Az alábbi cikk a New York Times 2016. szeptember 2. számában jelent meg, az Upshot rovatban.
A világ gazdag és egyre gazdagodik. Nem kell aggódni.
Mindannyian persze még nem vagyunk gazdagok. Körülbelül egy milliárd azon emberek száma, akik napi 3 dollár megfelelőjén, vagy annál kevesebben tengődnek. De nem túl régen, az 1800-as években, majdnem mindenki ide tartozott.
A Nagy Meggazdagodás a 17. században, Hollandiában kezdődött. A 18. századra Angliába költözött és Skóciába és az amerikai gyarmatokra, és mára jobbára az egész világon elterjedt.
A közgazdászok és a történészek egyetértenek a jólét meglepő növekedésében: 2010-re az átlagos jövedelem az 1800-as nívó 1000-3000 szeresére szárnyalt egymástól nagyon különböző országokban, beleértve Japánt, az USA-t, Botswana-t, és Brazíliát. Az emberek a sátrakból és sárviskókból házakba és lakásokba költöztek, a vizükben található fertőzésektől megszabadulván 80 évig elélnek, a tudatlanságból az olvasottságig jutottak el.
Azt gondolhatod, hogy a gazdag gazdagabb lett a szegény meg még szegényebb. De a lényeges dolgokban a Föld legszegényebbjei érték el a legtöbbet. Olyan helyeken, mint Írország, Singapore, Finnország és Olaszország, még a relatíve szegényeknek is elegendő az élelem, az oktatás, a szállás és az orvosi ellátás – amiben elődeik egyike sem részesült. Még megközelítően sem.
A Francia Forradalom volt egyike azon eseményeknek, amik a liberálizmus létrejöttét lehetővé tették, ami aztán a tömegek helyzetén javított. A kép Francia Nemzeti Levéltárból:
A vagyoni egyenlőtlenség változó, de hosszú távon csökkent. Még a francia közgazdász, Thomas Piketty is elismerte, hogy az egyenlőtlenség 1800 és 1900 között nagyobb volt, mint manapság. A még fontosabb, az alapvető fogyasztás mutatói szerint az országok közti egyenlőtlenség majdnem folyamatosan csökkent.
Mindenesetre a probléma a szegénység, nem az egyenlőtlenség, mint olyan, nem az hogy hány jachtja van Liliane Bettencourtnak, aki a L’Oréal örököse, hanem az, hogy az átlag francia nő képes eleget enni. A Nyomorultak idejében nem volt képes. Az elmúlt 40 évben a Világbank szerint a népesség azon aránya, akik napi 1-2 dolláron élnek, a felére csökkent. Paul Collier, oxfordi közgazdász arra biztat, hogy segítsük a földön élő hét milliárd ember „legalsó milliárd”-ját. Természetesen. Ez kötelességünk. De megjegyzi, hogy 50 évvel ezelőtt, az 5 milliárd emberből négy milliárd élt ilyen nyomorúságos körülmények között. 1800-ban meg az egy milliárd ember 95%-a.
Tudunk javítani a munkásosztály helyzetén. Főleg a korlátozatlan emberi leleményességre alapuló igyekvések, amik az eredeti alacsony termelékenység emelésére irányultak, bizonyultak eredményesnek. Ezzel szemben, ha elveszünk a gazdagoktól és azt a szegényeknek adjuk, az nem sokat segít – és egyébként is a vagyonmegfosztás egy egyfelvonásos dráma. A piac tesztjét megálló módosítást követő gazdagodás viszont folyamatosan működik, és az elkövetkezendő évszázadokban, majdnem hogy mindenkinek jutni fog a Földön az elemi szükségletekből, és ennél is több fog jutni a növekedő középosztálynak.
Csak tekintsünk Kína meglepő javulására 1978 óta, vagy Indiára 1991-től. Ezek az országok 10 közül 4 ember otthonát képezik. Ellentétben a közhittel, még az US-ban is emelkedtek az alapbérek, – lassan ugyan – az elmúlt évtizedekben. Donald Boudreaux, egy közgazdász a George Mason egyetemen, és mások, akik túltették magukat a szokásos felületességen, megmutatták, hogy az alapbérek emelkedtek, főképpen az áruk és szolgáltatások minőségi javulásának és a bérek melletti juttatásoknak köszönhetően. Az alap vásárlóerő duplája annak, amire szívesen emlékszünk, ami 1950-ben volt, amikor is sok amerikai gyerek éhesen ment az ágyba.
