elso

ujrakezdek

Szemben, más kultúrával

1970. január 01. - littke

Az alábbi cikk a New York Timesban jelent meg múlt vasárnap, Szeptember 14.-én, 2014. A szerző, Erin Meyer, a francia Insead Egyetemen tanít és a „Kultúrák térképe: Áttörni a Globális Kereskedés Láthatatlan Határain” könyv szerzője.

Minnesotában születtem és ott nőttem fel, de mint felnőtt nagyrészt Európában és Afrikában éltem. Kultúra különbség menedzsmentet tanítok egy nemzetközi business egyetemen, az Insead-en, Párizs közelében. (Fordító megjegyzése: Az INSEAD székhelye Európában, Fountainbleu.)  http://www.insead.edu/home/

Az elmúlt 15 évben azt tanulmányoztam, hogy az emberek a föld különböző részén miben különböznek az egymás közötti bizalom létrehozásában, a kommunikációban, a döntések hozásában és mennyire különböznek az adott helyzetek felmérésében, főként a munkahelyen.

Ugyan jó lenne azt gondolni, hogy mindent tudok, de egy nem régi eset arra emlékeztetett, hogy akármennyit is tudok a világon létező különböző kultúrákról, mindig van valami új, amit fel lehet fedezni.

Nemrég, mialatt Tokióban utaztam egy japán kollégámmal, egy alkalommal egy rövid beszédet adtam egy 20 tagú menedzser csoportnak. A végén megkérdeztem van e kérdésük vagy hozzászólásuk? Egy kéz sem emelkedett, szóval leültem. A kollegám azonban azt suttogta: „Azt hiszem, lenne hozzászólás, Erin, nem bánod, ha én megpróbállom?” Ezzel még egyszer megkérdezte a csoportot: „Van valakinek hozzászólása vagy kérdése?”

Megint csak senki sem emelte fel a kezét, de most a kollegám a csendben ülő hallgatóság mindegyik résztvevőjét gondosan megnézte. Egyikükre mutatván, azt mondta: „És te, akarnál valamit hozzátenni?” Megrökönyödésemre, a válasz „Igen köszönöm” volt és a hozzám intézett kérdés nagyon érdekes volt. Kollégám megismételte mindezt jó párszor: a hallgatósággal szembenézvén, és így több kérdést és hozzászólást kérvén.

Az előadás után megkérdeztem kollegámat: „Honnan tudtad, hogy voltak kérdéseik?” Hezitált, nem tudván hogyan megmagyarázni, majd így válaszolt: „A szemük csillogásából”.


Majd így folytatta: „Japánban nem nézünk egymás szemébe, mint nálatok nyugaton. Így amikor kérdezted, hogy volt e hozzászólás, a legtöbbjük nem nézett egyenesen rád. De egypárjuk a csoportban rád nézett, fényes szemmel. Ez azt jelenti, hogy ezek örülnének, ha felszólítanád őket.”

Elgondolkoztam: „Na, ez az, amire engem nem tanítottak meg Minnesotában”.

A következő nap, egy hasonló prezentáció után, megint érdeklődtem lenne-e kérdés és hozzászólás, és megint csak senki sem emelte fel kezét. Elhatároztam, hogy követem kollégám tanácsát. Gondosan ránéztem az összes arcra, és tényleg láttam, hogy egypáran egyenesen rám néztek, és igen, ha elismertem nézésüket, a szemük csillogott. Gyengéden egyikükhöz léptem és felé gesztikuláltam, mire az a fejét kissé bólintotta.

„Szeretnél hozzászólni vagy valamit megkérdezni?” - kérdeztem. „Igen, köszönöm” – mondta és egy lényeglátó kérdést tett fel.

Az út után visszatértem Insead-re, ahol a vezető képző kurzusaim diákjai a világ minden részéből verődnek össze. Ahogy végignéztem az osztályt, elszégyelltem magamat és megdöbbentem, mert láttam, hogy egy csomó fényes szemet eddig nem vettem észre.

Japánban van egy mondás, ami a fiatalok között népszerű: „kukki yomenai.” Gyakran rövidítik „K.Y.”, ez arra utal, ha valaki képtelen az adott atmoszférát (hangulatot) felismerni. Japán utamon jöttem rá mennyire K. Y. vagyok. De arra is rájöttem, hogy egy kis érdeklődés és segítő coaching eredményeként még én is tudtam javítani a japán hangulat felértékelésében.

A mai globális világban, amerikaiként adhatsz egy beszédet Japánban, olaszként kereskedhetsz Nigériában, vagy mint egy német Brazíliában egy csoport vezetőjeként dolgozol. Munkádat e maillel, vagy telefonon intézheted, vagy repülőgépre ülhetsz. Ez a dolgok könnyebb része, a nehezebb része azt tudni, hogy hogyan viselkedjél a más kultúrában. A feladat különösen fontos, ha egy multi kultúrájú csoportot vezetsz.

Mint amerikai Franciaországban, eleinte meglepett, hogy az amerikaiak panaszkodtak mennyire kaotikusak, rendszertelenek és pontatlanok a franciák. Egypár indiai kollega ugyanakkor ugyanezeket merevnek és változásra képtelennek tartotta.

