1/ Cefalu

Cefalu, kb 14 ezer lakossal, Palermótól egy órányira van a tenger mellett. Fontos turista hely, van homokos beach is, de mi az idény előtt voltunk itt. A kevés turista főként olasz volt, osztály kirándulások, stb. A városka mint sok hely Szicíliában gazdag múltra tekinthet vissza. Jártak itt a görögök, a rómaiak és a normanok is, az utolsóak egy bizánci stílusú katedrálist építettek ami kb.1200-ra készült el és ami ma a fő látnivaló. A városka másik jellegzetessége a „Szikla” ami mögötte van, és amit azok akik jó erőben vannak könnyen megmászhatnak, a kilátást élvezendő.

Cefaluban 8 napot voltunk. Egy Air B and B lakást béreltünk. A tulaj, egy fiatalember aki Palermóban lakott, de ide valósi volt...itt nőtt fel. Kocsijával lehozott minket Palermóból egy vasárnap, pár nappal érkezésünk után. Megmutatta a dolgokat, majd magunkra hagyott.

 Cefalu

Az igazság az, hogy március végén az időjárás Szicíliában minden csak nem meleg. Délre a hőmérséklet felmehet 16-18 fokra, de éjszaka lemegy 8-ra, mindez az itteniek részéről télies, ergo nagykabátba, gyerekek hóruhába vannak öltözve. Tetejébe, mivel a tél ennél nem hidegebb, a házak szigetelése és fűtése nincsen rendesen megtervezve. A mi lakásunkban a légkondicionálást kapcsoltuk át fűtés módra, ami valamit segített, de nem sokat. A szokásos kő-/márvány padló, maradt hideg. Éjszakára egy elektromos sugárzó fűtőt is bekapcsoltunk, de vigyázni kellett mert ilyenkor az elektromos terhelés miatt a biztosíték néha levágott.

Bérelt lakásunk nagyszerű helyen volt. A tengerparton épült műemlék házsor egyikének a harmadik emeletén, szuper tenger kilátással, belülről renoválva. A házak másik oldala a városka egyik fontos utcájára nyílt, keskeny, macskaköves, tele boltokkal, éttermekkel, borozókkal. Elméletileg sétáló utcának volt minősítve, de ez az olaszoknál nem jelent sokat, az itt lakóak kocsijai, robogói, a szállítások az üzletekbe, azt jelentette, hogy állandóan félre kellett húzódni.

Itt volt pék, de a hentes, a halas, a tengerparti korzó sem volt messze. Semmi sem volt messze, talán egyedül a nagy élelmiszerbolt, ahova mi nem is kívántunk elmenni. Bevallom a turista látnivalókat két nap alatt be lehetett járni. Mi nyolc napot tartózkodtunk itt, szóval nem volt mit tenni, mint élni úgy mint az itteniek. Reggeli után kis séta, majd megvettük az aznapi étkezéshez szükséges dolgokat. Szatyorral mentünk a henteshez, halashoz.

A halast ki kell emelnem. Én még ilyen friss halakat ritkán láttam. Fényesek, látszik, hogy kora reggel fogták őket. Rámutatsz arra amit akarsz, megkéred filézze, pikkelyezze, néha mondja ezt nem kell pikkelyezni. Fizetsz, két személyre kb. 12 eurót és viszed haza. Van neki friss kagyló, rák, amit akarsz. Ő olaszul beszél, te angolul de nincsen probléma.

De a hentes (Macellaria) sem akármilyen. Vannak neki dolgai, pl darált húsba hengerelt sonka, sajttal, fűszerekkel, ami nagyon nem drága. Csak ráteszed egy forró vas edényre és megvan. Hogy a felvágottak minőségéről ne is beszéljek. Érthetetlen hogy nálunk Észak-Amerikában ezt miért nem csinálják? Ja persze elfelejtettem. A hentesek kihaltak...

