47 éve hagytam el szülőhazámat. Úgy érzem, a címbeli tárgyban van némi tapasztalatom. Legalább is kanadai viszonylatban.

Kanada egy 36 milliós ország. A lakosság 20%-a francia nyelvű, ők jobbára egy megyébe csoportosulnak, neve Quebec. A 36 millió megint csak 20%-a nem Kanadában született, hanem emigránsként érkezett. Van 1,5 millió bennszülött indián és eszkimó is. A muszlim vallásúak a népesség 3,2%-a. A 36 millió 20%-a „visible minority”, azaz színesnek minősül.

Kanada mindig is nagyszámú emigránst fogadott be. Jelenleg évi 250 ezret. Ezek egy része "családi bevándorló", azaz egy már itteni emigráns rokona, (kb. 65 ezer). A másik része „gazdasági” emigráns, (161 ezer), míg a harmadik része menekült, kb. (24 ezer.) A gazdasági emigráns kérvénye egy szűrőn megy keresztül. Nem mindenki kap beutazási engedélyt. Az iskolázottság, nyelvtudás, a szakma és az itteni igény arra a szakmára, valamint (ha jól tudom) az illető kora, mind számít. A menekültekben is kell hogy legyen választás, nem tudom, hogy mik a szempontok, már csak azért is, mert több a jelentkező, mint akiket az ország befogadni tervezett.

Kanadában nincsenek „vendégmunkások”. A nyári agrármunkások, a gyermekgondozók, és a hivatalosan meghívott szakemberek, kivételek.

Az emigránsok juttatásai/jogai ugyanazok mint az állampolgároké, csupán szavazni nem szavazhatnak és katonának nem szegődhetnek el.

Az emigráns már négy év múlva, ha az egyik nyelvet (angol vagy francia) elsajátította, állampolgárságot nyerhet.

 Állam polgárság felvétele:

Az utóbbi években nagy részük a harmadik világból érkezik: India, Fülöp Szigetek, Pakisztán, Kína.

Az emigránsok nagy része mindig is a nagy városokba tömörült: Toronto, Vancouver, Montreal a vezetők ebben. Itt találsz városrészeket, ahol az angol nyelv alig használatos. Vidékre, falukba, kis városokba emigránsok ritkán mennek.

Torontóban, egy közel 5 milliós város, az ottan élők fele, nem Kanadában született. El tudsz képzelni egy Budapestet ahol az ottaniak fele nem Magyarországon született? Kétlem!

Az emigránsok nagy része, a magyar származásúak is, az itteni jobb élet ígéretében, annak elérése érdekében érkezett. Egymással szeretnek szocializálódni, feleségük, ha nem dolgoznak, ami ugyan manapság ritka, sokszor nem tanul meg angolul (franciául). Olyan boltokban vásárolnak, amit hazafiak vezetnek, ugyanazt az ételt eszik, amit az anyaországban ettek, és hétvégeken saját körükben szórakoznak, saját templomaikban imádkoznak. Ha tehetik, a szabadságukat az anyaországban töltik és sokjuk, az anyaországba vonul vissza nyugdíjasnak, mint kettős állampolgár, kanadai nyugdíjjal és saját félretett pénzükkel.

 Toronto etnik negyedei:

Szóval az első generáció nem igen adaptálódik az itteni viszonyokhoz, marad lelkileg magyar, olasz, vagy kínai. Ez nem azt jelenti, hogy nem hasznos tagja Kanadának, mert szorgalmas, adót fizet, gyerekeket szül/nevel, szavaz. Tehát hozzájárul az ország gyarapodásához.

A gyerekük azonban, ezzel ellentétben az iskolákon keresztül, ismeretes lesz és megbarátkozik az itteni viszonyokkal, és, mást nem is ismervén, akarva akaratlanul „igazi kanadaivá” válik. Egypár generáció még esetleg beszéli anyjuk nyelvét, ápolja az anyaország kultúráját, szokásait, de előbb utóbb, az olvasztótégelybe olvadnak, és csak a bőrük színe, a szemük vágása emlékeztet arra, hogy őseik távolról jöttek.

