elso

ujrakezdek

Sayonara Japán

1970. január 01. - littke

Sayonara egyike a három szónak, tudom nem sok, amit japánul tudok. Konnichiwa, az szervusz. Hai, az az igennel egyenlő. Sayonara, az viszlát. Ezt ugyan már tudtam, emlékeztem egy régi slágerből.

Eljött az ideje hogy távozzunk. Holnap. Az utolsó két éjszakát Tokió Meguro részében töltjük, amolyan Lipótváros hangulata van.

Tipikus kep, Tokio, Yakamoto vonal

Ez a poszt, befejező gondolataim. Egypár képet is felteszek. Két hét kevés, de láttunk sok szép várost és tájat. Sokat lehet a japánoktól tanulni.

Turista aránylag kevés van. Persze messze van és talán a fura írással kapcsolatos nehézségek sokat elriasztanak. Ténylegesen, ha egy japcsi térképet a kezedbe veszel, megérted a dilemmát. Még a városneveket sem tudod olvasni, nemhogy az utcákat vagy az országutak jelzését. Ugyanakkor egy fejlett, gazdag országban jársz és lépten, nyomon ősi kultúrával találkozol. Amellett teljesen biztonságos itt utazni, senki sem fog becsapni. Nem úgy, mint sok, itt most nem megnevezett országban.

Kanazawa, Japan, egy regi eroditmeny.

És most, egypár befejező megfigyelés.

Busz és taxi vezetők

Ezek rendesen egyenruhában dolgoznak, tiszta, aznap mosott fehér ingben. Legtöbbször nyakkendővel, fehér kesztyűben.

Pár nappal ezelőtt Kyotóban, a buszon ülve tanúi voltunk egy vezető váltásnak. A busz egy nagyobb állomásba húzott be. A távozó vezető levette sárga névtábláját az ülése mögül. Igen, ott lóg a nevük, japánul persze. Az utasok felé fordult és meghajolt. Lent már várt és jött az új vezető. Elhelyezte saját névtábláját, majd szintén az utasok felé fordult és meghajolt. Ezután leült, felvette fehér kesztyűjét. Beindította a motort és már mentünk is.

Kyoto, bambusz erdo seta.

Tájékozódásról

Kicsit bosszantó, hogy nemritkán még turisták által látogatott helyeken is az angol felírások a japánhoz viszonyítva nem elegendőek, avagy valósan nem léteznek.

És bizisten, nem tudom, hogyan tájékozódsz itt, ha nem tudsz angolul. Még angollal sem könnyű. Az angol tanítása Japán iskolákban kötelező. De hasonlóan más országokhoz, az eredmény önmagában nem elég ahhoz, hogy az átlag polgár kellő beszélő képességgel rendelkezzen. A szokásos történet: Tanulták, nem gyakorolták, tudták valamikor esetleg, de elfelejtették.

The next generation

Igen sokszor azonban, azok a japánok, akik tényleg meg akarnak tanulni angolul, vagy tudásukat nem akarják elveszteni, keresik az alkalmat az angol gyakorlására. Sok helyen, mint önkéntes turista vezetők. Szolgálataikat a helyi turista hivatalon keresztül ingyen ajánlják. Mi Tokióban és Kanazawában is éltünk ezzel a lehetőséggel és mindkét helyen fél-fél napot japánok társaságában töltöttük.

Ryoken szoba

Úgyszintén nagyon gyakran, például ha valahol a térképünket tanulmányoztuk, kérés nélkül megálltak és kérdezték, segíthetnek-e? Fontosabb helyeken pedig, mint például vasútállomásokon, mindig van alkalmazott, aki tud tájékoztatást adni.

A vonatokról

Két hetes vonatbérletet vettünk. Mivel magában Tokióban is sok HÉV járat a Japán Vasút Társaság tulajdona, ez a bérlet az ottani közlekedésre is sokszor alkalmas. A vonatok Japánban elsőrangúak, pontosak, az állomásokat a vonaton, de a földalattin és buszokon is, angolul is bemondják.


A shinkanzen, azaz a japán szuper expressz, egy élmény. A japán vonat a nyugat európaival ad minimum egyenlő, talán jobb is. Rengeteg ember használja, tiszták, időre indulnak, érkeznek, öröm utazni rajtuk.

Az emberekről

Japán egy nagyon homogén ország. Itt nem úgy, mint É. Amerikában, avagy manapság már Nyugat Európában is, Japánban nincsenek más nációk. Majdhogynem nulla a bevándorlók száma. Van hallom egypár koreai, és vannak, akik ide jönnek egy időre angolt tanítani, plusz a szokásos hivatalos ügyben erre járók, ez minden.

Pagoda, Kyoto

A japán gazdaság már jó ideje stagnál, a népesség öregszik. Sokat kell kevésnek eltartani már most is, és ez csak rosszabb lesz idővel. Megy fel az áfa. Ez a problémája egy általam jól ismert jóval kisebb ismerős országnak is, nemde? Amelyik ráadásul nem is olyan gazdag.

