Kubában töltöttünk tíz napot. Én inkább síelni mentem volna, de a nej szeret hidegböl meleg helyre menni az utobbi idökben szoval "feláldoztam" magamat én is. A tíz napból ötöt Havannában, majd a többit egy bérelt kocsival Trinidadban, Cienfuegosban és Varaderóban.
Megérkezvén az az érzése az embernek mintha a 60-as évek elejébe repült volna vissza. Kubában minden állami tulajdonban van, kivétel egypár gebinens étterem és egypáran megbulizták hogy szobát béreltehetnek turistáknak.
Mintha Castro jövetelével, de feltétlenül a szovjetek lelépésével, a pénz ami az épületek, utak karbantartása kellene "felszáradt" volna és ennyi idö mulva az állaptok karasztófálissá válltak: düledező életveszélyes bérházak, utak tele lyukakkal.
Havanna pedig jobb időket látott. Rengeteg nívós épület van, sok klasszicista stílusban, mig a kertvárosokban, például Miramarban, art deco stílusban épült.
Kocsit vezetni nagy kaland. Az utcanevek, a "régi város" kivételével, nincsenek jelezve... az országutak jelzése hol van de legtöbbször nincsen. Sebaj van millió autostoppos akik segítenek, csak kell vigyázni mert többször csak sumákolnak és légkondicionált kocsiban szeretnének utazni...az ő uticéljukhoz, nem oda ahova teneken kellene.
Hogy pozitívumot is írjak, a bűnözés alacsony, az emberek egy elemi szinvonalon el vannak látva és ingyenes az egészségügy és az oktatás. Van jegyrendszer, senki sem éhezik, de persze az egy személyre eső havi hús adag kb. annyi lehet amennyít egy északamerikai egy hétvégen megeszik. Az országban két valuta van: a peso és a "konvetibilis peso" Ez az utóbbi az igazi pénz, ezt csak valutáért lehet venni. A konvertibilis pesoval az összes "luxus" dolgokat elméletileg meg lehet venni. Egy kicsit olyan mint MO-on annakidején az IKKA volt. De persze ezeket a valuta boltokat is az állam látja el, gondolom állami terv szerint. Egy szó mint száz mikor ott jártunk (mult héten) éppen nagy hiány volt szappanyban, nem beszélve hogy bébi pipere dolgokat és nöi illatszereket nameg sampót nem lehetett egész Kubában kapni.
Ballra a kép Trinidadban készült. Ez kb 300 km-re van Havannától nyugatra és egy UNESCO World Heritage város. Girbe görbe utcák nagyon bájosak. Itt három éjszakát töltöttünk. A város legjobb (és egyetlen) hoteljában volt rezervációnk, a spanyolok építették (Iberostár)... luxus nívon van, csak 34 szoba és szezonban (most) nehéz bejutni. Egy éjtszaka annyiba került mint a kubaiak 3/4 évi átlag fizetése...a kubaiak 30 dollárt keresnek havonta.
Itt megjegyzem hogy Visa-t sehol nem fogadnak el szóval ha a hotelednek nincsen széfje, (itt volt), az összes pénzedet magadnál kell hogy tartsad...ami egy óriási összeg kubai szemmel nézve. Én mindig több zsebben tatottam, hogy fizetéskor a pénz elöszedése és a mennyisége szív atakot (és más maliciozus gondolatot) ne okozzon a pincéreknek...
Trinidadban első este étterembe menés elött beültünk egy ehte kubai kocsmába. Rendeltünk egy mojitot. Szombat volt, a bejzli tele kubaiakkal, alsóingben söröztek imádnak traccsolni. Mivel már nem volt több hely egy öreg nénike megkérte hogy hadd üljön az asztalunkhoz (engedély megadva). Pénzt spórolás céljából hozta saját piáját (OK a vendéglőssel, mindenki ismerte és állami vendéglő). Egyik kezében egy félig tele fehér rummos üveg, a másikban egy kubai kola konzerv...coca colát nem árulnak...Jól eltársalogtunk...kézzel lábbal... mert mi nem beszélünk spanyolul és ő nem angolul.
Az utolsó két éjtszakát Varaderóban töltöttük ami egyike volt a számtalan "all inclusive" rezortoknak. A túristák 99%-a az ilyen fajta utazást választja, minden kaja és pia benne van. Álltalában egy hétre jönnek, és garantáltan kapnak egy hét nyarat ami jól esik a kanadai/európai tél helyett. Kubából persze semmit nem látnak, de már reggel 9-töl vehetnek tripple rummot a feketekávéjukhoz, és a büfféken pocijukat egész nap töltögethetik. Nekünk az a másfél nap elég volt ebböl...tagadhatatlan a tenger szép.
Szóval jól éreztük magunkat Kubában ,és reméllem hogy lassan a Castrók elöregedésével a rendszer megváltozik, mert nagyot kell fejlödniük, nagy válltozás lesz.
