Kedvelem a gyalogtúrákat. Kiskoromban hétvégeken szüleimmel jártuk a budai hegyeket. Később huszon koromban a Tátrában is túráztam. 
Megházasodván Kanadába jővén, majd gyerekestül a tradíció folytatódott. Vakációink helyét legtöbbször úgy választottuk hogy kombinációja legyen fürdési lehetőségnek és kirándulásoknak.

Most egy olyan utat szeretnék leírni ami itt komolyabb túrázóknak ajánlott. A címbeli gyalogtúra Kanada legnyugatibb pontjánál van. A Csendes Óceán egy elhagyatott partját követi. A túloldalon….. nagyon messze Japán fekszik. 
Hallom most két éve a tsunami után Japánból elsöpört szemét tonnája landol ezeken a prisztín partokon. Milyen kár.

De vissza túrára. Kb. 75 kilométer hosszú, É-D irányban megy. A gyakorlott túrázónak 6 napra van szüksége hogy megtegye. Télen zárva, júniustól októberig nyitva van. Kérdezed ez a távolság kevesebb mint 12.5 km naponta, ez nem is olyan sok? De bizony nagyon sok mert az ösvény olyan mint egy akadály pálya. Az előremenet lassú és tele veszélyekkel. Ezeket hamarosan részletezem. 

Az egész út védett és indián területen megy át. Engedély kell. Rezerválni is ajánlatos és indulás elött be kell jelentkezni, majd fejenként kb. 25 dolcsit kifizetni. Mielőtt indulsz a parkőrség elbeszélget veled, elmondják mire kell vigyáznod, hogyan viselkedj adott szituációkban.

Az ösvényen csak meghatározott számú ember lehet, azt hiszem max. 20 indulhat naponta, egy-egy irányból. Lehet a déli végen kezdeni Port Renfrew-nal ahol mi kezdtük, avagy az északi végén, egy másik városkánál amit Banfield-nek hívnak. A túra befejeztével busszal visszavisznek a kocsidhoz.

Az ösvény világhíres, sok svájci és osztrák túrázóval lehet találkozni. Ezek azok az országok ahol a gyalogtúrázást és a hegymászást a legkomolyabban veszik. 
Mivel egész úton távol leszel lakott területtől, minden kaját, stb.-t a hátadon kell vinni, sátrat beleértve. Van egy kis indián vendéglő kb. félúton, ez minden. A hátizsákod garantáltan min. 25 kg súlyú lesz. Vizet szerezhetsz a patakokból. A szemetet is ki kell vinni. Az ösvény az óceán partját követi de nem mindig a beachen vezet, (mivel ez sok helyen az járhatatlan), hanem sokszor a mögötte levő hegyekben. A hegyekben óriási fenyők nőnek, sokjuk már ott volt többszáz évvel ezelött. A nehézségek: 
 
1        Amikor az ösvény a hegyekben megy át kell hidalnia megannyi viz vágta kanyont/völgyet. Ezt legtöbbször létrák alkalmazásával érik el, mert a völgyek lejtője túl meredek. Képzeld el naponta kb. 6 szor egy kb. tiz emeletes házak mélységébe kell lemásznod, átlábalsz a patakon majd az ottani másik létrán felmászol megint a tiz emelet magasságába.  Mindezt a 25 kilós cuccoddal a hátadon, sokszor ködben esőben. Igen. Egészségedre. 
 
2        OK. Most a parton sétálsz, de itt meg valami őskori erő hétvégi ház nagyságú sziklákat hordott össze. Ezeken kell átevickélni, a sziklák csúszósak, ha elesel komolyan megsértheted magadat. Sokszor egyedül vagy (ugyan ez nem ajánlatos) senki sem látja mi történik veled. Ez a rész órási, visszamenni valakit keresni nehéz, ugyan az illető remélhetően tud kiabálni. 

3        Most megint a parton sétálsz de másféle elemi erő cédrus fatörzseket dobott eléd ezrével az óceánból. Az idő, az óceán a fákat simára csiszolta. Ezeken át kell vergődnöd.

4        Megint a beachen sétálsz, mérföldre csak homok, gyönyörű táj, sirályok és a hullám törik nem messze. Igen ám de a homok olyan fajta (és nedves) amibe bokán felül belesűlyedsz mint valami nehéz mély hóba. Minden lépés egy erőfeszítés, úgy érzed semmit sem haladsz. 25 kg-a hátizsákod 50 kilónak érződik. Szenvedsz mint egy serpa a Himaláján.

5        Most egy nagyobb patakon kell átmenni, nem lehet átgázolni. Fából a két magas parton tornyot építettek és csigákon egy kettős kábelt feszítettek ki. Ezen egy kétszemélyes “vödör” lóg. Felmégy a torony tetejére, magadhoz húzod a vödröt, rögzíted, beleülsz, elengeded magadat a folyó feléig mesésen letujázol. Onnan kézzel kell magadat a másik partra felhúzni. Jobb ha erős vagy, ha nem várni kell amíg valaki jön és segít húzni. Ha nem jóccakát a vödörben.

6        Hoppá, medvével találkozol. Sok a fekete medve. Várnod kell míg a medve el szíveskedik vonulni. Ha sok a málna/szeder eltarthat egy ideig. Medvével találkozni nem élvezet. Csak úgy felbukkanhat előtted az ösvényen a vadonból két méterre. Mondják ha megtámad szimuláld hogy halott vagy….más esélyed nincs. Miközben mégy jobb ha hangosan társalogsz avagy egy kolomppal hangot adsz magadról az előbbi szituációt remélhetőleg megelőzendő. A medve se akar veled találkozni.

7        A part egyes szakaszait meredek hegy határolja. Dagályban az ahol most sétálsz víz alá kerülhet. Tudnod kell hol van ilyen veszély, mikor jön a dagály és addigra ezen a helyen át kellett hogy menjél. Ha nem, fel kell kapaszkodnod a meredek partra, és ott 6 órát gubbasztani míg újra apály jön és utadat folytathatod.

Más hirtelen nem jut eszembe.

És mi a jutalmad? Romlatlan elemi természetben mész 6 napon át. Távol mindenféle civilizációtól. A levegő jódos, az óceán, a hullámok, a tengeri élet amit apálykor látsz, a madarak mindenütt, a bálnák messze kinn a távolban garantáltan elfeledtetik veled napi gondjaidat.
Emlékeztetnek arra milyen kicsinyek és lényegtelenek lehetünk ebben a nagy világban.

PS. Minden olvasónak Kellemes Húsvéti Ünnepeket kívánok

http://www.westcoasttrailbc.com/trail_guidebook_map.htm