És míg az amerikaiak ki nem állták azt, amit a francia hierarchia rendszernek tartottak, egy kínai igazgató nemrég azt mondta nekem: „Hihetetlen érzés ezekkel a franciákkal dolgozni, ténylegesen azt hiszik mindenki egyenlő, a titkárnőtől az elnökig.”

Ha más kultúrákkal foglalkozol lehetőséged van ezek felismerésére. Én nyolc viselkedési dimenziót mutatok be a különféle kultúrákban: kommunikáció, felismerés, rábeszélés, vezetés, határozás, bizalom, ellenkezés és beütemezés/tervezés. Példaképpen a francia kultúra az amerikai és az indai közé esik a tervezés dimenzióban – ez magyarázza a homlok egyenest eltérő benyomást: káosz vs. merevség.

Ha egy multikulturális csoport vezetője vagy, kell hogy rugalmas legyél ahhoz, hogy ezeken a dimenziókon túl tegyed magadat. Ezalatt azt értem, figyeld meg mi teszi a helybeli vezetőket sikeressé. Az is fontos, hogy gyakran magyarázd meg a saját stílusodat. Azt is jelentheti, hogy meg kell tanulnod saját magadon nevetni. De végül is azt jelenti, hogy megtanulsz vezetni más és más módon.

Jómagam igyekszem magamat arra emlékeztetni, hogy saját kulturális elfogultságom állandóan befolyásolja nézeteimet. Így fokuszálni tudok más kultúrák viselkedésének megértésére, azokra, amikkel találkozom, és e módon igyekszem csillogó szemeket találni a szobában.

PS

Az eredeti cikk itt található.

Köszönet blogtársunknak aki fordításomat átfésülte.

A bejegyzés trackback címe:

https://fressstart.blog.hu/api/trackback/id/tr158269774

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

301782 1970.01.01. 01:00:00

Hát ezért jó megismerni más kultúrákat, szokásokat. Amit aztán akár itthon is kamatoztathatsz :) Érdekes volt ! +++

338279 1970.01.01. 01:00:00

Szeretem az ilyen könyveket, elemzéseket. Eszembe jutott, hogy hányszor látom hasznát a retorikai tanulmányomnak. Abból egy nagyon fontos dolog megmaradt, mindig felmérem kinek, vagy kiknek beszélek, és a mondandóm aszerint rendezem át. Rólad megállapítottam, hogy figyelsz az ilyen szempontokra. Sok mindenről tudsz írni, és ezeket "ehető" formában tálalod, vagyis úgy, hogy sokan értjük, és élvezettel olvassuk. Én különösen hálás vagyok neked az új ismeretekért, és tetszik a közvetlen, barátságos stílusod.

23353 1970.01.01. 01:00:00

re 1. Valika 2014. 09. 20. 11:39 Igen ez a téma nagyon érdekes és tanulságos. re 2. Syndi 2014. 09. 20. 11:45 +

