Előfordul időnként, hogy barátaim küldenek vicceket. Gondoltam felteszek egypárat:
Előfordul időnként, hogy barátaim küldenek vicceket. Gondoltam felteszek egypárat:
A távoli faluban idő előtt szülni készül egy asszony. A fájások egyre sűrűbben jelentkeznek. Nincs mit tenni, a sógor elbiciklizik a nem messze lakó bábaasszonyért. Orvost hívni már nincs idő. A bába forró vizet kér, megmossa a kezét, majd felkapja orvosi táskáját és bemegy a vajúdó asszonyhoz. Néhány perc múlva kiszól:
- Kérek egy laposfogót!
A férj idegesen matat a szerszámok között, majd beadja. Pár perc múlva megint kiszól a bába:
- Csípőfogót!
A férj holtsápadtan benyújtja. Újra nyílik az ajtó:
- Reszelőt!
Az apa már se élő, se holt. Reszketve kérdi:
- De hát az ég szerelmére, mi történt?
- Még semmi, csak nem tudom kinyitni a táskámat..
______________________________________________________________________
Az érettségi után két fiútestvér eltérő utakon indult el az életbe.
Egyikük csendőr százados lett, a másik partizán. Csak 1949-ben
találkoztak újra. Addig csupán az egykori iskolatársak beszámolóiból hallottak egymásról. Beszélgettek.
A volt csendőrtiszt: - Rég láttalak, mi van veled?
A volt partizán: - Megvagyok, segédmunkásként dolgozom egy gyárban. És te?
A volt csendőrtiszt: - Századosi rangban átvettek a Néphadseregbe.
A volt partizán: - Hát az meg hogy lehet?
A volt csendőrtiszt: - Azt írtam az önéletrajzomba, hogy a testvérem partizán. Te meg gondolom azt, hogy a testvéred csendőr százados.
_______________________________________________________________________
A földosztás, majd az újraállamosítás után János bácsit rá akarják
beszélni, lépjen be a termelő szövetkezetbe. Az öreg már hajlik rá,
mire az agitátor hozzáteszi:
- Néhány dolgot be kell ám adni a közösbe.
- No és mit?
- Be kell adni a lovakat.
- Ha be kell, hát beadjuk.
- A tehenet is be kell adni.
- Azt is beadjuk.
- A kecskét is be kell adni.
- A kecskét? Azt nem adom!
- Aztán miért?
- Mer az van!
________________________________________________________________________
Az egyik pozsonyi magyar iskolában egy gyerek a szünetben ezt írta a táblára: "Talpra magyar!" A tanár belép az osztályterembe, meglátja a feliratot a táblán, és rettenetesen ideges és mérges lesz.
- Ki merte ezt ideírni?
Senki se jelentkezik.
- Száz koronát adok annak, aki megmondja, hogy ki írta.
A gyerekek összesúgnak ezen a nem várt előnyös ajánlaton, aztán a kis Márton jelentkezik.
- Na, áruld el, ki írta?
- Tessék előbb a pénzt ideadni!
A tanár már szeretne a végére járni ennek az irredenta akciónak, és odaadja a száz koronát.
- Na itt van, te csirkefogó! Most már megmondod végre, hogy ki írta ezt a pimaszságot?
- Petőfi Sándor.
________________________________________________________________________
Nagy szegénységben és igen rossz házasságban él Kohn. Buzgón kéri az urat, hogy szabadítsa meg a szegénységtől, és a házsártos feleségétől.
Meghatja az Urat a kitartó könyörgés, s küld egy angyalt Kohnhoz azzal a szigorú meghagyással, hogy csak egyetlen kívánságát teljesítheti.
Kohn nagy gondban van. Ha gazdagságot kér, azt nem tudja élvezni a kibírhatatlan asszony mellett. Ha új, jóravaló feleséget kér, azzal meg nem tud normálisan élni a szegénység miatt. Végre rájön a megoldásra:
- Egyetlen kívánságom van: én legyek a város leggazdagabb özvegyembere.
