A karácsony jellemzően családi ünnep. Feleségem és én Ottawában élünk, két felnőtt fiunk van akik tőlünk messze laknak. Nagyobbik fiam élettársával most Los Angelesben él, kisebbik fiam még messzebb, Hong Kongban, ugyan ők az idén karácsonykor két hetes családos sí vakációra mentek a francia Alpokba.

Mi LA-t választottuk, ott ilyenkor tavaszias az idő, ami kellemes változás a brutális kanadai télből érkezvén. Meg is érkeztünk késő december este, 8 órás repülő út után, kanadai hóviharokat szerencsésen elkerülvén a torontói átszállásnál. Kanadából az USA-ba repülésnél a vám/útlevél formaságokon Kanadában mész át, tehát érkezésnél nem mint nemzetközi utast kezelnek, így mehetsz utadra minden további hercehurca nélkül.

Karácsony napi mise, Los Angeles, Our Lady of the Angels templom:

Fiam is e nap érkezett haza valahonnan, így nem tudott elénk kijönni. Jellemzően az óriási reptérnek pocsék a kapcsolódása a tömegközlekedéshez, így ha nem vár senki, taxival, avagy hasonlóval (Uber, Lyft) kell menni. Ahhoz hogy ezek várakozó helyét elérjed egy ingyenes (shuttle) busszal fogsz menni. Egy szó mint száz belekerült egy jó órába, és hatvan dollárba, míg orosz származású taxisofőrünk, fiamék belvárosi lakása előtt kirakott.

Ő társával (egy amerikai kínai származású hölgy) csak pár hónapja lakott itt. Egy két szobás öröklakást vettek nemrégen egy frissen renovált art deco épületben, a South Broadway-en. A lakás nagyszerű központi helyen van. Ez a negyed a 30-as években divatos volt: színházak, mozik, hotelek és jobbfajta bérházak épültek. Az 50-es években ezek elhanyagolódtak, de kb. 15 éve újra divatba jöttek, ugyan a mozik-színházak még mindig döglődnek. Erre van az ékszervásárlási és a divatnegyed is. Fiamék épülete anno egy a filmipart ellátó ruhagyár volt. Ma, a rafinált átalakítás után jobbára jómódú fiatalok, tehetős nyugdíjasok és gyermektelen házaspárok, valamint ezek designer kutyáinak az otthona.

Összesen két hetet töltöttünk náluk. Az új év elején egy hétre foglaltam egy egy Air Band B lakást Santa Monicában, (ami északabbra van, de szintén LA-hez tartozik), majd ezután még egy hétig az LA-től délre levő Laguna Beach-ben laktunk egy hotelben a Csendes Óceán mellett. Ez egy nyaralóhely.

A három helyet és megfigyeléseimet próbálom most megírni.

Los Angelesben a napom reggel korán kezdődött, fiamék kutyájának reggeli sétálását magamra vállaltam. A kutya neve Wesley, egy pug. A mi szobánkban aludt és már reggel 6 fele orrával bökdösni kezdett, legjobb volt ezen túlesni. Mentünk a pórázzal a lifthez, le a bejárathoz, bólintottam a szundikáló portásnak és ki léptünk az amolyan nagykörúthoz hasonló elegáns főutcára.

Általában olyan plusz 7 fok volt, ködös, sokszor szemerkélt az eső. Még minden kihalt, a hajléktalanok, mert ezekből igen sok volt, szerte széjjel sátraikban/hálózsákjaikban aludtak. A részegek meg, mert azok is akadnak...elterülve mint a halottak. Balra fordulván egy mellékutca, a buszmegálló mellett hétköznaponként a mexikói mozgóárus reggelis asztalát készítgette a furgonja előtt, a nemsokára munkába menőeknek.

A széles járdán sok a szemét, (rósejbni darabok, pattogatott kukorica, kiköpött rágógumi)...vigyázni kellett mert Wesley mindezt felfalta volna, ha a pórázzal el nem húzom. A szag aminek forrása elkerülhetetlenül a hajléktalanok és a kutyák vizelete volt, na meg itt-ott az előbbiek fekáliája.... domináns. A világ leggazdagabb országában vagy, annak második legnagyobb városában, de ez van. A séta fél órát, egypár tömböt vett igénybe, valahol végül is a kutya nagydolgát elvégezte, (amiért jutalom járt), majd az eredményt kis műanyag zacskóval felvettem és a következő szemétládába bepottyantottam. Végül is hazamentünk, bólintás a portásnak, kutyaetetés, és nekünk reggeli.

Úgy 11 óra felé nejemmel általában városnézőre mentünk. Ez a közeli kávézóban kezdődött ahol isteni eszpresszót ittunk (fejenként 4.50) és a legjobb friss péksütemények választéka köszöntött. A hely tele volt divatos fiatalokkal, kutyáikkal, komputereikkel. Láthattál gyönyörű fiatal leányokat is, egypár sajnos túl volt tetoválva. A széles járdán asztalok mellett is ülhettél, lehetett a napozni, a kuncsaftokat és járókelőket mustrálni, olasz módra. Az Acne Studios svéd divatcég boltja 11-kor nyitott, szemben volt egy Paul Smith üzlet, egy mellékutcában a francia APC. Ezek a butikok a legjobbak közé tartoznak....nem olcsók.