Bort sört mindenütt lehetett kapni, ásványvizet is. Kiváló cukrászdákban lehetett válogatni a sütik között. Ajánlom a marcipánosokat. Egy üveg olasz pálinka, (grappa) mindig volt otthon. A szicíliai bor elsőrangú. Sohasem halunk meg....

Délre már sütött a nap a verandánkon, lehetett ülni a napozó ágyon, hallgatni a szörföt, a sirályok veszekedését, olvasni, avagy nézni a galambfészket ami a fejünk felett volt és láthatólag tele fiókákkal. A mólóra is sokat elmentünk, ide minden látogató eljött. Ebéd után szigorúan szieszta, az utcák kihalnak, üzletek becsuknak. Mindez megy egészen este hat-ig amikor is korzó idő van. Az olaszok ezt passeggiata-nak hívják. Mindenki gyerekestől kint van az utcákon, sétálnak és lehet leülni, fagyizni, borozni, avagy Aperol spritz-t inni (Campari szerű népszerű ital, prosecco-val és ásványvízzel van keverve). A boltok este 9-10-ig nyitva vannak.

 Kocsink nem volt, itt tartózkodásunk alatt vonattal mentünk mindenhova. Egy nap házigazdánk felhívott és felajánlotta, hogy mivel erre jár elvihet ha akarjuk egy neves közeli kis városkába, ami a hegyek között van, és visszajövet felvesz és visszahoz Cefaluba. Akartuk.

A városka neve Castelbuono, kb. fél órányira, és így nekünk itt 6 óránk maradt mielőtt felvett. Szicíliában mi jobbára csak a tengerpart mellett jártunk. Bent a sziget nagyon hegyes, kocsi kell hogy fel tudjad fedezni. A régi időkben sok falu elszigetelt volt egymástól, eredményeképpen önmagukat "kormányozták" és még az igazságot is maguk osztották, ergo így lett itt melegágya a maffiának, akik még aránylag nem nem is régen, fontos és hírhedt szerepet játszottak, de mára hál Istennek nagyon legyengültek.

Castelbuono

Castelbuono havas hegyek között van. Volt itt vár (castello), több templom, kastély, földesúri palota, híres étterem és neves cukrászda. A z utcaseprő egy szamár segítségével szállította a gyűjtött szemetet, az öregek, csupán a férfiak, a tereken traccsoltak, ha nem hát a borbélynál ültek mint valami régen látott olasz filmben. A Michelin-ben megírt étteremben volt hely bőven, a turisták még kevesen voltak ilyen kora szezonban.

2/ Milazzo

A következő állomásunk Milazzo volt, másfél óra vonattal, már majdnem Messinában. Itt egy hétig voltunk, ezúttal egy hotelban. Az öt hetes szicíliai tartózkodásunk alatt hetenként váltogattuk az Air B and B és a hotel szállásokat. Az előbbiekben magunknak főztünk, a hotelekben azt nem lehet, de ott volt büfé reggeli, így egyszer egy nap étteremben ettünk. Általában ebédet, ami Olaszban 1 órakor kezdődik és 3-ig tart, avagy vacsorát, de azt este 8 előtt nem lehetett elkezdeni, ez nekünk kissé késő volt.

Milazzo mérete Cefalu duplája, de egy laposabb területen épült, egy félsziget kezdetén. A történelme hasonló, itt is van katedrális, de még egy szép vár is amire fel kell mászni. A kikötője fontos, a legközelebbi a Lipári szigetekhez. Kompok és szárnyashajók indulnak ezekhez óránként, és a turista szezonban kiránduló hajók, sokuk a szigeteken működő tűzhányókat bemutatandó. A leghíresebb működő tűzhányó a Stromboli, ide éjszakai túrák is vannak idényben, mert a sötétben a leglátványosabb.

