Amikor két hetes japán utunkat terveztem, a Lonely Planet turista kalauz tanácsait is tanulmányoztam. Itt említették többek között azt a vasúttal megtehető körutat, amit mi végül is választottunk, a két hétre szóló japán vasút bérletünkkel. Ezzel a bérlettel akárhova utazhatsz a Japán Állami Vasutakon. Van egypár privát vasút társaság is, azokra a bérlet nem érvényes.

Kilátás a vonatról:

A Tokió, Kyoto, Kanazawa, Takayama, Nagoya - vissza Tokió körút, egy hetet vett igénybe. Japán méretben aránylag nem nagy távolságról beszélünk, a legmesszebb pontja 500 km-re esik Tokiótól. Kanazawába Kyotóból érkeztünk. Egy közel félmilliós város a Japán tenger mellett, de most Takayamáról szeretnék beszélni, ahol két napot töltöttünk. A Japán Alpokban, a hegyek között van.

Folyópart, Takayama:

Kanazawából egy fél órát a tenger mellett észak-keletre irányba visz a vonat, majd egy kis állomásnál át kell szállni. Itt kérdésünkre egy mellékvágányhoz irányítottak, ahol egy diesel vonat már várakozott. A modern japán expressz vonatok ellentéte. Amolyan úttörő vasút szerű.

Régi templom, Takayama:

Nemsokára a vezető is megjelent (hajlongás, stb.) és elindultunk. Csak pár utas volt, köztük egy kis amerikai turistacsoport. Kb. öten lehettek, egy japán-amerikai vezetővel. Ők is oda mentek ahova mi tartottunk, Takayamába. Maga a vonat Nagoyába ment, tengertől tengerig, tehát Japánt, (és a hegyeket) keresztbe átszelte. A mi városkánk, Takayama, fél úton volt. A hegyek, 2000 plusz méteresek. Az a vulkán, ami körülbelül négy éve kitört, amikor több kiránduló a halálát lelte, a Mount Ontake, nincsen innen messze. Légvonalban 50 km.

 Buddhista harang:

Takayama, Gifu tartományban, 500 méter magasan egy hegyi patak mellet található. Hegyekkel van körülvéve. Kis városka, ugyan a lakossága 100 ezer, de ez magába számolja a környező településeket is. A város olyan Zakopane, avagy egy tiroli városka jellegét tükrözte.

 Többszáz éves fa:

Mivel sok erdő veszi körül, a 16. században asztalosairól volt híres, akik a középkorban állítólag Kyoto palotáinak építésében is rész vettek. Takayama a hagyományos fa épületeiről, piacáról és a hegyekben nevelt híres Hida szarvasmarháiról nevezetes. Manapság egy turista központ, kirándulókat, télen síelőket vonz. A táj nevezetes a speciálisan épült parasztházakról is, amik a közeli falukban, pl. Shirakawa, (lásd a videót a végén) találhatóak.

Gyalogút jelző táblák, Takayama:

A kis vonat vagy másfél órát pöfögött velünk. Jobbára egy folyócskát követett egy völgyben, állandóan felfelé menőben, a vágány számtalan alagúttal volt megspékelve.  Végre bemondták városkánkat és leszálltunk. Már előzőleg megnéztem, az állomástól a panziónkba, (a panziókat ryokan-nak nevezik), a legegyszerűbb volt gyalog menni. Koffereink nem nagyok, szépen elgurítottuk a kis utcán, majd, tanácsot kérve valakitől balra fordultunk és nem több mint 15 perc alatt, oda értünk.

 Ryokan szobánk, minimalista stílusú:

A hotelbe belépés előtt le kell venned a cipődet, és bent az ott felsorakozó papucsok egyikét kell használni. Ezután a hajlongások következnek. Végül is szobánkba vezettek, ami teljesen aszkéta volt. Két lábnélküli szék, egy alacsony asztal, egy TV, egy széf, ez volt minden. Mondták, este ki fognak egy matracot teríteni. Volt fürdőszobánk is. Az utóbbi a legtöbb japánnak nem kell. Ők ilyen helyen szeretnek a ryokan közös spa-jába járni, ahol nőknek/férfiaknak külön, van fürdő, zuhany, brűgölő, hordók meleg-hideg vízzel.

 Szobánk lefekvés előtt:

A szobánk árában benne volt a japán reggeli is. Ez vagy 15 fogás. Nem, nem hibáztam, tizenöt. Utána mozogni kell. Kijöttünk, adtak egy kis térképet. Először a folyó melletti sétányra mentünk, ahol volt egy piac. A víz egy mély mederben folyik, van hely arra, hogyha megárad, mint hegyi folyók sokszor, többszörös vízmennyiséget is képes volt kezelni anélkül, hogy a várost elárasztaná.

A japán reggeli: 

A folyó másik oldalán volt a régi város. Tele eredeti több százéves japán faházakkal, kis utcákkal. Minden nagyon hangulatos. Rengeteg bolt és étterem is van. Fából készült ez az, tálcák, stb. a fő attrakciók. A helyi saki (rizsbor) is kelendő volt. Kissé kijjebb, a városka szélén az erdő mellett van egy körsétány, jó pár japán zarándok/szent hellyel, templommal. Messze elkeveredtünk, jó időbe tellett, amíg visszagyalogoltunk a folyót követve.

Egyike a gyönyörű zarándokhelyeknek, Japán Alpok:

 A ryokan-nal ingyenes vizitáció járt egy közeli új hotel torony wellness spa-jába. El is mentünk. A spa a legfelső, 20. emeleten volt. Volt külön női és férfi része. A japánok ezt imádják. Egy ideig egyedül voltam a férfi részben. Csupa üveg ablak, egy része egy nyitott tetőterasz, ahol a fűtött meleg uszoda volt. A meleg vízben pacskolva elláttál le a városra és a távoli havas hegyekre. Éppen egy zivatar jött. Néztem a közeledő eső függönyt. Ha a nagy semmittevésbe belefáradsz, voltak ágyak ahol szundizhattál. Ha elunod, beleülhetsz egy forró hordóba, onnan egy jéghidegbe. A japánok keményen dolgoznak, de az ilyesfajta kikapcsolódáshoz nagyon értenek.

 Téli szépség, Japán Alpok:

PS

Befejezésül ideteszek két youtube videót:

1/ Egy 3.45 perces, téli felvétel a közeli faluról. Neve Shirakawa. Meggyőződhetsz, nemcsak az osztrák és a svájci hegyi falvak szépek.

2/ Egy 6 perces videó lényegében a  sétánkat követi, Takayamában.