Mivolt tehát az, ami ezt a Nagy Meggazdagodást okozta?
Nem a kizsákmányolása a szegényeknek, nem a beruházások, nem a meglevő intézmények, hanem az az egyszerű elgondolás, amit Adam Smith közgazdász így nevezett meg: „a liberális elfogadása az egyenlőség, szabadság és igazságosság elvének.” Összefoglalva, az európai szabad piac liberalizmusa. Biztosítsunk a tömegeknek és az egyszerű embereknek egyenlőséget, szociális méltóságot, és ennek következtében ők rendkívül hatásosak és igyekvőek lesznek.
A liberális elvek, nevezetesen a négy R elterjedése Észak- Nyugat Európában született, véletlenül, 1517 és 1789 között: a reformáció, a holland revolúció, az angol és a francia revolúció és az olvasás (reading). A négy R az egyszerű embereket, köztük a vállalkozó szellemű burzsoáziát szabadította fel. A Burzsoázia Elmélete, röviden ez: Az első felvonásban megpróbálkozom ezzel vagy azzal az újítással. A profitot megtartom magamnak, köszönöm szépen, de a második felvonásban azok a bosszantó versenytársak a nyereségembe fognak vágni, mert ők is belépnek az iparba (lásd amit Uber tett a taxisokkal). A harmadik felvonásban az újításom elterjedt és mindez téged tesz gazdagabbá.
Szóval ez történt.
Nos ellentmondhatsz, miszerint sok az ötlet, de azokat megvalósítandó kell, hogy elegendő anyagi és emberi tőke álljon rendelkezésünkre, és megfelelő intézmények. Ez a gondolkodás népszerű a Világbankban, de hibás. Igaz, idővel szükségünk lesz tőkére és intézményekre, amik ötleteinket megtestesítik, mint például a Legfelsőbb Bíróság a márvány épületben, komplett központi fűtéssel és hűtéssel. De az átmeneti és függő szükségletek, mint például a tőke és az intézmények nem alapvetőek.
Az alapvető oka a meggazdagodásnak a liberális gondolkodás volt, és most is az, az egyetemek, a vasutak, a magas épületek, az internet létrejötte, és ami a legfontosabb, a mi saját szabadságunk. Milyen eredeti felhalmozás inspirálta William Lloyd Garrison és Sojourner Truth gondolkodását? (Fordító: ismert amerikai rabszolgaság elleni harcosok). Milyen intézmény, kivéve a mai egyetemi oktatást és cenzor nélküli publikálást, eredményezte a feminizmust és a háborúellenes megmozdulást? Karl Marx óta abba a hiedelembe estünk, hogy az anyagiakban keressük az emberi fejlődés okait. De a modern világ annak az eredménye, hogy egyre több emberrel bántunk tisztességesen.
Persze az elvek nem mind jók, a fasizmus, a rasszizmus, az eugenika és nacionalizmus mint gondolkodás mai népszerűsége riasztó. De az egyszerű praktikus ötletek a nyereséges technológiák létesítésére, és a liberális gondolkodás, ami a történelemben először az egyszerű embereknek a részvételre lehetőséget biztosított, ez az oka a Nagy Meggazdagodásnak. A tömegeket kell inspirálnunk nem az elitet, azok már úgyis meg vannak győződve. A gazdasági és spirituális felvirágzás alapvető okai a jogi egyenlőség és a szociális méltóság – gondoljanak az önkényuralkodók, azt, amit akarnak.
PS
1 A szerző, DEIRDRE N. McCLOSKEY közgazdaság/történelem/angol és kommunikáció professzor emeritus professor az Illinois Egyetemen, Chicago-ban. Legutóbbi könyve, a “Bourgeois Equality: How Ideas, Not Capital or Institutions, Enriched the World” (University of Chicago Press). (Polgári Egyenlőség: A gondolkodás, nem a tőke vagy az intézmények gazdagították az emberiséget)
2 Az eredeti cikk itt található
3 Köszönet barátomnak, aki a fordításom magyarságát átfésülte.