Los Angeles, a "világ legnagyobb könyvesboltja":

Majdnem mindenhova gyalog mentünk, napi 10-15 km-t sétáltunk, ugyan vettünk feltölthető busz jegyet is (TAP), tetejében LA-nek van egy momentán ingyenes buszjárata is amit Dash-nek hívnak. Elsétáltunk a Japánvárosba, a városi könyvtárba, megnéztünk egypár múzeumot, elmentünk HÉV-vel Pasadénába. Ha unatkozol az a te hibád.

Este a vacsorát hol mi, hol fiam élettársa készítette, az utóbbi főleg kínai koszt volt. A hölgy egy nagy banknak dolgozik, de otthonról. Fiam valamikor gyógyszerkutató volt, kémiai doktorátusa van, de megunta, szabadúszó lett, ingatlanokkal seftel, vesz elad és eközben ezeket adja bérbe. A futás a hobbija, naponta 20 km-t fut az Óceán mellett és hétvégeken gyakran futóversenyeken vesz részt.

A főzéshez a kellékeket egy közeli nagy üzletben vettük, (Whole Foods), ahol nem úgy mint itt Kanadában, szeszes italokat is árulnak, sőt még egy bár is volt a hozzá tartozó önkiszolgáló éttermében. Ugyan ki van írva kutyát be nem lehet vinni, ezt mindenki semmibe veszi. Ez is lehetetlen lenne Kanadában. Kérdeztem is a fiamat, mondta, Dad ha valaki kérdezi, csak mondjad, hogy a kutya "service dog" ezt nekik nem szabad tovább feszegetni, még akkor sem ha egy pincsiről van szó. Ez Kalifornia végül is, az egyéni szabadság egyik fellegvára....szabályoknak nem szokás engedelmeskedni ha azok éppenséggel nem a kedvedre vannak.

Többször is mentünk éttermekbe, nagyszerű vendéglők voltak a közelben. Egy brazil, egy argentin, olasz és francia, plusz LA két legjobb japán étterme, de az utóbbiak méregdrágák.

Santa Monica:

Air B and B lakásunk Santa Monica egyik jobb részében volt. Egy Uber kocsival jöttünk, 40 dollárért, kb. fél órát tartott az út. Tömegközlekedéssel az út kettőnknek 4 dolcsi se lett volna, de gondoltuk a két bőrönddel talán jobb autóval érkezni, háztól házig.

Az utcánk neve Adelaide Drive volt, egy magaslaton haladt. Egyik oldalon ráláttál a Csendes Óceánra és a környező hegyekre. Az utcán a házak közel 8-15 millió dollárba kóstáltak. Ahol mi voltunk az egyik ilyen ház mellett volt és annak garázsára épült mint vendégház. A ház tulajdonosa egy középkorú férfi, hollywoodi forgatókönyv író. Mindezt, a ház értékét és a tulaj foglalkozását a Google-ből lehetett megtudni, beírod a címet és ezek az adatok jönnek fel.

Lakásunk 20 percnyi sétára volt a Montana Avenue-tól, egy ismert vásárló utca. Szép konyhánk volt, itt vettük az élelmiszert és itt voltak a divatos butikok, éttermek és kávézók. Ha a másik irányba mentél és a lépcsőkön le egy völgybe, onnan csak 20 perc alatt az Óceán parthoz jutottál. Jobbra pár kilométerre Malibu Beach, balra fél óra séta és Santa Monica mólójához érsz. Azon túl Venice Beach kezdődik, ez is híres, de kissé csiricsáré, tele izompacsirtákkal, csinibabákkal, gördeszkázókkal és artistákkal, meg olcsó turista üzletekkel.

 A moló Santa Monica:

Az egész egy végtelennek tűnő homokos strand, sétáló és bicikliző sávok, röplabda pályák, zuhanyzó és WC állomások, stb. Az idő tavaszias volt, nyáron itt nagy lehet az élet.

Egyik nap elmentünk a nem messzi Getty Múzeumba, ami egy domb tetejére épült és 1997-ben nyílt meg. Már jártunk itt, de ezt a múzeumot érdemes újra meglátogatni. Tele van a leghíresebb reneszánsz és impresszionista festményekkel. Az építész Richard Meier volt. Látogatásod ingyenes, de a netten foglalni kell. A domb lábánál, ha kocsival jöttél parkolnod kell, az nem ingyenes. Mi uberrel jöttünk és a városi buszokkal mentünk haza.

Kilátás a Getty Múzeumból:

Laguna Beach:

Már decemberi érkezésünknél a reptéri orosz taxisofőr, akinek elmondtuk merre fogunk járni megjegyezte: "Ja, Laguna Beach az gyönyörű."