BundiB 1970.01.01. 01:00:00

Milyen érdekes téma, naponta gyakorlom, amióta az épületben lévő több nemzetiségű társaság közösségi szórakozását, mindennapi együttélését szervezem. Már az is feltűnő, hogy a fentebb említettek alatt szinte minden nyelvi közösség mást ért, gyakoriak a miért nem így csinálod, miért kell ennek így lenni, stb. kérdések. Látnom kell, hogy a közéletben milyen különösen hat egymásra seregnyi tényező. Nem elég elképzelni valamit, a végrehajtáshoz az embereket meg is kell kérdezni, a válaszok sokrétűek, de ha szavazni kell, és többségi akaratnak kellene működni, síri hallgatás vesz körül. Döntenem kell, mert ha valamelyik egyénre hallgatok, akkor részrehajlónak tekintenének. Még érdekesebb, hogy miként reagálnak egyének a különböző kultúrákban, ha valamire megkérik őket, hogy közösségük számára, hogy a többi nemzetiséggel feszültségmentesen együtt élve, fordítsanak le egy angol szöveget –mert körükben–, orosz és latin amerikaiak, kevesen beszélnek angolul. A problémát az okozza, hogy emeletenként 12 lakás bérlői közös mosókonyhát használnak és annak tisztasága, a gépek használata, de elsősorban a lakásonként 6 napra elosztott délelőtti és délutáni mosási lehetőségeket nem igen veszik figyelembe. Ezért elhatároztam, hogy felteszek háromnyelvű barátságos eligazítást, hogy akik nem tudnak beszélni egymással, az anyanyelvükön legyenek felvilágosítva. Egy tűrhetően beszélő orosz és egy el salvadori nőt kértem meg, hogy fordítsák le a szöveget. Az oroszokkal kapcsolatban, ami viszonyukat illeti a jelenlegi közösséghez, ahol havonta megünneplik az itt lakók születésnapját már a magam tapasztalata mellett az épület vezetőjétől is – aki osztrák származású– kaptam felvilágosítást, hogy nagyon közömbösek. De valamelyikük, már Kanadában felnőtt unokája elmagyarázta, hogy abban az országban ismeretlen volt az önkéntes kezdeményezés, gyanús is lett volna, tehát egy oroszt ilyenre megkérni az olyan, mint rávenni őt egy, a közösségük elleni cselekedetre. Jött is a figyelmeztetés a megkért hölgytől. Ne erőltess dolgokat, lassulj le, tudom, hogy segíteni akarsz, hiszen sok orosz nem beszél angolul, de még is..,emelte fel a kezét a tanácsadók stílusában…. Mert ott lent, akik összegyűlnek a társalgóban, én bizony sokat nem kedvelek, nem is igen vagyok kíváncsi rájuk, fizetem a lakbért, látni sem, akarom őket. Nem tudtam eldönteni, hogy mi okozhatta a kitörést, talán ellensúlyozza a vállalkozást, a fordítással járó esetleges honfitársi számonkérést, ki tudja… A spanyol nyelvű hölgy is elhúzta a száját, módosítani akarta a szöveget, belementem, mert nem változtatott a lényegen. Viszont megjegyezte, hogy csak azért, mert nem közvetlen a kapcsolat az angolul beszélő közösséggel, az nem jelenti azt, hogy anyanyelvükön gondolkodva, ők nem ismerik a mosókonyha rendjét, de megteszi nekem, hogy lefordítja. A tény, hogy angolul is ki lesz írva a használati javaslat, az elsiklott, mert nem csak a két, angolul nem, vagy rosszul beszélő közösség hibázik. Viszont minden ismeretük ellenére úgy érezték, sejtették, hogy ők ki vannak emelve. Én is fizetem a lakbért, de egy sajátos helyzetbe kerültem. A város évente visszaad egy tekintélyes összeget, ami fedezné az évi karácsony előtti bankettet, és az egyéb, mint a születésnapi torta és kávé délutánokat, de ezt a közösség tagjainak kell beosztani. Ezért valakit, vagy néhány személyt megválasztanak az ügy intézésére. Az elődöm is egyedül csinálta, most én is, és ezeket az ismereteket összegyűjtve kell kitöltenem ezt a pozíciót, ahol még lesznek súrlódások, vagy közömbös, lakom és fizetem a díját felfogások. Vagy valami azért nem fog működni, mert azt éppen előtte egy angolul talán nem tudó valaki kezelte, akivel nem lehet megbeszélni a problémát. Nem életbe vágó kérdések, ki is lehet kerülni, lehet más megoldás is. A jövőben nem veszem igénybe a többnyelvű felhívást, de az emberek reakciói meglepőek még segítő szándék mellett is, ami nyilván az én magyar mentalitásomból is eredhet az adott kérdésben, gondolom az meg nekik különös.

23353 1970.01.01. 01:00:00

re 4. BundiB (látogató) 2014. 09. 20. 13:12Látom szerzel fontos tapasztalatokat. Szerintem a nagy különbség az orientálisok és az india/pakisztánból származóaknál tapasztalható, ahol a nők, még manapság is alacsonyabb státuszt foglalnak el. Legtöbb arabnál dittó.

11677 1970.01.01. 01:00:00

A magyar viselkedési szokásban - kultúrában -, ha valaki úgy beszél, hogy nem néz a másik szemébe, akkor teljesen nyilvánvaló, hogy HAZUDIK. (Persze,azért ez sem kőbevésett törvény, mert egy "jó" politikus, csaló, gazember, rendelkezik olyan vastag bőrrel a képén, hogy csillogó szemmel nézve a szemedbe, ÚGY HAZUDIK, MINT A VÍZFOLYÁS!)

320591 1970.01.01. 01:00:00

Little Kihagyhatatlanok a posztjaid! *****

320591 1970.01.01. 01:00:00

Lordom! Igen, van az a vastagbőr a pofán, sajnos, egyre többeknek! :((((

23353 1970.01.01. 01:00:00

re 6. lord 2014. 09. 21. 3:04 + Persze gondolom szomszédainknál is hasonló a helyzet? re 7. Quick 2014. 09. 21. 7:51 Köszi

Virág elvtárs s.k. 1970.01.01. 01:00:00

8......minden dohányosnak vastagabb a bőr az arcán..... Két könyvet ajánlanék, az egyik http://www.csiss.org/classics/content/13 Edward T Hall, magyarul Rejtett dimenziók könyve, a térszemlélet különbözőségéről, a másik Desmond Morris, Csupasz majom, vagy Az emberállat c. könyvei, amelyek a verbális kommunikációval foglalkoznak......vagyis szerinte a nyelv nem összeköti, hanem elválasztja az embereket.....

23353 1970.01.01. 01:00:00

re 10. Virág elvtárs s.k. (látogató) 2014. 09. 21. 15:15 Kösz az idevágó kommentért!

23353 1970.01.01. 01:00:00

12. obsidian 2014. 09. 22. 3:21 Köszi

23353 1970.01.01. 01:00:00

re 14. Atlasz 2014. 09. 22. 10:30 Merci