Fiam kérdezte, akarok-e vele bemenni a városba. Hongkongba. Kell mennie, az öltönyének második próbájára.
Köztudott, Hongkong híres a szabóiról. Vannak negyedek, ahol ha turistának nézel ki, hát az utcán le is szólítanak. Akarsz egy öltönyt csináltatni? Állítólag, ezek pár nap alatt elkészülnek és nem is drágák. A leszólítók, mind indiainak néznek ki, ez az ipar jó része azok kezében van.
De fiam szabója nem ilyen volt. Ausztrál származású, ő a divatos Soho/Hollywood Road negyedben dolgozik. Oda mentünk. Ott volt egy kis üzlete, neve Moustache, (Bajusz), az Aberdeen utcában.
Amikor be lettem mutatva, apja Kanadából, stb., a szabó kérdezte nem akarok-e egy új öltönyt? Kedvemért két hét alatt megcsinálná! De mondtam köszönöm nem. Pedig ahol én élek, csináltatott öltönyök nagyon ritkák, mert drágák.
Eszembe jutott, hogy nekem is volt csináltatott öltönyöm. Kb. 1963-ban kész öltönyök áruházakban még nem igen léteztek. Első öltönyömet egy, az akkori a fiatalok körében divatos szabó csinálta. Losonczynak hívták. A Múzeum körúton volt a kis üzlete, majdhogy a Nemzeti Múzeummal szemben. Világos szürke öltöny volt, háromgombos zakóval. A nadrág is tökéletesen volt szabva, azokat nem könnyű jól megcsinálni. Öltönyöm nagy siker volt.
Fiam az ezer tűvel megjelölt félig kész öltönyben állt és a szabóval a fontos részleteket beszélte meg. Hosszasan. Hogy milyen is legyen a nadrág és zakó zsebeinek szöge? Hol legyen a zsebkendő zseb helye? És a bélés? Az utóbbira volt vagy száz selyem minta választék egy kis könyvben. Még tanácsot is adtam.
De főleg pihentem, az előző nap érkeztünk messze földről. A boltot mustráltam. Nem volt nagy. Volt benne egypár kínai antik szobor, tudod Buddhával, meg oroszlánnal. Fiatal emberek és divatos hölgyek, mert női ruhát is szab, kukkantottak be. Csak csevegni, késő délután volt, egy péntek. Voltak más divatcikkek is, például kézzel csinált egyedi nyakkendők, táskák és nadrágszíjak, de még turistakalauz is, amit szerzője, egy itten élő disztingvált Hongkongi, látogatóknak írt. Látta nézem, adott egy példányt ingyen.
Azt akarom mondani, hogy egy hangulatos hely volt, a régi világból idepottyant érzést keltette bennem.
Aberdeen egy kis meredek utca, a bolt egy része fél alagsorban volt. Ott ültem. Ahogy kinéztem a kirakaton, csak az utcán sétáló emberek lábait láttam, térdig. Meg a lassan erre hajtó kocsik kerekeit. Így is lehet tudni milyen a kocsi, ott a jelzés a kerekek közepén. Lám itt egy Lexus, az egy BMW és meglepődnél a közel egy óra alatt néhány Rolls Royce is elhajtott!
Megfigyeltem, a jelzés a Rolls kerekén úgy van konstruálva, hogy (gondolom csak lassú sebességnél) az RR embléma nem forog! A kocsi megy, az RR a tengely közepén egyenes marad!