Szerintem Kanadának igazában három nagy városa van. Sorrendben Torontó, Montreal és Vancouver.

Amikor elhatároztuk, hogy Kanadába jövünk először Montrealba akartunk jönni, arról tudtam többet. Pont akkor volt a világkiállítás ott, és jött az Olimpia.

Írtam a már akkor megboldogult anyám két volt ismerősének a helyzetünkről az olasz menekült táborból, és hogy esetleg jövünk városukba. Az egyik Montrealban élt a másik Torontóban.

A montreali válasz nagyon nem volt biztató, a torontóival ellentétesen. Akkoriban ezt annak tudtam be, hogy az illető félt, hogy a terhére leszünk ott Montrealban. A torontói válasz jó volt, egy szó, mint száz, abba a városba mentünk.

Persze hamar kiderült, hogy a montreali ismerős tartózkodó válaszának az oka az ottani helyzet romlása volt. Ebben az időben kezdett a francia kanadai szeparatista mozgalom erősödni és ide akkoriban tényleg nem volt tanácsos letelepedni.

Hamarosan (1976-ban) a Québec megyei kormányra egy szeparatista párt került, és ez megindította a város hanyatlását. Talán a hanyatlás nem jó szó, inkább a város kezdte fontosságát és a volt első helyét elveszteni. Mert ettől kezdve Montrealban megkövetelték, hogy a munkahelyen a munka francia nyelven menjen. Sok más bosszantó rendelkezést is hoztak, iskolázás és nyelvhasználati dolgokban. A legtöbb itt élő angol kanadai és emigráns nem beszélt franciául. Megijedtek. Egy exodus következett. Egy csomó nagy (és kis) vállalat Torontóba költözött. Magával vittek rengeteg alkalmazottat. Az ingatlan árak nagyot zuhantak, még ma sem emelkedtek vissza arra a szintre, amit szerintem ez a nagyszerű város megérdemelne.

Ezen rövid bevezető után, a városról. Kanada egykori legnagyobb és legfontosabb városában ma 1.6 millió ember él. Ez Torontó után a második hely. A város épületei tükrözik egykori fontosságát. Gyönyörű régi városrészek, nagy parkok, nagyszerű egyetemek vannak itt. A város ma már igazán kétnyelvű, angolul és franciául majdnem mindenki tud. (Torontóban és Vancouverben franciával semmire se jutsz.) A város mellett megy a Szent Lőrinc folyó, környéke hegyes, dombos, nagyon szép. A franciák jelenléte a városnak egy különös vibrációt ad, ami sehol másutt nem létezik. A francia kanadai szórakoztatóbb, mint az angol. Szeret jól enni, hangosabb, kirívóbban öltözködik, stb. A várost nagyon érdemes meglátogatni. New Yorktól 6 óra kocsival, Torontóból kb. ugyanannyi, tőlünk Ottawából két óra. Vonattal is lehet jönni mindhárom helyről, a repülőgépet nem is említem.

Íme, az általam ajánlott nézni való, mondjuk egy két napos látogatásra.

Old Montreal (Régi város)

Ide tartozik a városháza előtti nagy lejtős tér, a Place Jaques Cartier. A városháza erkélyéről mondta De Gaulle 1967-ben híres beszéde végén: „Vive le Québec libre!” (éljen a szabad Québec) ami nagy felháborodást keltett a nem francia körökben. A nagy térhez közel van a Szent Lőrinc folyó egy ága. A vízparton a Régi Kikötő, patinás renovált épületek, szállodák. Lehet szép, sokszor macskaköves utcákon sétálni. Ajánlom a Rue St. Paul nívós boltjait nézdegélni innen nyugat felé. Nemsokára a Rue St. Sulpice utcán jobbra fordulva egy nagy gótikus katedrálishoz érsz. Neve Notre Dame Bazilika. 1830-ban fejezték be építését. Érdemes bemenni, de mint a Mátyás templomban, fizetni kell.

Rue Sherbroke West (bocsánat Ouest)

Montreal egyik legfontosabb utcája, kelet-nyugat irányban szeli át a várost. A túrát a Mc Gill egyetem közelében érdemes elkezdeni. Ez Kanada sokáig legpatinásabb, még ma is igen jelentős angol nyelvű egyeteme. Diákok tömege keveredik üzletemberekkel és turistákkal. Az utóbbiak a bájos, kis, észak déli irányú utcákban sétálnak, (Rue Peel, Stanley, Montagne), ezek tele luxus boltokkal, éttermekkel, áruházakkal. A pénzügyi negyed felhőkarcolói közel vannak.

Westmount, Mount Royal

Ha az előbb említett negyedből északra mégy, az út emelkedik és hamarosan Montreal legjobb lakónegyedében jársz. Mount Royalnak nevezik. A házak pénzt és hatalmat sugároznak, nem egy híres kanadaihoz tartoztak ezek a múltban. A közeli hegy, amiről ez a negyed a nevét kapta, Mount Royal. Ez Montreal jelképe. Ha jó állapotban vagy felbaktathatsz, a kilátás megéri.

Olimpia Park

Az Olimpia 1976-ban volt Montrealban. Egy csomó erre épült létesítmény ebben a negyedben található. A nagy stadion, ami rengeteg pénzbe került, és aminek kinyitható teteje majdnem sosem működött, a bicikli Velodrome, amit ma Biodome-nak hívnak mind itt van. Az utóbbiban érdekes „Éghajlat Múzeum”-t létesítettek, ahol dzsungel madarakat, a tropikus részen, és pingvineket, a sarki részen, lehet látni. Közel van a jelentős Botanikus Kert, ahol érdekes rovar és pillangó múzeum is található.

Rue St. Denis, Boulvard St. Laurent (Le Plataeu)

Ez a rész kedvenc helyünk. A nagy É-D utcák, Rue St. Urbain, Rue St. Laurent, Rue St. Denis nevezetesek. Az első utca Kanada neves írója, Mordecai Richler, regényeiből ismert, a második etnik boltjairól és éttermeiről, míg Rue St. Denis a francia intellektuelek szeretett utcája, elején a francia nyelvű Montreal Egyetemmel, majd az utca tele kávéházakkal, kis, divatos butikokkal, szuper éttermekkel, amik relatív nem drágák. A széles, lombos, fákkal szegélt járdán, nyáron a kávéházak előtt ülő nép, Párizshoz hasonló atmoszférát mutat.

Az említett nagy bulvárok közötti kis utcákon a város romlatlan belsejében jársz. Az egyszerű, de stílusos montreali házak vaslépcsős bejáratokkal, kis parkok és árnyat adó fák tele vannak „igazi montrealiakkal”.

Ez a link a Google térkép segítségével kis montreali bemutatót ad.