Beszéltünk Japánokkal. Sokjuk szerint illene ezen változtatni. Az emigránsok ezt a nem kívánatos jelenséget esetleg megváltoztatnák.

1200 eves fa, Takayama, Japan

A japán szállodákról

Két napot kivéve a szállodák ahol tartózkodtunk olyanok voltak mit akárhol máshol. De ajánlják, menjél el egy igazi japán stílusú fogadóba is. Ezeknek neve, ryokan. Takayama kisvárosában, a Japán Alpokban, egy ilyenben szálltunk meg. Takayama, amolyan japán Zakopane. 3000 méteres havas hegyek vannak tőle nem messze.

A ryokanok abban büszkélkednek, hogy az idővel alig változtak, és fenntartják a régi japán útszéli fogadók tradícióit. Mit jelent ez?

A ryokanba belépés előtt papucsot kell felvenni. Szobádba, mezítláb lépsz be. Szobád bútorzata minimális. Nem más, mint egy alacsony asztal, 2 lábnélküli szék. A padló finom bambuszból készült. Legtöbb ryokanban nincsen saját fürdőszobád, ugyan manapság drágábbakban ez megtalálható.

A lényeg azonban az, hogy a ryokan egy panzió és egy spa kombinációja. Minden ryokanban van egy férfi és női rész, ahol meleg források által táplált medencék vannak. Plusz itt zuhanyozhatsz, tisztíthatod magad, mint egy sport klubban.

Valasztek, elviheto keszetelben, Isetan aruhaz alagsora, Tokyo

Ryokanokban, a japán reggeli benne van az árban. Ez hihetetlen bőséges, van vagy 10 fogás, még ebédnek is beillik. Szokásos nagy vacsorákat is rendelni, amit a szobádban szolgálnak fel, ahol ilyen alkalomkor királyként kiszolgálnak.

Este vékony matracokat terítenek ki, azokon alszol. Igen romantikus. Az élmény, a kempingelés és a luxushotel egy furcsa keveréke.

A bejegyzés trackback címe:

https://fressstart.blog.hu/api/trackback/id/tr578269714

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Bundi-Bandi 1970.01.01. 01:00:00

Nagyon jó beszámoló. +

235117 1970.01.01. 01:00:00

Tetszett. +++***** És felvilágosítottál valamiben. Volt egy világsláger, talán a tokiói olimpiára írták a japánok, valami olyasmi volt a címe, hogy Saroyana Tokio, a dallama most is itt a fülemben. Csakhogy én mind a mai napig, amíg Téged nem olvastalak, Sayonara Tokio-nak értettem, így rögzült. Bizonyára Te tudod jól, amúgy a magyar fordítása is ez volt, Viszontlátásra Tokió.

60145 1970.01.01. 01:00:00

Igen, szép összefoglaló! https://www.youtube.com/watch?v=wkESGKNfv2U

23353 1970.01.01. 01:00:00

re 2. corvin 2014. 06. 25. 23:05 Hoppa, neked van igazad, kijavitottam. re BB es Atlasz koszi

301782 1970.01.01. 01:00:00

Csodás élmény lehetett :) +++

13118 1970.01.01. 01:00:00

már csak egy betűjavítást kell megejteni: sayoNara. és itt a régi sláger 1965-ből Qualiton kislemezről, a magyar rádió és tévé tánczenekarától: http://www.youtube.com/watch?v=wkESGKNfv2U

23353 1970.01.01. 01:00:00

re 5. Valika 2014. 06. 26. 1:35 arigato=koszonom, a 4. szo amit tudok. re 6. Hmmmm 2014. 06. 26. 2:21 +

11677 1970.01.01. 01:00:00

Kedves Little! Kösz a tanulságos, lényegre törő ismertetőt! A kötelező nyelvtanulásról csak annyit: nekem is kötelező volt gyerek és felnőtt koromban is a német-, orosz nyelvtanulás, mégsem tudok szinte semmit belőlük. Általában azok a szavak maradnak meg az emberben, melyeket "éles" helyzetben tanul meg.

58395 1970.01.01. 01:00:00

Tipikus jenki szemlélet.... Mennyi japán felirat van Torontóban a japán turisták számára? Vagy kínai? Pedig elég sokan beszélik az ázsiai "dialektust" a világon.....

13118 1970.01.01. 01:00:00

7. little (szerkesztő) látom, nem sikerült kijavítani a betűhibát .... de érteni lehet így is. :))

kira 1970.01.01. 01:00:00

Remek, köszi a beszámolót! Jót mosolyogtam a megjegyzéseden, hogy "romantikus" a vékony matrac, amin alhatsz, nekem kemény lenne asszem. :)

23353 1970.01.01. 01:00:00

re 8. lord 2014. 06. 26. 3:46 Spaszivo, Danke re 9. Kokó 2014. 06. 26. 4:16 Igaz, de az angol mara vilagnyelv lett. Azaz a norveg es a kirgiz is ezt a nyelved tanulja eloszor masidik nyelvkent. re 10. Hmmmm 2014. 06. 26. 5:27 Kosz. Not my day. Ket eliras... re 11. kira (látogató) 2014. 06. 26. 6:14 A legkenyelmetlenebb torokulesben enni.

