Itt ahol élek nem emlékeznek meg a Mikulásról. Sok évben emiatt mi sem. De olvasván az NoLBlog-ot és felújítván érdeklődésemet "for all things Hungarian" eszembe jutnak régi Mikulás emlékeim. A karácsonyi emlékek mellet ezek legrégebbi gyerekkori emlékeim.
Meg a késöi 40-es években az államosítás nem fejezödött be és anyám egyik legjobb barátnöje a Stümmer csokoládé gyáros leánya volt. December 6.-án odasétáltunk úgy este 7 felé, sok más gyerekes ismerös szintugy. A Szilágyi Erzsébet fasorban volt szép villájuk.
Várni kellett mig a Mikulás jött és ijesztgették a gyerekeket hogy a Krampusz is jöhet ha rossz voltál.
A Mikulás megérkezett, egy nagy fotelbe bele ült és minden gyereknek elé kellet járulnia, egyik a másik után, és elmondania hogy miért jogosult a csokoládéra. Mert persze jó volt. Én nagyon féltem. De a végén volt csoki böven. A felnöttek jól mulattak.