Itt az ideje hogy megint filmekről írjak, jobban mondva egy kedvelt filmrendezőmről. Ugyan manapság filmjeiről nemigen beszélnek. Kieslowski, aki csupán pár évvel lenne idősebb nálam, ideje korán meghalt egy szívroham utáni operáció komplikációjában. 1996-ban, 55 éves korában.
Egyike a sok neves lengyel filmeseknek, Andrzej Wajda, Roman Polanski jut eszembe, hogy csak kettőt, korábbiakat és jobban ismertebbeket említsek. Az utóbbiak filmjeit lehetett már az átkosban is látni, a 60-as években, burkolt rendszer és státusz quo kritikájukat mi fiatalok rögtön megértettük.
Kanadába érkezésünk után gyakori nézője lettem az amerikai állami TV adónak, a PBS-nek. Ezt az adót itt mellesleg sokan elitistának tartanak, mondván túl komoly, azaz nem elég szórakoztató, és aránylag kevés a nézője. De sok külföldön készült művet mutat be, és így, itt ismertem meg Kieslowskit.
A PBS Kieslowski Decalogue (Tízparancsolat) filmsorozatát mutatta be. Nagyon tetszett. Ez tíz, a lengyel TV-nek 1988-ban készített epizód. Az epizódok más és más parancsolatnak van szentelve és annak a címét is viselik és egy arra illő történetet mondanak el Varsóból, modern környezetben. Az eredmény briliáns. Nagyszerű és mély alkotás mindegyik részlet.
Sokszor az itteni filmeknél, ezalatt Hollywoodot értem, a mélység az, ami hiányzik. A technikai ügyesség, a filmekbe ontott rengeteg pénz, a kötelező „feel good” végződések, nekem ma már unalmasak. Pedig nagyszerű színészekkel dolgoznak. De, láttam már eleget. Nem mindig éreztem így, bevallom anno az első James Bond film, amit a Filmmúzeumban láttam, nagyon tetszett.
Visszatérve Kieslowskira, az előbb említett TV sorozat mellett nagyon sikeres filmjei is voltak. Kezdem a „Veronika kettős életével” (1990). Ebben, és legtöbb filmjében a zenét másik kedvencem, Zbigniew Preisner komponálta. Ez a film már nem Lengyelországban készült. Kieslowski hírnevet szerzett és a legjobb színészekkel és színésznőkkel dolgozhatott. Jean-Louis Trintignant, Juliette Binoche, Emmanuelle Riva….soroljam?
A legismertebb alkotása a film trilógia: Kék, Fehér, Piros (1993, 1994). A cím a francia zászló színeire utal. És amit ez jelent: Szabadság, egyenlőség és testvériesség. A három film az ezeket szimbolizáló történetet mond el.
Ha nem láttad filmjeit, nagyon ajánlom őket, manapság az interneten ingyen meg lehet őket nézni.