Laguna Beach kb. 100 km-re délre van Santa Monicától. Los Angeles az autók városa, számtalan autópálya között választhatsz a nekünk kellő É-D irányba. Rendeltünk a komputeren egy Lyft kocsit, aki du. 1 órakor minket felvett és a már megegyezett (és a netten már kifizetett) 100 dollárért célunkhoz elvitt.

A választott út, azt hiszem az I-405 S (6 sávos egy irányba) volt. Sofőrünk két telefon segítségével is navigált, az egyiken a leggyorsabb a másikon a legolcsóbb út/sáv volt kalkulálva a forgalom legfrissebb adatai alapján. Néha a forgalom bedugult, gondolj Fellini Roma filmjére. A kocsik legtöbbje nagy, nehéz SUV, egyedüli emberrel, ugyan vannak olyan sávok ahol minimum 2 utas szükséges és ezeken valamivel gyorsabban haladhatsz, mert kisebb a forgalom. Utunk egy óra helyett így is két órát vett igénybe.

Az itteni egy pazarló a társadalom, csak az autókra/utakra költ, vonat az nincs, avagy 50 évvel el van maradva a mai fejlett világ normájától. És hogy miért? Mert az itteniek ezt szeretik. Ha tömegközlekedéssel jöttünk volna, (busz HÉV, busz), utunk 4 órába tellett volna, igaz 100 dollár helyett talán csak 10-be. A tömegközlekedést majdnem kizárólag a szegények használják, esőben a hajléktalanok egy része itt alszik.

Hotelünk, ahol egy hetet töltöttünk jó helyen volt. A főutcán, a nyaralóhely központjától gyalog 20 percnyire. Ez a főutca a híres Hwy 1 volt, ami az USA egyik első országútja, a Csendes Óceánt követi végig Mexikótól Kanadáig. Nagyon híres és látványos. A Laguna Beach szakaszon, kb. 20 km, voltak ingyenes "shuttle" buszok, ha letöltötted az alkalmazását a telefonodra, láttad mikor fog a busz a te állomásodhoz érni. Ezzel ide oda utazhattál, de persze így is sokat gyalogoltunk.

Hotelünk a mai hotelek mintájára volt igazgatva, ami lényegében egy "önkiszolgáló" minta. Érkezésed előtt megkapod a netten a hotel bejárat kulcs kombinációját, és a szobád számát, plusz annak a kulcs kombinációját. Ergo a hagyományos portásra és hotel alkalmazottakra nincsen szükség. Hotelünknek volt vagy 300 szobája, ugyan idény előtt voltunk, talán 20% foglaltsággal, de láthatólag csak két alkalmazott volt. Szobánk szép nagy volt és modern. De nem úgy mint régen, tisztítás nem volt, ha netán akartál az külön lett számlázva. Váltás törülköző, WC papír, kávé zacskók, poharak, stb. a földszinten volt, magad cserélgetted ahogy kellett.

Laguna Beach:

Ha valami probléma volt, pl. a TV nem működött, nem a portáshoz beszéltél, hanem a netten valakivel, akik valahol Montreálban voltak, (kanadai cég), éjjel-nappal és akik a cég hasonló hoteleit, világszerte, onnan irányították. Ezek ilyenkor felhívtak egy helyi szakit, esetleg magát a portást, aki aztán bekopogott és a problémát orvosolta. Az épület tisztogatását egy bérelt cég intézi, ez láthatólag kizárólag migránsokat alkalmaz, (kétlem, hogy legálisakat) naná minimum fizetéssel. Tessék. Én a régi stílust szeretem, de azok drágábbak és kihalóban vannak legalábbis itt Észak-Amerikában.

Na-de térjünk vissza látogatásunkra. Aznap délután átsétáltunk a hotelunk előtti főutcán, át az Óceán oldalra, majd egy kis meredek utcán le a parthoz. A part megközelítéséhez kb. minden kilométernél lépcsőzet lett megépítve, ha lemész kis homokos nyilvános strandot találsz. Az Óceán mellett egy magaslat halad, azon kis házak és nyaralók sokasága, többségét már vagy 50-100 éve építették és aránylag egyszerűek de mára értékük gondolom a csillagokban van. Legtöbbjük renoválva, sokjuk sajnos lebontva és helyükbe csoda modern házak épültek. A kilátás tökéletes, az állandó hullámtörés, a jódos levegő felejthetetlen. A víz hideg, de látsz fiatal szörfözőket megfelelően beöltözve.

A főutca másik oldalán a terep meredek, következésképpen az itteni házaknak is van rálátása az óceánra, de itt van kis kertjük is, nincsen ez a rész annyira sűrűn beépítve. Jólét és gondtalanság lebeg a levegőben, mintha a világ és a nagyváros gondjai ide el nem jutnának. Nyoma sincsen hajléktalanoknak, szegénységnek. Színes bőrűt ritkán látsz. A városka tele van jó éttermekkel, zenés szórakoztató helyekkel, készülj el esténként ketten száz dolcsit költeni.