58395 1970.01.01. 01:00:00

Litle, Amerikában mit tanulnak második nyelvként? Ezek szerint semmit? Pedig úgy tudom a spanyolt...: - )) De meggyőződésem, hogy semmivel nincs több spanyol nyelvű felirat nálatok, mint Japánban angol... Ha elmész valahova, akkor illik némi ismeretet szerezni az adott nyelvből, még akkor is ha Te vagy a világ ura... (vagy legalábbis azt hiszed)...:-))))

23353 1970.01.01. 01:00:00

re 13. Kokó 2014. 06. 26. 7:18 Kedves Koko. A US-ben van kotelezo masodik nyelv, altalaban spanyol. Kanadaban francia. Mint Japanban, MO-n, vagy akarhol, ezek a dicseretes erofeszitesek nem vezetnek sokra, ha a diakok utana nem hasznaljak. Mert idovel a nyelvet elfelejtik. Az angolbol mint emlitettem vilag nyelv lett. Ez kedvezi az angol anyanyelvueket, ugyan irtam regebben egy posztot hogy ez hatrannyal is jar. Kevesebbet tudnak masokrol, a nyelv tanulasaval egy masik nepet ismersz meg. De teny az hogy a norveg es olasz angolul fog egymassal beszelni, es ha egyedul utazik valaki, nem csoportosan vezetovel, ha nem tud angolul, komoly problemakkal fog talalkozni.

13186 1970.01.01. 01:00:00

Kössz szépen ezt az újabb részt. Engem valahogy leginkább a shinkanzen nyűgözött le. Fantasztikus az, hogy az állomásokon szinte alig látni vasutast, míg a szerelvények hangtalanúl jönnek-mennek néhány percenként. A kalauz pedig meghajol az utasok előtt valahányszor be- és kilép az ajtón. Emellett a shinkanzen gyors, tiszta és pontos. Utaztam a TGV-n és az ICE-n is. Szerintem a shinkanzen még ezekhez képest is egy pozitív élmény. Mondjuk elég szűk társaságban mozogtam, de a bevándorlással kapcsolatban hasonlókat hallottam, mint amit te írtál. Szerintem az európaikat nagyon szívesen fogadják. Az amerikaikat nagyképűnek tartják és kellemetlennek (mellesleg nem csak a japánok). Tisztában vannak azzal, hogy leginkább ázsiai bevándorlókkal számolhatnak. A kínaiakkal szemben vegyes érzelmek vannak. Legtöbbször azt hallottam, hogy nehezen sajátítják el a japán szokásokat (vszínűleg nem csak ők, de tőlük elvárják) és szorgalmasabbak a japánoknál. Szinte minden japán tart a kínai konkurenciától.

23353 1970.01.01. 01:00:00

re 15. JFK2008 2014. 06. 27. 4:34 +

11256 1970.01.01. 01:00:00

óriási élmény Japán, de ott élni azért kemény dolog, főleg a városon belüli közlekedés miatt (rengeteg a dugó, az araszolás, egyrészt, mert kevés a hely, másrészt, mert a japán üzletekben is működik a just in time rendszer: egy csomó boltnak nincs is raktára, mert akár naponta ötször szállítanak neki friss pékárut, gyümölcsöt, iparcikkeket akár egy telefonhívásra, ha hirtelen kell még pár darab, mert valami nagyon fogy), de aki csak teheti, menjen el, mert csodálatos! ami a sayonara-t illeti ("szajónara"), az inkább a külföldiek köszöntése, mert olyankor használják, amikor valaki elmegy, és nem tudni, visszajön-e még, így a jelentése olyasmi, mint a we'll keep in touch ("lesz még olyan, hogy csináljuk ezt még", mármint a találkozást), és kábé ugyanannyira bizonytalan. a köznapi életben inkább a "de wa mata" használatos ("szóval, majd még..."), de a külföldiektől megszokták, hogy ezt használják, akár naponta többször. Általában a külföldiekkel nagyon türelmesek, és persze udvariasak is, de ez azt hiszem, egész Ázsiában így van, és szerintem kulturális háttere van, nem érdek. Egyszer egy japán ismerősöm magyarázta nekem, hogy az európai és az amerikai ember azért nem udvarias az idegenekkel vagy az utcán, vonaton, repülőn az emberekkel, mert lehet, hogy sose találkozik vele többet, akkor meg minek. Az ázsiai ember ellenben úgy gondolkodik, hogy udvariasnak kell lennem, mert lehet, hogy soha többet nem találkozom vele, és akkor úgy maradok meg az emlékezetében, mint egy udvariatlan alak. Azért ez elég alapvető különbség, ugye?

23353 1970.01.01. 01:00:00

re 17. evianna 2014. 06. 29. 3:34 Köszönet az érdekes hozzászólásért!