Az elmúlt évben kétszer is átlátogattunk Európába. Az elsőről, a szicíliai utunkról (március-áprilisban), már írtam egy posztot.

De utána kaptunk egy meghívást kisebbik fiamtól, akik vettek nemrégen egy ingatlant Val-d'Isére-ben, egy francia sí helyen. Az "Haut Savoie"-ban van és a franciák híres síbajnoka, Jean-Claude Killy tette népszerűvé. Fiamék Hong Kongban élnek, de ő nagy síelő, (ezt tőlem örökölte) és minden télen családostul mennek két hétre síelni. Ez persze most egy nyári hegyi nyaralás volt.

Meghívásunk 10 napra szólt. Gondoltuk látogatás előtt töltünk egypár napot a közeli francia Annecy városkában, (https://en.wikipedia.org/wiki/Annecy), majd utána két hetet a szomszéd Svájcban. A legközelebbi repülőterek: Genf, Milánó és Lyon, mi az elsőbe érkeztünk Montreálból egy szép nyári reggel.

Annecy-be Genfből a legegyszerűbb busszal menni. A reptéri információs irodában megvettük a jegyet. Még volt 2 óra az indulásig, kérdeztük a hölgyet hol lehet itt (az Érkezés Szintjén) jó kávét inni. A "Montreux Kávézó"-t ajánlotta. Nos az éjszakai út után fáradtan elbattyogtunk ide és kapucsínót rendeltünk süteménnyel. Reggel 9 lehetett.

Annecy  

Tudni illik, hogy a világ híres Montreux Jazz Fesztivál (https://www.montreuxjazzfestival.com/en/news/programmation-2022/) épp ebben az időben zajlott. Montreux Genftől kb. 100 km-re van a Genfi tó mellett. Ez a kávézó a repülőtéren sok világ híres muzsikust fogadhatott már. Történetesen az asztalunkhoz közel egy kis csoport zenész le is telepedett. Mind fekete volt és drágán öltözve. A kávézóban van egy kis színpad, aki akar felmehet és muzsikálhat. A csoportból egy férfi ezt meg is tette. Komótosan kibontotta klarinétját és játszani kezdett a kevés jelen levő embernek. Nem tudom ki volt, de istenien játszott. Fáradtságunk eltűnt.

Annecy-t szokás Velencéhez hasonlítani, a városkát (a hasonló nevű tó mellett van) jó néhány csatorna szeli keresztül. A busz a vasútállomásnál tett minket le, és onnan gyalog mentünk hotelunkhoz. Egy negyed óra alatt oda is értünk, bőröndjeinket görgetve. De túl kora volt, úgyhogy ott hagytuk a cuccot és városfelfedező sétára mentünk. A város mérete ideális sétákra, volt turista bőven, többen a tó melletti parkok fái alatt hűsölt.

Vasárnap, elmentünk egy kétórás sétahajókázásra. Gyönyörű nyári nap volt a part mellett strandolók és vízibiciklisek, beljebb vitorlázók...és ami leglenyűgözőbb, levegőben ejtőernyősök százai lebegtek. Nem tudtam kitalálni honnan jöttek, a part menti magas hegyekről ugrottak-e avagy repülőgépekből?

Val-d'Iser-be kocsi nélkül elmenni több átszállással jár, télen persze a repterekről van direkt busz a síelőknek, de nyáron nem. Vonat megy, de az utolsó szakaszt busszal kell tenni. Val-d'Isere közel 2000 méter magasan van, ami télen azt jelenti, hogy mindig van hó. A nyári látogatók száma a téliek töredéke. Akkor tudsz kirándulni a hegyekbe, biciklit bérelni, unokáink lovagoló leckét vettek, és teniszeztek.

Havasi gyopár Val'd-Iserehez közel:

xxx

Node forduljunk az utunk svájci részéhez, amit a Val-d'Isere tartózkodás után kezdtünk el. Vissza mentünk Genfbe és első állomásunk a közeli Lausanne volt, ahol régi ismerősünkkel, egy svájci házaspárral találkoztunk. Ők erre az alkalomra egy pár napos magas hegyi túrát szerveztek, de előtte egy-egy napot Lausanne-ban és utána Montreux-ban voltunk velük. Montreux-ból a második nap reggel indult a hegyi vonatunk. Montreux mint már írtam a jazz fesztivál székhelye, ugyan a fesztiválnak már vége volt. Nem egy olcsó hely. Szembetűnően tele volt arabokkal akik fehér-fejkendős feleségeikkel és gyerekeikkel a híres tóparti sétányon töltötték idejük jó részét.

A hegyi túra célja a Berni Alpokban volt, a hely neve Griesalp (https://www.griesalp.ch/en). Az út egy részén vonattal lehet menni, de végül is egy hagyományos svájci postabusszal végződik, ami a meredek hegyi úton egy órán keresztül kapaszkodik. A végcéltól turistaszállónkig (http://www.golderli.ch/home.html) még egy 20 perces emelkedőn gyalog mentünk, bőröndjeinket holtfáradtan magunk után húzván.

A turistaszálló hegyi gyalogösvények mellett van, nagy terasszal. Isteni a kilátás a havas hegyekre ahova ha fel akarsz mászni, lehet vezetőt bérelni. Mi csak a lankás völgyekbe merészkedtünk, kolompolnak a tehenek, süt a nap, szikrázik a hó a hegyeken. Mondták a tehenek csak nyáron vannak itt a dús legelőkön. Gazdáiknak van nyári faháza, majdnem mindegyik kis vendéglő is, ahol a vándor ehet sajtot, ihat sört, és egy padon megpihenhet. Egészséges az ilyen vakáció, a svájciak bölcs emberek. Télen csak a sítúrázók jönnek, ez nem egy lesikló hely.

