Itt az ideje, hogy a kedves olvasók valami pozitív történetet olvassanak ezen a bloggon a kapitalizmusról. Itt az ideje beismerni, hogy az értéket képes létrehozni és munkát képes adni, olyat ami azelőtt nem létezett.
Itt az ideje, hogy a kedves olvasók valami pozitív történetet olvassanak ezen a bloggon a kapitalizmusról. Itt az ideje beismerni, hogy az értéket képes létrehozni és munkát képes adni, olyat ami azelőtt nem létezett.
Itt az ideje, hogy ne csak a bankokat, a régi pénzek tulajdonosait szidjuk, reménytelenül, hanem azokat a példákat lássuk magunk előtt, és ha lehet, azokat kövessük, akik arra méltóak. Ilyen emberek minden országban, igen Magyarországon is, biztos találhatóak, és az ilyen emberek virágzását tette a „szocializmus” lehetetlenné a második világháború befejezése és a rendszerváltás előtti időkben. Az ilyen emberekben rejlik a kapitalizmus titka, ma is, mindig is.
Én remélem, hogy ilyen emberekről beszélünk fiainknak/lányainknak, többet, mint a „régi szép időkről” Kádár papa gyámsága alatt.
A kanadai Lee Valley Tools vállalatról fogok írni. Miért? Tegnap elmentünk az itteni üzletébe. Hallottam róla, de életemben először jártam ott. A Google szerint, ők árultak egyedül ebben a városban yoyo-t, amit unokáinknak, szüleik kérésére nekünk ajándékba kell, hogy vigyünk. Karácsonyra, Hongkongba.
Le Valley Tools nem egy játékbolt, hanem a komoly, fával barkácsolók boltja, de karácsony táján, árulnak játékokat is, egyedieket, sokjukat félkész állapotban. Ezeket megvásárolhatod és magad (avagy a gyerekkel együtt), összeállíthatod. Pl. egy babaházat, vagy egy fából készült teherautót.
A vállalat 37 évvel ezelőtt alapult. Magán, családi kézben van, tehát üzleti adatokat nem kell, hogy közzétegyenek. Mindenestre nagyon sikeresek és ma már több mint 500 alkalmazottjuk van. Az évi bevétel 50 millió dollár felett van.
Az első üzlet itt Ottawában jött létre, ma már 16 van Kanada nagyobb városaiban. Leonard Lee alapította, 40 éves korában. Lee úr Kanada közepén született, a prériken, egy kis tanyán, ahol akkor még kútból vették a vizet, és nem volt elektromos áram.
Okos gyerek volt, diplomát szerzett általános (civil) mérnökként, és a szövetséges kormány bürokráciájában, mint földmérő dolgozott. Hobbyja fafaragás volt. Annak idején Kanadában nem voltak kaphatóak az ehhez szükséges minőségi szerszámok. Japánból kellett ezeket megrendelni, nagyon körülményes módon.
Elhatározta, hogy szabad idejében készít egy katalógust, azaz postán megrendelhető üzletet hoz létre, ahol ezeket a szerszámokat, meg lehet majd egyszerűbben rendelni. Kevés tőke kellett, saját spórolt pénzét fektette bele. Üzlete felvirágzott, a katalóguson kívül, nemsokára, itt Ottawában egy üzletet is nyitott.
Hamarosan híre ment az általa forgalomba hozott szerszámok minőségének, és a kanadai fabarkácsolók tízezrei, ettől kezdve esküdtek rá.
A sikerén felbuzdulva, hasonló módon egy orvosi/sebészeti szerszámokat importáló üzletet létesített. Egy plasztik sebésszel társulva, miután az, szerszámait hasznosnak ítélte a praxisában. Ezen vállalat neve, Canica Design.
Megint ennek sikerén felbuzdulva, egy kanadai precíz szerszámokat készítő vállalatot is alapított, Veritas Tools-t, hogy a famegmunkáló szerszámokat ne mind Japánból kelljen behozni.
Lee úr sikerére az ország nagyon büszke, a legmagasabb kormány kitüntetés részese (Order of Canada).
A vállat híre nemcsak a barkácsolók között ismert, de az üzleti világban is. Lee úr állítólag még senkit sem bocsájtott el, nyereségrészesedést ad alkalmazottainak, a tisztítótól a vezérigazgatóig, mindenki ugyanazon összeget kapja, tehát nem a fizetésük egy százalékát. A vezetők fizetése csupán 20 szorosa az legalacsonyabban fizetettnek, ami nevetségesen alacsony a mai világban ahol 100-200 szoros vezetői fizetések a megszokottak. Mindezt már kezdettől bevezette, nem a mai közgazdasági sugallatok eredményeként, hanem saját meggyőződéseként.
Az alkalmazottak hűsége és minőségi munkája, az iparban példátlan.
Na, mármost kérdezheted, egyesek biztosan fogják, de Lee úr és családja (a családtagok jó része az üzlet vezetésében van), mennyi profitot „zsebel”? És ezen hol vakációztak? És a többi kérdés?
Hát ezt nem tudjuk, mint írtam az elején a vállalat magán kézben van, szóval csupán az adóhivatal tudja…de tényleg…közünk???? Kit zavar ez?
PS Ezen a linken képeket láthatsz Le valley-ről és amit ők árulnak.
