Augusztusban elhatároztuk elég volt az otthon ülésből, hazalátogatunk Budapestre ha törik, ha szakad. Nagyot változott a világ a Covid eredményeként, nem ugrálhatsz ide oda, szerte a világban.

Kell papír, nem régebbi mint 72 órás, minden határnál. Bizonyítvány, hogy a fertőzés nem lappang benned. Kell papír, hogy be vagy oltva megfelelően plusz ezeket különféle honlapokra fel kell töltened. Jaj annak aki ilyesmikben nem járatos, avagy...horribile dictum...nincsen okos telefonja és komputere amivel utazik. Nem is tudom hogyan bánnak az ilyennel a hatóságok. Karanténba dughatnak.

Van is mindennek eredménye, szerintem a világon a turistaforgalom nem lehet több mint az egyharmada annak, ami a járvány előtt volt. Pang a város, hotel és vendégszoba található bőségesen, és jóval olcsóbban, és sajnos rengeteg étterem és vendéglátó hely, a minőségi kategóriában főleg tönkrement, avagy annak a szélén áll. Nincs nyitva a Gundel, a Mátyáspince, a Kárpátia a Centrál Kávéház, hogy csak egypár ismertebbet említsek….

Jegyünk birtokában már az ottawai repülőtéren a bejelentkezésnél kellett a bizonyítványokat bemutatni, és az ügynök közölte, hogy kanadai útlevelünkkel bajunk lehet, mert Magyarország hivatalosan egyéni turistákat nem fogad be, (hacsak nem sporteseményre, családi találkozóra, stb-re jön az illető amiről ő nem tudott). Mondtuk sebaj mert mi kettős állampolgárok is vagyunk, mire javasolta a magyar útlevéllel mozogjunk belépéskor.

Torontóban a Zürichbe menő nemzetközi gép tele volt, maszkot kellett viselni mindvégig, ha netán félrecsúszott hát a rosszkedvű Air Canada személyzet gorombán rád szólt. Zürichben ment az átszállás simán, talán mivel előzőleg az oltási adatokat a megfelelő honlapra feltöltöttem, és hipp-hopp Ferihegyen találtuk magunkat. Itt még forintot akartam venni, de a pocsék váltás és a tetejébe a 6%-os az extra „kezelési költség” miatt ettől is elálltam. Volt egy kis euróm amivel gondoltam a taxit majd fizetjük.

Ahogy belépsz a tranzitból MO területére két határőr áll és kérték a 72 órával azelőtt készült negatív PCR (Covid) tesztet. Na kezdtem ezt keresni a hátizsákomban, itt Kanadában ez fejenként 250 dollárba került, de ezt látván a határőr rám szólt, „tessék már mozogni”, a bizonyítvány látszólag nem igen érdekelte.

Tudtuk 48 órán belül el kell mennünk egy „kormányablakhoz”, ahol hitelesítették kanadai oltás papírjainkat és két héten belül egy MO-ra érvényes igazolványt kaptunk, plusz egy másikat ami az EU-ra is érvényes. Köztünk legyen mondva az igazolványunkat az égvilágon senki sem kérte ott tartózkodásunk alatt. Maszkot (orvosi rendelőkön kívül) az emberek csupán 10%-a viselte a többi meg hát nem bajlódott ilyesmivel. A helybéliek ha megemlíted mindezt szarkasztikusan megjegyzik: „Magyarország már legyőzte a Covidot”. Feltételezem egy idézet Orbántól.

Budán béreltünk egy nagy lakást, itt már háromszor is voltunk. Egy ír házastárs a tulaj, ahol az asszony magyar. Ezerháromszáz (US) dollárt fizettünk egy hónapra. Amolyan békebeli épület a Bimbó út elején a Statisztikai Hivatalhoz közel. Úri ház. Ilyesmit manapság nem építenek. Gondolom 1920-ban épült, 5 emelet, belső udvarral, ganggal. Nagy ajtó, tágas lépcsőház, az épület nyáron is hűvös mint egy templom. Van lift is, amit nálunk a múzeumban mutogatnának. Mi az első emeleten voltunk, nem használtuk. A lakás jóval nagyobb mint amire nekünk szükségünk lenne, van 2 hálószoba, nagy nappali, nagy ebédlő és külön nagy konyha. A szobák magassága 4 méter körül lehetett. Nagy ablakok, és francia ajtók. A hely Buda, gondolom a turistáknak olyan tetszik ami a belvároshoz közelebb van, persze a 6-ossal és a 2-essel 15 perc alatt ott vagy.

Én a közelben jártam gimnáziumba. A Fény utcai piac, 15 perc gyalog, a Mamuth vásárlóközpont és a Széna tér ditto. A szomszéd házban egy kis „francia süteményes” működik, a legjobb croissant-ok helyben voltak készítve kávéval szolgálva, a járdán volt két asztala.….

Budai gyerek vagyok, nejem is….élveztünk itt barangolni: a Nyúl utca, a Marcibányi tér, a Városmajor, fent a Rózsadomb sincsen messze, csak felugrottunk a 61-es buszra, fent leszálltunk és lesétáltunk. Mindenütt jómódú polgárok gyerekeikkel, kutyáikkal. Jópáran Volvókat, Merciket hajtanak…ja tudom vannak részei a városnak amik nem ilyenek...de arra mi nem jártunk. Szóval egy kissé olyan dél-amerikai a kép, egyeseknek nagyon jól meg...másoknak... hát nem. 65 éven felül (és újabban 14 éven alul) a tömegközlekedés ingyenes. És gyakran járnak még a mellékvonalakon is, nem úgy mint nálunk Kanadában.

Az ingyenes utazás nyugdíjasoknak érvényes a vonatokra és a távolsági buszokra is. Csak elmégy a Déli Pályaudvarra és felszállsz az óránként induló balatoni vonatok egyikére. 2 óra múlva Balatonlellén leszállsz. A Balaton szépsége nem változott. Ha éppenséggel kalandosabb vagy bérelhetsz itt egy biciklit és túrázhatsz.

Nem szabad elfelejteni felmenni a Budai hegyekbe. A Fogassal a hagyományos, ugyan manapság busz is van, ami gyorsabb. Na a Fogastól elsétáltunk a Normafához, onnan az Anna Kápolnához. A síugrósáncok, de még a később épült hotelek sincsenek már meg. Csak a zöld és a kilátás. Innen le lehet ballagni a Disznófőhöz ami be van kerítve és omladozik. Avagy a 21-es busszal elmehetsz a Szép Juhásznéhoz, ahol az úttörő vasútnak a megállója van, és innen le lehet sétálni a Hűvösvölgybe, a Lipótmező mellett, ami már megszűnt, és közelében egy bevásárlóközpont épült.

Az egy hónap hamar elrepül. Lehetetlen minden itteni ismerősöddel találkozni, nosztalgiázni, politizálni. Na majd jövőre mondod. Akikkel találkoztál megérinted könyöküket (Covid van!) és mégy a dolgodra. Hasta la vista! És mész vissza a más világodba.