Jobb ezt az elején belátni, ez vár az emigránsokra, illetve azok leszármazottaira.

Mivel az itten élőek mind valahonnan jöttek, itt nem nagy szó az, ha te frissen jöttél, máshonnan, mint az első telepesek. Megkülönböztetés egy furcsán hangzó név után, a törött angolért majdnem hogy nem létezik. Mindenki egy bizonyos fokon emigráns, ez egy emigráns ország.

Azt nem mondom, hogy azok a családok, akik már régóta itt éltek nincsenek kapcsolataik során előnyösebb helyzetben, csupán azt, hogy az ajtók nyitva állnak mindenki előtt, jobban, mint máshol, például Európában. Azt sem mondom, hogy érkezésed után az alkalmazók nem igyekeznek kihasználni, kevesebbet fizetni, amíg jómagad megismered a dörgést és itteni tapasztalatot szerzel.

Otthon szerzett végzettséged elismeréséért is meg kell majd küzdened. Vizsgákon kell keresztül menni, sokjuk, például az orvosok esetében, rendkívül nehéz, főleg középkorú embereknek, ha másért nem azért, mert a nyelvtudásuk hiányos.

 Toronto, etnik boltokkal teli utcák egyike:

Mégis, jó pár magyar ismerősünk, Kanadában telepedett le több év nyugat európai tartózkodás után. Volt egy házaspár ismerősünk, akik Svájcból érkeztek, a másik, Svédországból. Az ember azt hinné ezek tökéletes helyek, és persze közelebb vannak Magyarországhoz. Az anyaföldtől való távolság (valljuk csak be) egy bevándorlónak mindig fontos.

Amikor megkérdeztem őket mi volt az ok, hogy végül is ide átjöttek, a válasz ugyanaz volt: a svájciak/svédek hidegek voltak velük szemben. Szociális vonalon egy távolságot éreztek. Nem úgy, mint itt, ahol vállon veregetnek:”Hé, Magyarországról jöttél? Hol van az? Mesélj!”

Ha köztük élsz, nem egy etnik gettóban, nagyon gyakori, hogy itteniek aránylag hamar barátaid lesznek. Mentek együtt családostól kirándulni, kempingezni, vacsorára hívnak. Viszont hívod őket. Egyszóval veled, mint egyenlővel bánnak, elismerik, hogy te ide tartozol. Ennek az országnak a multja a kulturája sokkal egyszerűbb, az elvárások az itt letelepedni akaróaktól minimálisok. Dolgozz, fizess adót, tiszteld a törvényeket, beszéld a nyelvet. Ez, és nem több.

Véleményem szerint Európában az emigránsokkal, és az emigrációval csínján kell bánni. Valljuk be Európa a „régi” világhoz tartozik. Meggyőződésem, hogy az ottani elvárások az emigránsoktól nem reálisak. Főleg kultúrális vonalon. Az emigránsok, de még gyerekeik sem fognak magukban büszkeséget érezni, Voltaire, Vörösmarty, Goethe, vagy Ibsen neve hallatán. Nem valószínű, hogy beszélgetéseikbe ezektől az óriásoktól idézeteket fonnának. Eredményeként a bánásmód a bevándorlókkal/menekültekkel, dacara a nagyvonalú anyagi segítségnek és az egyenlőséget biztosító törvényeknek, megkülönböztető. És ezt ők, nap mint nap tapasztalják. Szociális szituációknál, az iskolában, állás keresésnél….főképpen akkor, ha másvallású, más színű az illető, avagy neadjisten a keresztneve Ali.

Menekültek, valahol az EU-ban: 

Jobb ezt, mint például Japánban, belátni, és kevesebb emigránst befogadni, és azokat a befogadás előtt jól meg kell válogatni. Mert az emigráns mindezt nem látja, az vakon egy gazdagabb, „jobb” világba akar jönni, amit nem ismer. És csak jóval később fogja észrevenni, hogy az új hazája értékrendszerével nem képes megbékülni, hogy ő nem egyenlő az „őslakókkal”, és nem is lesz.