Olyan sokáig éltünk a jövedelemkülönbség növekedésének korszakában, hogy a jelenség elkerülhetetlennek tűnik. Nem újság ma már az sem, hogy a felső tízezer jobban járt mindenki másnál úgy a 80-as és 90-es évek gazdasági fellendülésében, miként az új század válságos első éveiben is. A gazdagok hamarabb léptek túl a pénzügyi válság romain, mint a többiek.

A 2014-ben megjelent sarkalatos könyvében (Tőke a 21. században) Thomas Piketty azt állítja, hogy ez a jelenség nem csak a mi korunkra jellemző. A szerző, aki a közgazdaságtan professzor a Párizsi Közgazdasági Egyetemen (Paris School of Economy), azt írja, hogy az egyenlőtlenség növekedése az egész modern történelemre jellemző, a háborúk, gazdasági válságok és azokat követő korszakok kivételével, amikor mindenkinek elölről kellett kezdeni nagyjából azonos alapokról. Szerinte a vagyon szakadék továbbra is növekedni fog, végül is egy olyan társadalmat eredményezvén, ahol a gazdagok mindenki mástól elkülönülnek, egyik generáció a másikra hagyja vagyonát, mint az arisztokraták és a nemesség tette a múlt századokban.

Ez a jövő nagyon lehangoló, de nem szükségszerű, hogy bekövetkezzen. Nem is olyan régen a gazdagok tulajdonában a javak kisebb százaléka volt. Még fontosabb, hogy a jelenség nemcsak Amerikában tapasztalható, ugyan másutt a folyamat jóval lassúbb. Más fejlett országok nem azért nem követik az USA példáját, mert nekik nem voltak siker történeteik, mint pl. Amerikában Warren Buffet, avagy kevesebb bankár stb. létezik soraikban. Más országok középosztályának jövedelme gyorsabban emelkedett, mint az USA-ban, abban az időben amikor gazdaságuk az USA gazdaságával egyenlő arányban nőtt. A kiegyenlítettebb társadalom nem szükségképpen kevésbé dinamikus.

Thomas Piketty francia közgazdász:

Szóval miért gazdagodnak a gazdagok gyorsabban, mint mások? Piketty a következő képen magyarázza. Képzeljünk el egy falut ahol sem a népesség, sem annak gazdagsága nem növekszik. Ez volt mellesleg a realitás a felvilágosodás előtt. A 15 század parasztjai nem voltak gazdagabbak, mint a rómaiak korában. De még ebben a nem növekvő társadalomban is azoknak a dolgoknak, amik a termelést elősegítették, nevezetesen a szerszámoknak, vagy más néven a tőkének, volt értéke. „A tőke - mondta Piketty – mindaz, ami hasznos szerszám. Például a kő a prehisztorikus időkben. Mindaz, ami növeli a termelékenységet.”

A mi hipotetikus falunkban az egyik farmer 10 ezer dollárt szüretelt évente, ezer dollár profittal, míg a másik, kisebb földön csak ezres szüretet ért el, és száz dollár profitot. Ha mind a kettő, a nagy farmer és a kicsi is a profitot mind elkölti, a helyzet ugyanúgy marad, örökké. Azaz az egyenlőtlenség aránya nem változna.

De a nagyobb jövedelem előnye, hogy tulajdonosának nem kell az egészet elköltenie, és abból, amit félretesz, új tőkét vehet, amivel még több jövedelemre tesz szert. Megvásárolhat szomszédos, eladósodott farmokat, ezzel tovább növelheti profitját, és még több és több profitot halmozhat fel. Ez az a történet, ami évszázadokon keresztül ismétlődött.

Piketty professzor első törvénye, az „Egyenlőtlenség törvénye”. A gazdagok megengedhetik maguknak, hogy jövedelmük egy részét befektessék, míg ezt más ember jövedelme nem teszi lehetővé. És egy befektetés, legyen az kő, föld, részvény vagy iskolázottság, általában pozitív eredménnyel jár.

