengerész. Jó pár javításon, plusz festésen, ablaktisztításon és a legvégén egy nagytakarításon mentünk át, amiket persze nem az utolsó pillanatra kellett volna hagyni.

Végül is megegyeztünk abban, hogy mennyit kérünk a házért. Mellesleg az ügynök az eladási ár 5%-t kapja, ennek a fele a vevő ügynökének jár. Hidd el egy ilyen ügynök, mint ami nekünk volt, nagy pénzeket csinál. Azt tanácsolta, hogy az első héten kérjünk boritékolt ajánlatokat, amiket csak a hét végén nyitunk ki, és a legmagasabb feltétel nélküli ár ajánlójának adjuk el a házat. Volt nagy forgalom. Egy „nyílt ház”- al kezdődött egy vasárnap, és az az utáni héten volt vagy 15 háznéző is. Háznézés előtt el kell menned, arra az órára, a mi esetünkben kutyástól.

A ház a kert fele.

Házunk ősszel nagyon jól mutat, minden zöld, a kerítésen és a ház egy részén futó borostyán, impozáns. Ez ellen dolgozik a tény, hogy egyik szomszédunk (aki szobákat ad ki) bérlői ilyen időben délutánonként gyakran az utcára néző tornácukon ülnek. Söröznek és pletykálnak. Kisgyerekes családok ezt esetleg nem szeretik. Na mindegy, egy hét után volt egy ajánlat, ami nem tűnt rossznak és elfogadtuk.

Azóta, lassan de biztosan, kezdem megint visszanyerni eredeti sulyomat.


A bejegyzés trackback címe:

https://fressstart.blog.hu/api/trackback/id/tr518269580

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

301782 1970.01.01. 01:00:00

Sok sikert és jó egészséget kívánok új otthonotokhoz :)

13118 1970.01.01. 01:00:00

nem rossz blokkházban sem lakni, a 14. emeletről már van kilátás is. persze, nem mindegy, milyenek és kifélék az emeleti szomszédok, és kellően hangszigeteltek e az oldalfalak. az sem mindegy, hogy kik laknak fölötted, és a plafon mennyire hangszigetelt. nem valami kellemes hallgatni a fölötted lakó kis-srácok lasztizását, ahogyan azt pattogtatják.

282897 1970.01.01. 01:00:00

Számold meg a sarkokat első éjjel és kívánj valamit :) Sok szerencsét az új lakáshoz :)

301782 1970.01.01. 01:00:00

2. Hmmmm Tízemeletes házban laktunk anno, a legfelső szinten. A kilátást imádtam. Felettünk senki, körben ablakok, oldalt három irányban terült elénk a panoráma. Egy csomó kellemetlenség járult hozzá. Sajnos. Pölö a 80-as évek vége felé az emelkedő rezsiköltségek.

23353 1970.01.01. 01:00:00

re 1. Valika 2015. 10. 25. 5:54 Köszönöm re 3. Budai Hella 2015. 10. 25. 6:21 Szintúgy köszi re 2. Hmmmm 2015. 10. 25. 6:04 Hát majd meglátjuk-. Még sosem laktam bérházban. Nejem igen, a Madách téren, és elötte a Pasaréten, de ott kissebben.

23353 1970.01.01. 01:00:00

re 5. Szentpeter... 2015. 10. 25. 6:58 Köszönöm

13118 1970.01.01. 01:00:00

little a magyar bérház, az más. pontosítok: a magyar tanácsi bérház, ilyen ma már nincs. a tanácsi bérházak kis közösségeket alkottak. nyitva hagyhattad a folyosói lakásajtódat, amíg leszaladtál a henteshez, a többi lakó vigyázott a lakásodra. a mai modern (körfolyó nélküli) házakban legfeljebb az emeleten lakókat ismered, a többit esetleg láttad már a liftben. ma nálunk azért tartanak sokan az emeletes ház lakásában kutyát, hogy aki napközben beakarna törni a lakásba, azt elriassza. ennyire eltávolodtak egymástól az emberek.

