Az informátor szó nem egészen megfelelő az angol whistleblower fordítására, de nem tudtam mást találni. Azokat az alkalmazottakat nevezik "fütyülő"-nek (gondolom a labdajátékoknál szereplő bírók után) akik a munkahelyi visszaélések és a törvényekbe ütköző gyakorlatok ellen szólnak fel. A vezetőség és a hatósságok tudatára adják, és ha mindez eredménytelen, nem kevés esetben a médiát is belevonják.

Az informátorok sokszor sokáig névtelenek maradnak. Példa erre a Watergate információk mögötti egyén, (Mark Felt az FBI 2. embere) akinek azonossága csak az illető halála után, 30 évre jött nyilvánosságra. Gyakoribb azonban hogy nevük akarva/akaratlanul is nyilvánosságra kerül, mint például Daniel Ellsberg-é, aki 1969-ben a Pentagon Papers-t hozta nyilvánosságra, (titkos iratok, amikben az US kormány beismeri, hogy a vietnami háborút nem lehet megnyerni).

Ez a viselkedés bátor, sokszor hősies. A legjobb esetben a bánásmód velük szemben hasonló ahhoz, amit az iskolában az „árulkodó” kapott. Ugyan manapság papíron, azaz törvények által, az informátorok védettek, mégis nagyon gyakran állásukat vesztik, ki lesznek a kollegai körből közösítve, de még be is perelhetik őket. Amennyiben a terrorellenes harcnál előforduló cselekedetekről van szó, mivel állami titkos adatokra alapozottak, az információ nyilvánosságra hozatala törvényellenes. Az informátor ilyenkor a hazaáruló titulust kapja amiért hosszú börtönbüntetés vár.

Mostani írásomat egy a kanadai TV-n (CBC) látott adás ihlette. A TV műsor sorozat neve Passionate Eye, a dokumentumfilm címe: Silenced, War on the Whistleblowers, (Elhallgatatva, Háború a whistleblowereken). A posztom végén megadom a linket, ahol a teljes műsort megnézheted (angolul).

Három emberről volt szól, akik az USA kormánygépezetében található rendellenességről szólni merészeltek, és a szent teheneket, a CIA és az FBI terrorellenes (cél szentesíti az eszközt) harcát, jobban mondva a harc nevében elkövetett törvényellenességeket merészelték nyilvánosságra hozni. Ezeknek az illetőknek a neve nem közismert, nem úgy, mint az Oroszországba menekült, Edward Snowden-nek.

Egész röviden a szinopszis:

1 Jesselyn Radack

A hölgy az US Igazságügyi Minisztériumban dolgozott, mint jogász. Feladata az volt, hogy állami alkalmazottakat, köztük CIA és FBI ügynököket is, jogi tanáccsal lássa el. Felhívták, megkérdezték, hogy egy Pakisztánban elfogott terrorgyanús amerikai állampolgárt kihallgathatnak-e anélkül, hogy a jogait felolvasnák (maradhat csendben, kérhet ügyvédet). Radack hölgy válasza az volt, hogy nem. Másnap reggel megint felhívják, mondták, hoppá, későn értesítették a kihallgatókat, a kihallgatás megtörtént. Most mit csináljanak? Válasz az volt, hogy ami információt kaptak az tőrvénytelen, a perben nem lesz használható.

Pár év múlva Radack véletlenül látja a reggeli TV híreken, hogy az USA Legfőbb Ügyésze egy sajtóértekezleten kijelentést tesz, miszerint ezt az illetőt Pakisztánban két évvel ezelőtt elfogták, úgy bántak vele, ahogy kellett, azaz ami egy amerikai állampolgárt megillet. A vallomása alapján most elítélték. Egyszóval hazudtak. Jesselyn elmondta a főnökének mi történt. Az azt tanácsolta, hogy hallgasson. A dokumentációkat ezután valaki eltüntette. Jesselyn egy műszaki ember segítségével az elektromos e-maileket ki bányászta, és a sajtóhoz fordult.

2 John Kiriakou

John egy CIA ügynök volt. Nyilvánosságra hozta, hogy a CIA rutinszerűen kínozza a foglyokat. Romániában, Lengyelországban, az arab államokban. És hogy a CIA saját dokumentumai szerint, mindez eredményeket nem produkált. Ez ellentétben van azzal, amit a CIA már nyilvánosan beismert, nevezetessen, hogy kínzás csak „igen ritkán fordult elő”, és hogy nagyon „eredményes”.

3 Thomas Drake

Magas rangú tisztviselő az NSA-ben (elektromos lehallgató kémelhárítók), akik törvényellenesen, engedély nélkül, amerikai polgárok privát beszélgetéseit éveken keresztül lehallgatták. Thomas sikertelen ezt be akarta szüntetni, de sikertelen maradt. Senki sem hallgatott rá. Végül is a sajtón keresztül nyilvánosságra hozta.

Mind három cselekedet következménye, ugyanaz lett: Elbocsájtás, plusz kémkedéssel vádolás. Mind hármukat a bíróság elé hurcolták. A védelem költségét a vádlottak képtelenek fedezni. Végül is a bíróságon kívül egy kisebb „bűnt” beismertettek velük. A cél az illetőket elhallgattatni, a törvényellenességet eltussolni, és a jövő "árulkodóit" így megfélemlíteni.

PS

A műsort a lenti videón megnézheted, egy óra angolul:

https://www.youtube.com/watch?v=mKGfAdSeeuQ