Az első megálló: A Demokratikus szabad választások.
Itt, ha kiszállsz, nagy a zűrzavar uralkodik. Az oroszok (élükön a gonosz Putyinnal) beleavatkoztak a legutóbbi amerikai választásokba. Donald Trump pártján voltak. Nemcsak segítették, de össze is esküdtek. Avagy, kapaszkodj, Trump-ot zsarolni képesek, mert birtokukban vannak olyan videók, satöbbik, amik a huncut Donaldot mutatják kompromittáló helyzetekben moszkvai látogatása alkalmával. Következésképpen az új elnök Putyin bábja.
Bizonyíték erre egyelőre nincsen, de ez a médiát a legkevésbé zavarja. Majd lesz. De ha esetleg nem, hát oda se neki. A cél: Trump megbuktatása. Trump egy nagyvad, vadászatára minden eszközt igénybe kell venni.
A média ezzel van elfoglalva, minden más, ami a világon történik, éhezés Jemenben, Erdogan török elnök és a németek/Hollandia csetepatéja, de még a koreai dolgok is másodrendűek.
Az hogy az Egyesült Államok saját maga, vagy proxyjain keresztül a világ sok választásába igen gyakran beavatkozott, fel sem merül, az senkit sem zavar.
A második megálló: A Mély Állam (az angol Deep State-ból fordítva).
A mély államnak a kormány bürokráciát hívják és a washingtoni tanácsadók seregét. Ezek összessége úgy érzi jobban képesek kormányozni, mint a megválasztottak. Mivel Trump egy Washington (értsd rendszer) ellenes alapon futott és megválasztották, ezek a befolyásos emberek ma veszélyben vannak. Trump Drain the Swamp jelszava (csapold le a mocsárt) rájuk vonatkozik. Elbocsájtások elé néznek, ha privát tanácsadó cégek, munkájuk felszáradóban van. Nem meglepő, hogy mindent megtesznek az újonnan választott elnök rendelkezéseinek szabotálására.
A következő megálló: A titkos szolgálatok.
Egyszerűség kedvéért csupán a legfontosabbakat hozom fel: a CIA, az FBI, a DIA és a DHS. Míg az első kettő jól ismert, (a CIA az országon kívülre, az FBI az USA-n belülre koncentrál) a DIA a Pentagonhoz tartozik, a DHS durván egyenlő azzal, amit máshol a belügyminisztériumnak hívnak. Az itt dolgozók persze a Mély Államba sorolható bürokraták, akiknek feladata az állambiztonság felügyelete.
Akár hiszed akár nem itt érdemes körülnézni. Van látnivaló. Az új sport a Trump kabinet és az elnök meghazudtolása. A jelen titkos szolgálat Trump esküdt ellensége. Miért? Kétségbe merte vonni szolgáltatásuk értékét. Fel merte hozni az eddigi tabut, a látványos és fatális tévedésüket az Iraki Háború támogatásában. Trump szerint a CIA politizálva lett és azt szolgáltatta, amit az akkori elnök, George W Bush akart, ahelyett hogy a tényleges helyzetet ismertette volna.
A legutóbbi Wikileaks-ból tudjuk, hogy a lehallgatási technikák ma olyan tökéletesek, hogy az elől senki sem menekülhet. Ezen hatósságok előtt nagyon nehéz titkokat tartani. Az átkosban létező ÁVO, Stasi közelükbe sem ért hatékonyságban.
Igen ám de itt ahhoz, hogy egy amerikai állampolgárt le tudjanak hallgatni, előzőleg (elméletileg) bírósági engedélyt kellene biztosítani. Plusz a lehallgatások eredményének titkosnak kellene maradnia.
Az elmúlt időkben azonban kiderült, hogy a lehallgatók mindezt nem igen veszik komolyan. Trump biztonsági tanácsadóját (Mike Flynn) lehallgatták az orosz nagykövettel folytatott beszélgetésében. Maga a beszélgetés nem volt törvényellenes, de mivel ezt a tanácsadó elhallgatta, a lehallgatók a bizonyítékot a sajtóhoz eljuttatták, és a tanácsadónak le kellett mondania.
Az a kérdés, hogy volt e bírósági engedély a lehallgatáshoz, és ha igen hány Trump táborbelit (beleértve magát Trump-ot) hallgattak le a választások során és az után, törvényesen vagy sem, az egyelőre nem tisztázott, mert ennek kivizsgálása a médiának nem fontos.
Ezen a megállón megtudhatod azt is, hogy a Wikileaks, ami sokáig a média kedvelt hírforrása volt, kegyvesztett lett. Miért? Mert Putyin szolgálatába állt! Csupán az amerikai titkosszolgálat tevékenységei érdekli, másé, legfőképpen az oroszoké, nem. Aktíven segített Hillary asszony jó hírének lerombolásában a választások alatt. Egyszóval Julian Assange, a Wikileaks alapítója Trump párti és Putyin bérence.
Az utolsó megálló: A baloldal forradalma.
Amikor a baloldalról beszélünk az Egyesült Államokban óvatosnak kell lenni. Hillary Clinton, a Demokrata Párt jelöltje Trump-tól balra állt, a Demokrata Párt balra van a Republikánustól, de a baloldaliság tiszta fogalma szerint egyik sem baloldali. Itt mindenki a kapitalizmus híve, baloldaliságod inkább abban jelentkezik, hogy mennyire akarod közjót az állam eszközeivel terjeszteni, ez a baloldalra jellemző, avagy a szabad piac eredményeként elérni, ami a jobboldal mantrája. Támogatod a jogot az abortuszhoz vagy sem? Ha igen balra állsz, ha nem hát jobbra. Ellene vagy az illegális migránsoknak? Állj jobbra, ha nem balra. És így tovább.
Egy szó, mint száz, ma a baloldal ellenállásra hív, dacára hogy a választást elvesztették. Mik a baloldal eszközei? Ez elsősorban polgári ellenállásban jelentkezne. Tüntetésekben, és a kormány rendelkezéseinek be nem tartásában. Úgyszintén sajnálatosan a szabad vita lehetetlenné tevésében. Konzervatív előadók, képtelenek nézeteikről beszélni a szabad beszéd bástyáiban, az egyetemeken. Ellenkező nézeteket, álláspontot alig hallasz/olvasol a nagy médiák kiadásaiban.
Hogy ez mennyire lesz sikeres azt még nem tudni.