Séta Golderlinél, a Berni Havasokban: 

Három éjszaka után elmentünk. Busszal és vonattal, délre Luzernbe értünk, ahol ebédeltünk és barátainktól elbúcsuztunk, ők mentek haza Zürichbe, nekünk még két hetünk volt. Ez az idő el lett osztva, egypár napot itt Luzernben töltöttünk egy hotelban, majd visszamentünk Lausanne-ba és utunk végét Genfben töltöttük, minkét helyen egy Air B and B lakást béreltünk. Írásomat erről a három városról szerzett rövid benyomásaimmal fejezem be:

1/ Luzernben németül beszélnek. A város fő nevezetessége a fa gyaloghíd, amit 1365-ben adtak át az itteni polgárok. A Kapellebrücke. Fedett, és tele van festményekkel. Nem egyenes. 1993 augusztusában egy tűz hatalmas kárt okozott, de azóta mindent visszaépítettek, a kárt nem látni. A város a Luzern tó mellett van, hegyek itt hegyek ott, mehetsz az egyik tetejére kabinban. Lehet hajókázni. Bolyonghatsz az óvárosban...ékszerboltok, "alles was gut und teuer". Isteni a koszt.

Richard Wagner zeneszerző, kedvencem, itt élt hat évig második feleségével (Liszt leányával, Cosimával) és gyerekeikkel. Tóparti házuk ma egy múzeum. Városi busszal jöttünk, (a hotellel ingyenes közlekedés jár Svájcban), és a látogatás után szép 40 perces sétával a tóparton, vitorlás klubok, jobb lakó negyedek mellett, vissza sétáltunk a belvárosba.

 Kilátás a Wagner villából:

2/ Lausanne, francia nyelvű. A lakásunk a régi városban volt a Place Saint Fracoise-n, nagyszerű központi hely. A negyedik emeleti garzon (volt lift) nagy privát verandával rendelkezett, ami a térre, és egyenesen a kb. 50 méternyire levő Szent Ferenc templom tornyára nézett. A templom tornyán ősrégi harangok és óra, negyedóránként kis gong, óránként nagy. A bim-bam megy éjjel nappal, az itteniek gondolom hozzászoktak. Feleségemet éjjel zavarta...de nem volt mit tenni. Ha az ablakokat becsuktad a hűs éjszakai levegőt kizártad és július volt, rendes kánikula. Ami Svájcba még nem jött be az a lakások légkondícionálása. Ezek mind régi (és gyönyörű) épületek, de légkondi az nincsen.

A harangozás éjszakai beszüntetésére, nos arra népszavazás kell, gondolom...és persze ha van, nem szavazzák meg. Mintha panaszkodnék, de nem, ha nekik jó nekem is jó. A feleségem szitkozódott, dehát a füldugón kívül nem volt mit tenni....

Lausannak két része van, a régi belváros, ahol mi laktunk, ez dombos, meredek utcák, és a tó melletti rész, amolyan Pasarét, ami lapos. Spórolandó, mivel volt konyhánk, főztünk. Isteniek a helybeli boltok, a hentesről regéket tudnák írni, rafinált vágatok, előre töltött húsok, csak ki kell sütni. Utána mesebeli édességek...Csak legyen pénzed, nem adják olcsón, a kanadai árak duplája, de a minőség jóval jobb itt.

A Lausanne, a szembenlevő harangtorony: 

3/ Genf. Bérelt lakásunk, az állomástól nem volt messze. Egy új épület, persze légkondíció nélkül. Szemben egy nagy park volt, ahova délutánonként elsétáltunk. A népek gyerkőceikkel és kutyáikkal ide menekültek meleg lakásaikból, a lombos fák árnyékot szolgáltattak. Sokan a francia golyós játékkal, (boules), szórakoztak, volt kis sekély medence is, itt az egész fiatalok meztelenül lubickoltak, mert a meleg rekkenő volt. Nálunk kanadai parkban meztelen gyerekek nincsenek, az ottaniak prűdek, de itt mint Európában általában, ez nem probléma.

Lakásunktól egy félóra sétányira, át a fő pályaudvaron a tóhoz értünk, onnan jobbra volt nem messze a híres szökőkút, és az óváros, ami itt is dimbes-dombos.

 A katedrális Genf óvárosában: 

Egyik este egy régi kis templomban volt egy kamara koncert, ingyenes, illetve önkéntesen adhattál pénzt, ha akartál. Elmentünk. Jobbfajta helybeliekkel élveztük a zenét. A szünetben a főzenész beszélt az ott levőkhöz, mit csinálnak szerte a világban... hát megszólalt a telefonom! Elfelejtettem elhalkítani...nagyon röstelltem, de még szerencse, képzeld ha egy Vivaldi kellős közepén szól meg!

Összefoglalóul, Svájcba egy francia tartózkodás után jöttünk. Nem először jártunk erre ugyan nem itt a francia részen. Svájcban drágább az élet, gondolom a fizetések magasabbak ha itt élsz. De az életstílus, a nyugalom nagyon vonzó, szóval nem véletlen hogy pénzes emberek, pl. Charlie Chaplin ide vonult vissza. Egy tó mellé, a havas hegyekre nézel, a tisztaság a rend a jólét... a világon egyedülálló.

2023 Január