338199 1970.01.01. 01:00:00

Nagyon szép a házatok, biztosan nem mindegy megválni tőle. Laktam lakótelepen, igaz, csak első emeleten, nem voltak különösebb problémáim. Most már szívesebben laknék valahol egy garzonban, de hát nem lehet, velem laknak a gyerekeim. Egy költözködést viszont már biztos, hogy nem vállalnék be, az rettenetes. Már előre sajnálom a gyerekeimet, hogyha majd meghalok és meg akarnak szabadulni például a háztól, hogy fognak ettől a sok kacattól megszabadulni, de az már az ő bajuk lesz:)

337909 1970.01.01. 01:00:00

Pedig éppen gondolkoztam, hogy elmegyek hozzátok migráncsnak egy bő évre. De kislakásba nem költözöm. Ha már hideg idő van arrafelé, legalább a lakásban legyen hely.

23353 1970.01.01. 01:00:00

re 9. pettra1 2015. 10. 25. 7:23 Volt kavcat bőven. re 10. Csokifalat 2015. 10. 25. 7:34 A hideg idő és a lakás mérete nem függ össze. Ott laksz amit a bukszád meg enged....

337909 1970.01.01. 01:00:00

Én speciel hozzád készültem, csak családi házba megyek és földszintre.

23353 1970.01.01. 01:00:00

re 12. Csokifalat 2015. 10. 25. 8:19 Sorry. Már nem leszünk itt a házban. Pedig a gyerekek eltávozása óta a 3. emeletünk teljesen üres volt. Ha mint legális migráns jön kapsz ingyen lakást, amíg munkád nem lesz.

337909 1970.01.01. 01:00:00

Mikor 10 éves voltam és Jack Londont olvastam, a Yukon vidékre vágyakoztam, kutyákkal, puskával. Ma nem vágyakozom.

44711 1970.01.01. 01:00:00

Little, ez az utóbbi hónapom legjobb írása a blogon ....

23353 1970.01.01. 01:00:00

re 15. Cuba Libre c.C. 2015. 10. 25. 12:16 Kösz de néha te hajlamos vagy a túlzásra....

11229 1970.01.01. 01:00:00

sok sikert az új lakáshoz én irtózom a költözéstől

23353 1970.01.01. 01:00:00

re 17. obsidian 2015. 10. 25. 13:11 Köszönöm. Szintúgy.

338311 1970.01.01. 01:00:00

+ A költözés egy rumli, magamnak sem kívánom.

23353 1970.01.01. 01:00:00

re 19. BundiB 2015. 10. 25. 16:47 Hello

337519 1970.01.01. 01:00:00

Szervusztok! Én igyekszem minimalizálni a cuccaimat, azzal kezdtem az egyszerűsítést, hogy a faltól falig, mennyezettől földig érő függönyöket kivittem a bolhapiacra. Nincsenek szekrénysoraink, böhöm nagy bútoraink, de van több kisebb, gurulós megoldás a ruhák tárolására - Ikea. A méretes szobanövényeimet elajándékoztam, a könyvtáram a 90-es, 2000-as években antikváriumokba került. Úgyhogy engem nem ijesztene meg a költözés, egy-kettő összepakolnék. Legyetek boldogok, és a sarkokról , ahogy Hella tanácsolta, el ne feledkezzetek! :)

349780 1970.01.01. 01:00:00

Érdekes, itt az ingatlanokat lepukkanva kedvezőbb eladni, mert a vevő úgyis mindent átalakít, és azt hiszi, hogy ezzel spórol. A vételnél csak az a baj, ha a vételár kifizetéséhez a gatyáját is letolja az ember (úgy kiköltekezik) akkor a festésre, felújításra nem marad pénz..... Az ingatlanos egy külön állatfaj, itt is nagyot kaszál, de nem csinál érte semmit....náluk rosszabbak csak az ügyvédek, és ők kilobbizták maguknak, hogy kötelező résztvevők egy adás-vételhez.

12702 1970.01.01. 01:00:00

A szíved mélyén csak sajnálod a kertet, annak ellenére, hogy a józan és ezt diktálta. Érezzétek jól magatokat az új helyen!

23353 1970.01.01. 01:00:00

re 21. Nyírfa2 2015. 10. 26. 4:00 Hello. Ez jól hangzik. re 22. Hivatlan (látogató) 2015. 10. 26. 4:06 Igen, egyetértek. re 23. rodosto1 2015. 10. 26. 4:32 Ez így igaz.

maria czike 1970.01.01. 01:00:00

Teljes egyutterzesem a felfordulas miatt. A gyonyoru kaktuszokkal mit csinaltatok?