Limát három hetes perui utunk utolsó állomásának hagytuk. Négy éjszakát (három napot) töltöttünk itt.

Fapados perui gépünk szombat este indult az Amazon vidék (perui) fővárosából, Iquitosból, és másfél órás repülés után, - lényegében az Andes hegyvonulatot kellett átrepülni - este 11-kor szállt le. Mentünk a taxi kioszkhoz, ott a Green Taxi vállalat butikjához, amit már kinéztem az interneten, mint ajánlottat. Megmondtam hova akarunk menni, kifizettem, és már jött is a sofőrünk.

A Csendes Oceán, Lima:

Lima Dél Amerika második legnagyobb városa, San Paulo után. Közel 10 millió ember él itt. Hasonlóan más dél amerikai városokhoz, az utak itt sincsenek a legjobb karban. Alig vannak „gyors” utak, hogy a rendezett tömegközlekedés hiányát meg se említsem, mert az csak azoknak való, akik tudnak spanyolul. Nemigen vannak számozott buszok, térképek, állítólag van egy építés alatt álló földalatti, villamost nem láttam.

 A szobor a Szerelem téren:

Hotelunk, egy argentin cég új létesítménye, a patinás Miraflores negyedben volt. Sofőrünk az éjszakában, a nekünk ismeretlen városban, ide-oda fordult, kis utcákon evickélt. Már vagy negyven perce voltunk úton és feleségem félig viccesen mondta is….reméli, nem leszünk elrabolva…mire nagyvégre megérkeztünk.

Épületek a tengerparti sétányon:

Másnap lementünk reggelizni, majd beszéltem a portással, kértem írjon le egy sétát, amit délelőtt a közelben megtehetünk. Nosza, kihúzott egy kis térképet és ceruzával bejelölte az ajánlott körsétát. Mondta kb. 3 óra lesz, ki fog vezetni a Csendes Óceánhoz, majd a mellett egy jobb bevásárló központhoz, utána egy sugárúton egy piachoz és vissza.

 Kutyákkal Limában, vasárnapi találka:

Vasárnap reggel volt, el is indultunk. Kis utcákon, láthatóan tehetős zöld negyedben jártunk. A házak, és a módos bérházak kerítésein az elektromos riasztó drót volt a divat. Itt ott láttunk privát biztonsági őröket, de ezek nem törődtek velünk. Emberek kutyáikat sétáltatták, kellemes hétvégi volt a hangulat.

La Mar, bárpult:

Nemsokára az óceán parthoz értünk, jobban mondva mivel a város egy fennsíkon épült, annak a végéhez. Egy parkos részhez. Innen nagyszerű volt a kilátás. Vagy 50 méter mélyen, mint egy szakadék, van egy nagy út, mellette a homokos part és az óceán. Ide lépcsőkön le lehet menni. Végtelen a beach, sok strandot látsz. Enyhén ködös volt, a vízben egypár korán kelő már szörfölt, sőt sikló ejtőernyősök is bravúroskodtak. És ha (nyugatra) a nyitott végtelenbe nézel, nagyon messze Indonézia lenne az első part, kb. 12 órányira repülővel. Lehetett bámészkodni.

 La Mar étterem:

Innen követtük a térképünket. Az egyik parkot a Szerelem Park-jának hívják. Az út mellet Lima legdrágább bérházai sorakoznak. Sokan sétáltak, mint mi és számosan kocogtak, bicikliztek. Elértünk a vásárló központhoz, ami nem nagy, de luxus kategória, több étteremmel, kávézóval, cukrászdával. Beültünk az egyik verandájára, egy kapucsínóra, a szakadék szélére. Csodás volt a kilátás, egy nagy üvegfal óvta az óceán felől, a széltől. Megemlítem, hogy Lima nem túl meleg, dacára hogy nincsen messze az egyenlítőtől, valószínűleg az óceánnak köszönhetően. A Humboldt hideg áramlat pont itt halad, ez mérsékeli a város hőmérsékletét.

 Cebiche:

A cukrászdából kijővén - kicsi a világ - magyar beszédet hallottunk! Kiderült, egy magyar turistacsoport járt erre, Erdélyből. Elbeszélgettünk velük, a vezetőjük egy itt élő magyar fiatalember volt, akivel később jobban is megismerkedtünk. Az üzletek közül az ismert perui alpaka gyapjú hálózat, neve KUNA, boltját néztük meg, (http://www.alpacacollections.com/kuna). Nagyon ismert luxus márka, gyönyörű kötött dolgokat: sálakat, szvettereket, ruhákat árulnak, mind ízléses perui mintákkal. Ilyesfélét máshol is kaphatsz, olcsóbban, például a kis turista piacon körsétánk utolsó állomásánál, de nem ilyen minőségben.

 Lima, Főtér:

Egy szó, mint száz már volt d.u. kettő is mire a hotelunkhoz visszaértünk. Megéheztünk. Elhatároztuk elmegyünk az egyik jobb itteni étterembe, a híres La Mar-ba. http://www.lamarcebicheria.com/lima/ Nem volt messze, csak kb. 20 perc sétányira. Ugyan nem volt foglalásunk, gondoltam ilyen későn csak beférünk. Az étterem vasárnap fél hatig van nyitva.

 Szent Ferenc templom  kerengője, Lima:

Már előző perui utleírásaimban is említettem, hogy a perui konyha nagyon ismert lett. Ez az étterem, ahova mi most tartottunk az egyik oka, hogy miért. A La Mar (A tenger) étterem a perui szuperséf Gastón Acurio első tulajdona és a kiindulópontja volt a "La Mar" éttermeinek, amiket a világ nagyvárosaiban később nyitott. Gastón Acurio és német számazásu felesége, Astrid Gutsche világszerte számtalan étterem, (nemcsak a La Mar-ok) tulajdonosa. Gastón eredetileg Limában végzett jogot, majd a konyha titkait Párizsban tanulta a Cordon Bleu-n, és tudását ottani éttermekben tökélyesítette.

 Lima, utca a belvárosban:

1994-ben hazatért Limába, és a perui konyhát rövid idő alatt csúcsnívóra emelte és világszerte ismerté tette.  Gastón-t és egypár más perui séfet, Peruban nemzeti kincsnek tekintik.

Az étterem előtt, még ebben a késői órában is sokan voltak, belül asztalra egy órát kellett volna várni, de mondták, ha a bárnál ülünk, tudnak két helyet szorítani. Elfogadtuk. Felkapaszkodtunk székünkbe, rendeltem egy korsó perui sört nejem meg egy itteni ismert koktélt, egy pisco sour-t.  http://www.nosalty.hu/ajanlo/ime-pisco-sour

 Lima, belváros:

A perui konyha egyik nevezetessége a cebiche, ami citrus gyümölcsök levében marinírozott nyers halak és tengeri herkentyűk, apróra vágott hagymák és illatos füvek keveréke. Isteni, könnyű….a japán konyhára emlékeztet. Ezt rendeltünk. A bárpult teteje zúzott jéggel volt beborítva, ahol az aznapi friss halak, kagylók és rákok hűsöltek. Élmény volt itt ülni, figyelni a bártendereket, akik a koktélok és az előételek készítésével voltak megbízva, és így, a magasról, az éttermi forgalmat nézni.