Este érkeztünk San Franciscóból, Honoluluba. Egy 3 órás út, és mellesleg 3 óra az időkülönbség. Magyarországhoz hasonlítva 12 óra a különbség. Amikor hétfő dél van MO-n, Hawaii-ban csak vasárnap éjfél.

Az egyik reptéri hotelben aludtunk. Másnap reggel az ingyenes busszal megint a reptérre mentünk, mert célunk, a „Nagy sziget” volt, Hawaii, és az ottani Kona repülőtér. Amikor Hawaii államáról beszélünk 4 nagyobb (és több kisebb) szigetről van szó. A legnépesebb Ohau ahol Honolulu is van, meg Pearl Harbour, a legnagyobb a „Nagy Sziget”, neve Hawaii.     

Hawi főutca, Big Island Hawaii                                                                                                                                                                                                                                  

Utunkon 3 szigetet látogattunk meg. Egy hetet töltöttünk mindegyiken. Az első sziget Hawaii volt, a második Maui majd a harmadik vissza az érkezéshez: Ohau. Volt repülő jegyünk mindegyikre, plusz szoba rezervációnk, na meg kocsi foglalásunk, mert kocsi az kell…. egy szó, mint száz, Hawaii-t meglátogatni nem olcsó.

Egy óra múlva, reggel 9-kor, Konába érkeztünk, egy kellemes, teljesen nyitott csinos kis repülőtérre. Tökéletes idő, nem meleg nem hideg, nem párás….állítólag ez van egész évben. Rögvest mentünk az autókölcsönzőhöz ahol az előre megrendelt kocsit felvettük.

Uton a Mauna Kea mellett:

Célunk egy kis penzió volt, a sziget másik oldalán, 2 órányira. A bejelentkezésig, délután 3 óráig volt idő bőven. Kihajtottunk a fő útvonalig, jobbra Kailua (Kona) városa, balra az út a sziget Északi csücskéhez vezetett. Ezt az irány választottuk.

A  penziónk verandája, Honokaa mellett:

Kis idő múlva az út a sziget egy fantasztikus részéhez ért. Mindkét oldalon fekete lávamezők, amíg a szem ellátott. Úgy tűnt friss a láva, de persze több ezer évvel előtti kitörés maradványa. Balra nem messze az óceán volt, jobbra hegyek majd messzebb megint csak az óceán. Az út végén egy óra múlva egy kis településhez értünk amit Hawi-nak hívnak. Nem lakhatott itt pár száznál több ember, jó részük itteni bennszülött, plusz olyan hippi szerű művészlélek, na meg szerényebb nyugdíjas. Nyoma sem volt a pénzesebb turista hordának, a kalandosabb bicikli túrásokon kívül. Be is ültünk egy kávézóba, szembe az antik postahivatallal, a főutcán, ami tele volt itt élő kézművészek stúdiójával meg ajándékboltokkal. Határozottan más itt a világ, senki sem siet, senki sem flancol.

Honokaa, fő utcája:

Tovább hajtottunk, le találomra egy óceán melletti parkba egy régi temető mellett. Vasárnap lévén a park fedett piknik részén egy ebéd zajlott, valami itteni társaság, találkozott/ünnepelt. Volt hawaii zenekar vagy ötven vendég családostul kocsitól. Parkolni nem volt könnyű.

Templom Honokaa:

Lesétáltunk a parthoz, látványos lópatkó alakú az öböl. A sziklákon törő hullámok párát alakítanak, megtörik a napsugarat. Végül is otthagytuk a parkot, az ebédelő társasággal, és elkezdtük az utat, ami keresztül visz a szigeten a szállásunkhoz. Ez a „Nagy Sziget” kb. 100 km átmérőjű. Először egy vasárnapi paraszt piac mellett álltunk meg, ahol a helybeliek gyümölcsöket és macadám diót, meg hawaii ételeket árultak. Ezután az út emelkedni kezdett. A sziget két nagy (kihalt) tűzhányó hegyének egyikéhez mentünk közel. A hegy neve Mauna Kea. Nem törpe, kapaszkodj, 4200 méter magas. Tetejére fel lehet hajtani és az ott levő csillagvizsgálókat meg lehet látogatni. Megfelelően kell öltözni, mert sokszor hóval találkozol. Mi csak a hegy alsó részén vágtunk át, csodás zöld hegyi táj, kissé Svájcra emlékeztet.

A híres Waipio beach, közel a penziónkhoz:

Szállásunk egy Honokaa nevű településen kívül volt. Honokaa max 500 lakossal rendelkezik, egy kis hely ahol vasárnap 1 étterem volt nyitva. A hely mentes nagy szállodáktól, és (furcsán hangzik) egy kis balatoni nyaralóhelyhez hasonlít, amolyan Balatonboglár szerű.

2018 december 30.-e volt, és tudtuk, hogy másnap az Új Évet csendben fogjuk köszönteni.