elso

ujrakezdek

Jön a tél

2017. november 06. - littke

Igen, útban van. Ha tetszik, ha nem.

Budai gyerek voltam és mi Budán, legalább is sokan közülünk, szerettünk szánkózni, síelni. Persze ott volt a Svábhegy nem messze. Oda síelni mentünk. A Normafához, az Egyetemire és a Harang Völgybe. A „Cső”-n sosem mertem lejönni. Ez az Egyetemit köti össze a Harang Völggyel. Egy rövid, de keskeny és meredek rész, a Mátyás Király útnál kezdődött. Ki tudja meg van-e, vagy ezt is beépítették?

tel1

Az első képen, éppen síelni indulunk. A Svábhegyre az ötvenes években. A kép a Perfekta keletnémet bakelit kamerámmal készült. Barátom készítette.

A Gugger hegy még közelebb volt. Ott szánkóztunk. A Csacsi Réten. Veszélyes volt, mert jeges tudott lenni és a pálya végénél (egy meredek utca) egy vízpumpa volt, amit illett kikerülni.

 tel8

Persze korcsolyáztam is. A Városmajorban és a sulink udvarán, amit hidegben a pedellus, Imre bácsi, néha felöntött. Kurblis korival. A Műjégre, a Ligetbe csak ritkán mentem. Ott sok „menő” volt, akiknek volt rendes cipős korcsolyájuk. És a belépés drága volt, 7 forint!

Telente gyerekkoromban, (50-es évek) még hosszú szénszünetek is voltak. Mindez kézre játszott. Anyám, ha volt hó, szó szerint gyakran kitessékelt a lakásból, régi, háború előtti síléceket adván és mondta: menjetek már fel a hegyre síelni! Jót fog tenni a friss levegő! Mentünk, gyerekek egymagunk, a villamossal a Fogashoz. Avval a végállomásig.

 tel5

Ha sok volt a hó nemsokára fel lehetett kötni a síléceket. Elmentünk az Úttörő Vasút mellett a Kis Normáig, ami a kedvenc lejtőnk volt. Amolyan kezdő. A Nagy Norma nekem akkoriban túl nehéz volt.

 A Kis Normának volt egy folytatása is, az már nehezebb és jegesebb volt. Ezekben az időkben sí felvonó nem létezett. Regélték, hogy a Kékesen volt egy, de hát én oda télen sosem jutottam el. Lesiklás után gyalog mentünk fel a lejtő kezdetére, síléceinkkel a vállunkon. Jó testedzés volt.

 tel7

Síelésből kimerülve a Zugligeti villamos (81-es, később 58-as) végállomásához jöttünk le, a Harangvölgyön keresztül. Néha előtte még elmentünk az Anna kápolnához is, és onnan le a Disznófőn keresztül. Avagy, ritkán, a Farkastorkon a Farkasréti villamoshoz.

 tel11

A sílécünk a maiakhoz összehasonlítva nagyon primitív volt. Szüleink háború előtti léceit használtuk. Túl nagy volt, nem volt jó kantnija (éle), így a jégen nem ért semmit. A kötés szíj és rúgó kombináció volt. Sícipőnk se volt, csak normál bakancs, és így tovább. A mai lécekkel ezekhez képest álom sízni.

Családunkban az unokabátyám majd később unokanővérem magyar sí bajnokok voltak. Az Előrében síeltek, a Disznófőnél volt a klubház. A Kékesre is vitték őket! Úgy tűnt mindenkinek nagyszerűen síelnek, ők kaptak menő felszerelést. De nem tudtak normális lejtőn gyakorolni. Híre volt, hogy a magyar csapat, nem mert a Hahnenkamm-on lejönni, amikor egyszer arra a versenyre (Kitzbühelbe) kivitték őket.

 tel2

A bejegyzés trackback címe:

https://fressstart.blog.hu/api/trackback/id/tr2613196088

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

pettra01 2017.11.06. 18:11:46

A téli sportok többnyire kimaradtak az életemből. Mindig elég lapos környéken laktunk, szánkózni se lehetett igazán, a síelést soha nem is próbáltam, a korcsolyához meg nagyon béna voltam, állandóan kifordult a bokám. Ettől még szerettem korcsolyázni, de szerintem mindenki rajtam röhögött, hogy hogy lehet valaki ilyen szerencsétlen :)

littke 2017.11.06. 19:34:30

@pettra01:
Ja egy domb nem árt a téli sport megkedveléséhez. A ródlizás a legelemibb élvezet, aránylag nem kell hozzá sok, manapság láttam: egy műanyag lap is megfelelő.

Geo_ 2017.11.06. 19:55:33

A síelés nekem kimaradt - pedig Sopronban nőttem fel. Helyette szánkózás volt - s a koripályán fel lehetett kérni a csajokat (akkor még: lányok) - s 1-2 kört lehetett kézenfogva menni velük!!!!

littke 2017.11.06. 21:34:25

@Geo_:
igen a koriról nekem is hasonló emlékeim vannak.

littke 2017.11.07. 14:06:02

@Barbara Babbo:
Hello és köszönöm a dícséretet!

Xilit 2017.11.07. 18:43:30

Emlékszem erre a posztra - is. :)

Kimondottan utáltam a telet. Kizárólag a karácsonyt szerettem , ha havas is volt, teljesen átszellemültem. Két hét vakáció, fincsi kaják, és az ablak előtt a gyönyörűséges fenyőfa, nappal is fényárban, kivételesen mindenki szerette egymást, legalábbis az ünnepek alatt úgy tett. :)
Viszont a korcsolyázás tetszett, a házmester bácsi minden lehetséges napon öntözgette az udvari játszóteret, figyelte, hízik-e a jég. Más volt úgy hazamenni a suliból, hogy a ráérők már koszorúznak, esetleg valahonnan zene is szól - meghitt emlékek.

Hát, most úgy ennék egy mákos bejglit. Olyan fél rúddal.

n3spr3ss0 2017.11.10. 09:55:20

A lényeg,hogy akkor volt hó is!

gond/ol/a · http://lineas.freeblog.hu 2017.11.18. 19:23:40

a Mátyás király u-n nyaraltam kiskoromban , a háború után pár évvel...

gond/ol/a · http://lineas.freeblog.hu 2018.01.02. 19:47:30

de az nyáron volt :)...nálunk meg csak töltésoldal volt, szánkózni (el is törtem a karom vele)...meg olyan korcsolyám , ami kétélű, pörgeorrú, az unokatestvéremtől örököltem, kissé már rozsdás volt, úgy kellett a cipőmre srófolni, de mindig lötyögött :(