Milazzo sétány

A leghíresebb sziget persze maga Lipári, ahol ugyan nincsen tűzhányó. Lipárit meg is látogattuk, kb. 35 Euro fejenként a szárnyashajó oda-vissza, és az út 1 óra. A szigeten rendelkezésünkre álló 5-6 óra elég volt, hogy ha nem is magát a szigetet, de Lipári városát bejárjuk. Felsétáltunk megint csak a várba, a nagy katedrálishoz, csodáltuk a kilátást, megismerkedtünk egypár kóbornak kinéző helybeli macskával. El is tévedtünk de végül is visszatértünk a kikötőhöz, ahol finom helybeli bor és az ahhoz felszolgált mogyorók mellett vártuk hajónkat. Az egész egy ritka szép és nyugodt helynek tűnt a mai bolond világban.

Ha emlékszel az Il Postino (Postman) című filmre, ami 1994-ben készült, azt itt az egyik Lipári szigeten forgatták. Pablo Neruda csilei költő itt élt egy ideig száműzetésben és a film egy falusi postással alakuló barátságáról szólt.

3/ Taormina

Taorminába április 1-én érkeztünk Milazzóból, egy messinai átszállással. Szicília délkeleti oldalán van, Messinától fél órányira. Taormina Szicília talán leghíresebb helye. Az angol dzsentriség, művészek és titkos melegek fedezték fel az 1900-as évek elején, de persze a görögök már erre jártak Krisztus előtt ezer évvel.

Nos Taormina megérdemelten híres. Egy 200 méter meredek magaslaton épült, gyönyörű kilátással. A füstölgő, havas, 3000 méter magas Etnára néz meg le a tengerre, vannak pálmák, görög Amphitheater, narancsfák, luxushotelek...mi kell más??? Idény ide idény oda, volt turista bőven. A mi lakásunk a centrumhoz közel volt, ablakunk egy nagy naranccsal teli fára és zöld kertre nyílt, lógtak gyümölcsei. Öt perc séta kellett a sajtbolthoz, ahol helyben főtt készételeket is árultak, és angolul is beszéltek. Tíz perc séta volt a fő sétáló utcáig. Ezt itt Olaszban elkerülhetetlenül Victor Emánuel utcának hívják. Volt piac is, divat üzletek, kerámiások, unatkozni nem lehetett. Aki éppenséggel a tengerben akar lubickolni az mehet le egy libegővel, ami akkor még nem működött és oda több ezer lépcsőn kellett lemennünk, majd busszal visszajönni.

Taormina, a Görög Szinház

Magyar turistákkal is találkoztunk. Van egy olcsó járat Budapest és Catania között, ezzel jöttek. Jól esett velük elbeszélgetni. Sokuk a Görög Színházat kereste, ami a fő látványosság, és ami közelünkben volt.

Egyik napra befizettünk egy egész napos Etna látogatásra, ami bor kóstolásra és a helyi ételek ízlelésére volt specializálva. Egy kis busszal mentünk, egy amerikai házaspár volt a másik vendég. Az Etna lejtőjéről származó borok nagyon híresek, a helyzet valamelyest hasonló a Balaton felvidékhez.

4/ Palermo

Érkezésünkkor csak 2 napig voltunk Palermóban, és megegyeztünk, hogy megismerésére jóval több idő lesz szükséges. Hazautazásunk előtt éppen ezért egy hetet töltöttünk itt, egy belvárosi hotelban.

Szűkebb Palermóban 600 ezren élnek. Nagyváros, tiszta, biztonságos, rendes nagypolgári bérházakkal a jobb negyedekben, máshol kétségesebb, koszos, kutyaszarral teli utcácskákkal, ha eltévedsz és nem az előírt utat követed. Ha ide tévedtél, mint mi egypárszor, minél előbb el akarsz szabadulni, vissza a polgári biztonságba. Legegyszerűbb ha megkérdezel valakit: "Teatro??" Ez az Operaházra vonatkozik, és rögvest mutatnak egy irányt amit ha követsz nemsokára visszatérsz a civilizációba. Ott csupán a száguldozó bér-rollerekre kell ügyelni, meg az autók és motorosok erőszakosságára. Akkor is amikor neked mint gyalogosnak lenne előnyöd, igyekeznek téged megijeszteni, és elhajtani. De a helyes viselkedés: lassan az úton átmenni. Csak nézz a szemükbe és gondold: "Fuck yourself buddy".

