Ameriakai légierő személyzet Binden elnökre várakozván, Suffolk Anglia, a G7 csúcstalálkozó előtt, a múlt hónapban. Binden elnök tudatos abban hogy a nemzetközi elismerés egy fajta hatalom. Photo: Brendan Smialowski/Agence France-Presse — Getty Images

Az alábbi egy NYT vélemény cikk fordítása:

Akárki aki veszi magának a fáradságot, hogy átevickéljen a diplomata szóáradaton amely a felszínre tört a múlt hónapban Binden elnök első tengerentúli útja alkalmából, észre fogja venni ezt a gyakran használt frázist: “szabályokon alapult” (rules based). Kétszer is használta a Boris Johnsonnal nyilvánosságra hozott közös nyilatkozatban, négyszer azokban az amerikai kommunikációkban, amik a Group of Seven (7-es Csoport) és az EU-val való találkozásokkal voltak kapcsolatosak, és hatszor a NATO által produkált manifesztumban

Nem meglepetés ez: A “szabályokon alapuló rend” a Binden adminisztráció kedvenc frázisa. Olyanná vált, mint a “szabad világ” kifejezés a hideg háborúban. Ez egy jelszó főképpen a demokraták szóhasználatában, amely azt hivatott megmagyarázni, hogy mi az amiért Amerika harcol, mi az amit meg akar védeni. Kár, mert a “szabályokon alapuló rend” egy csapda. A következő kérdés megkerülése: Miért nem a nemzetközi jogot védi Amerika?

Ugyan manapság ez a frázis főképpen Oroszország és Kína ellen használatos, a “szabályokon alapuló rend” eredetileg a Republikánus Párt kritizálására lett kitalálva. A kifejezés népszerűvé vált (Paul Post Chicago Egyetem akadémikusa szerint) azután, hogy G. W. Bush elnök lerohanta Irakot a Biztonsági Tanács jóváhagyása nélkül, ami csupán azt tanúsította, hogy ő a nemzetközi véleményt semmibe veszi.

A “szabályokon alapuló rend” a demokraták mantrájává vált. És miután az oroszok a Krímet 2014-ben annektálták, és a kínai terjeszkedés a Dél Kínai tengeren 2016-ban semmibe vette az ellene hozott nemzetközi határozatot, a frázis új életet kapott és arra lett hivatva, hogy Amerikát megkülönböztesse egyre elszántabb ellenfeleitől. Az amerikai külpolitika kulcs célja, Blinken külügyminiszter múlt hónapi magyarázata szerint, a “szabályokon alapuló rend fenntartása, amelyet Kína egyre inkább semmibe tűnik venni.”

Ez rendben lenne, de pontosabban melyek azok a szabályok, amelyeket maga Amerika figyelembe vesz? Binden emberei ezt nem tisztázzák. A tény az, hogy ezt meg sem kísérlik. Olyasfajta frázisokról vitatkozni mint a “szabályokon alapuló rend” a politika kutató Patrik Porter szerint hasonló a „köddel való birkózáshoz”. Pontosan. Mivel a “szabályokon alapuló rend” nem definiálható, az hogy Amerika e szerint viselkedik vagy sem, meg sem vitatható.

Létezik azonban egy rokon kifejezés, amelynek jelentése jóval tisztább: a „nemzetközi jog”. Ezt használták diplomaták és szakemberek világszerte évtizedeken át a nemzetközi viselkedési normák meghatározására. Pontosan azért, mert a nemzetközi jog jóval világosabb, Binden emberei csak ritkán használják, amikor Amerika tetteiről beszélnek.

Ha Binden, avagy Blinken (a külügyminiszter) kijelentenék, hogy a nemzetközi jog az, amit ők betartanak, a kritikusok megkérdezhetnék: hogyan is van az, hogy helyette gazdasági szankciókat kedvelnek, amelyeknek a kihatásai jelen és múlt ENSZ-szakértők szerint gazdasági háborúnak felel meg. Szkeptikusok azon morfondíroznának, miért nem ír alá az Egyesült Államok alá tucatnyi nemzetközi egyezményt – amelyeket a nemzetek túlnyomó többsége elfogadott - beleértve az Egyesült Nemzetek Tengerekre Érvényes Törvényét, azt amelynek megszegésével pont most az USA Kínát vádolja a Dél-kínai-tengeren. Avagy megkérdezhetnék, miért létezik az az amerikai törvény, amely még ma is lehetővé teszi olyan amerikai polgár kiszabadítását, akit a Nemzetközi Bíróság bűnösnek ítélt?

A nemzetközi jog vitatott és lehetne erősebb, és kialakulását nem minden ország befolyásolta egyenlő mértékben, így nem egy kizárólagos amerikai „termék”, éppen ezért jól használható mint független mérce az amerikai viselkedés megítélésére.

Éppen emiatt sok Trump-követő republikánus károsnak tekinti. Az „Amerika az első” jelszó felmenti az amerikaiakat a nem amerikaiak véleménye alól. Ez nem a Binden adminisztráció nézete. Ők nagyon is akarnák, hogy Amerika szövetségesei és az amerikai szavazók az amerikai tengeren túli viselkedést kevésbé szeszélyesnek és veszélyesnek tekintsék, mint Amerika fő riválisaiét. Csupán nem akarják, hogy Amerika viselkedését olyan mércével ítéljék meg, amit nem Amerika írt.

Pont ezért fog sikerük szerény maradni. Igen, a nem amerikaiak most jobban bíznak abban, hogy Amerika „helyesebben fog viselkedni” nemzetközileg, mint Trump elnöksége alatt. Mégis az Alliance of Democracies Foundation 53 országban folytatott nem régi közvélemény kutatása szerint az emberek többsége Amerikát nagyobb veszélynek tekinti saját demokráciájára, mint Kínáét, avagy Oroszországot. Ha a demokraták rendesen megkérdőjeleznék, hogy vajon beavatkozásaink a nemzetközi joggal ellentétben állnak-e vagy sem, ezt a lesújtó véleményt jobban megértenék.

Edward Said irodalomkritikus egyszer azt írta: „Minden egyes birodalom hivatalos beszédében azt mondja, hogy saját körülményei speciálisak, nem olyan, mint másoké volt” A „szabályokon alapuló rend” kifejezés az amerikai „elnöki lexikon” legújabb jelensége. Tekintettel arra, hogy a Republikánus Párt nyíltan szembeszállt a nemzetközi joggal, talán ez a legjobb, amivel egy demokrata elnök fel képes jönni. De az a ködösség, amely a „szabályokon alapuló rendet” élvezhetővé teszi Washingtonban, biztosítja végső irrelevanciáját Amerika partjain túl.

PS.

A fenti írás a New York Times-ban jelent meg 2021 június 26.-án. A cikk szerzője Peter Beinart. Az eredeti cikk itt található:

https://www.nytimes.com/2021/06/22/opinion/biden-foreign-policy.html?searchResultPosition=1