Piketty szerint a tőkéből eredő profit növekedése, magasabb lesz, mint az ország gazdagságának átlagos növekedése. Piketty megjegyzi, hogy vannak dolgok, amik ezt a helyzetet felboríthatják. Ilyen a háború, a gazdasági válság, amikor a gazdag farmer sincsen sokkal jobb sorsban, mint a szegényebb. És amikor a gazdagokat jobban adóztatjuk. Nem véletlen, hogy a 2. világháború után, amikor a középosztály jövedelme jobban emelkedett, mint a felsőosztályé, a legfelső jövedelmi réteg adókulcsa az USA-ban nagyon magas volt. Az 50-es években éppenséggel 90%. Ma ugyanez 37%. (Obama elnök felemelte 35%-ról 39-7 %-ra majd Trump elnök megint lehozta 37%-ra.)

Piketty fokozatosan magasabb vagyonadót javasol, kezdve 1.4 millió dolláros vagyonnál. Érdekes ötlet, de az égvilágon semmi esélye annak, hogy a mai összetételű törvényhozásban (republikánus többség) ezt az USA-ban megszavazzák.

Az adó (és veszteségek) utáni profit % vs a GDP % növekedése:

De Piketty egy másik, politikailag életképesebbnek tűnő ötletet is ajánl: az oktatást. Ha egy társadalom jobban iskolázott, annak tagjai fontos tőkéhez jutottak, a tudáshoz. A tudás nagyon jövedelmező. A szegényeink tanult gyermekei gazdagabbak lesznek, mint szüleik.

Az Egyesült Államokban a szegények és a középosztály jövedelmének növekedése a 20-ik század közepén és végén egybeesik azzal a korral, amikor a középiskola elvégzése kötelezővé vált. A képzettség még ma is jövedelmező, dacára a sok rémtörténetnek. Az egyetemet végzettek és a többiek közötti fizetés különbség ma a legnagyobb. Kanada és Svédország, ahol szintén befektettek az oktatásba, hasonlóan széles bázisú jövedelemnövekedésen ment keresztül.

A max. jövedelemi határadó kulcs különböző országokban az évek során:

Mégis, az oktatásról és a jövedelemkülönbségről szóló viták még nem kapcsolódtak össze. A liberális gondolkozóaknak nem akaródzik ezt feszegetni, mert félnek attól, hogy a közép és alsó osztályt iskolázatlansággal vádolják. Helyette inkább a jövedelem kiegyenlítésére koncentrálnak. A konzervatívok pedig attól félnek, hogy egyenlőbb oktatás nagyobb államapparátust eredményez. Mindennek az az eredménye, hogy mára az USA valamikori előnye az oktatásban elpárolgott, és a jövedelembeli egyenlőtlenség szabadon nő.

Ugyan van egy kevés ok optimizmusra, hiszen az egyetemet végzettek száma újra nő, de ez még korántsem elég ahhoz, hogy a jövedelmi szakadék növekedését megakadályozza. Arra lenne szükség, hogy a vagyon/jövedelem megadóztatása elegendő legyen az oktatási intézmények finanszírozására. Szükség lenne az oktatás eredményességének felmérésére, és arra, hogy miként tudjunk megszabadulni az államaparátusban található pazarlástól (pl. egészségügy), hogyan hozhatnánk létre több információs hálózatot. Ezek azok a területek, ahol azok az országok, akik az Egyesült Államoknál jobb eredményeket tudnak felmutatni a középosztály jövedelemnövekedésében kitűnnek.

PS

A fenti írás egy New York Times cikkre alapul. A cikk szerzője, David Leonhardt. A cikk a francia közgazdász híresség, Thomas Piketty bestseller könyvét tárgyalja, amelynek címe „A tőke a 21. Században”. Kattints az eredeti cikkhez ide.