Palermo Quattro Canti

Hotelünkben egy szép lakosztályt kaptunk. Volt előszoba, kilátás a szemközti luxus hotelre, a Hotel Wagnerre. Wagner járt Palermóban, állítólag itt szerezte a Parsifal opera jó részét. Ablakunkból láthattuk egy hajléktalan és a Wagner hotel küzdelmét. A hajléktalan ott telepedett le, koldult és ott is aludt, a hotel portásai, a rendőrség és a szociális szolgálat emberei képtelenek voltak ezt a valószínűleg elmebeteg embert, innen elkergetni.

Szóval mit lehet csinálni Palermóban, kérdezheted? Napi 10 km-t sétáltunk. Ha hotelunkból kiléptünk, kétszer jobbra fordultunk és a Via Roma-n voltunk. Itt mendegélve hamarosan a Piazza San Domenico-n téren találtad magadat. Itt volt egy szép templom hasonló névvel és emlékmű valamint az elmaradhatatlan egypár kávézó/borozó/étterem. A térről a forgalom ki van tiltva és gyerekek fociztak. A gyerekek jóval később mennek aludni mint más országban.

Belvárosról beszélünk. Itt már közel voltál a Vucciria negyedhez, ahol Palermo négy nagy piacának egyike volt. Rengeteg árus, olcsóbb éttermek asztalokkal. Még tovább jött a fő sétáló utca, igen Vittorio Emanuel volt a neve. Ezen jobbra fordulván a híres Quattro Canti kereszteződéshez értél, ha meg balra akkor nem messze volt a kikötő, és kedvenc éttermünk a Buatta Cucina Popolana. Itt még tüdő is volt a menűn. Kissé beljebb jobbfajta sikátorok majd a Szent Assisi templom. Bűbájos negyed.

Ha a kikötőbe mentél, ami egy modernebb negyed, láthattad a kikötött cruise hajókat, némelyik mellett maga a várostömb eltörpül, 8-10 emelet magas behemótok. Kikötés után jöttek a buszok, hogy az utasokat, jobbára tehetős amerikaiak, felvegyék, talán 50 busz egész forgalmi dugót képeznek.

Kora este a közelünkbe menő úrias sétálóutcába mentünk valamit inni. A lombozó fák alatt a jómódú helybeliek pletykáznak, rendesen kiöltözve. Itt-ott drága kutyák. És olykor... ez elkerülhetetlen, jön egy koldus, legtöbbször cigány asszonyok bébistől, de néha mások is pl. színes ceruzákat akarnak eladni. Nagy ritkán valaki odaszól, miért nem mennek el dolgozni, na van vita kiabálás. Pincérek és a tulaj nem képesek elzavarni őket, hívják a biztonsági céget (maffia?) mert a rendőrség persze ilyennel nem foglalkozik. Fekete ruhás (mintha temetésre mennének) egypár ember végül is véget vet a kalamajkának, visszatér a gemütlich hangulat....

Monreale, ami Palermótól nem messze a hegyekben van egy muszáj látogatás. Kedves városka, a nevezetessége az 12. században elkészült hatalmas katedrális. Egy UNESCO Heritage épület. A bizánci, arab, normann építészeti stílus keveréke, amit II.Vilmos normann uralkodó kezdett el építtetni. Mi taxival mentünk, 30 euro, előtte tett le. Kifizetsz még fejenként 15 eurót a jegyért, bemész és leülsz. Mert muszáj. Úgy érzed érdemes élni és ilyesmit látni. A mozaikok fantasztikusak.

Monreale Duomo

A legenda szerint az uralkodó vadászat közben egy szentjánoskenyérfa alatt elaludt. Álmában megjelent neki a Szűz Mária és kérte, hogy itt egy templomot építsenek. El is kezdték, kivágták a fát. Alatta arany kincset találtak, ami az építésre elegendő volt.