Az első nap
Nyolc óra, míg Torontóból Rómába érsz. Éjszaka repülsz, keletre, így lerövidül az éjszaka.
Roma, látkép a Borghese Parkból:
Virágvasárnap reggel volt, déli 11 óra. Az útlevélvizsgálat és a vám után jegyet vettünk a reptéri vonatra, minden félórában indul egy, ami bevitt a Termini pályaudvarhoz.
Itt vettünk egy egész hétre érvényes közlekedés bérletet és a 86-os busszal elmentünk a bérlakáshoz, amit az interneten egy hétre lefoglaltam. Egy nagyobb lakást béreltünk, mert Húsvétra fiam és felesége is át ugrott Londonból.
Találkoztunk a tulajjal, elmagyarázta a tudnivalókat. A lakás 10 percre volt a Borghese parktól, ami a római Margit Sziget. Egy jómódú negyedben, amit Parioli-nak hívnak. A Kanadai követség történetesen 5 perc séta volt. Egy csodálatos ingatlan, nagy kerttel, szép palazzo. A következő életemben nagykövet szeretnék lenni.
Canova: Paolina Borghese szobra. Villa Borghese:
Pontosan 39 éve volt annak, hogy Rómában jártunk. Tavasz volt. Roma számos utcáját narancsfák szegélyezik, és ezek pont tavasszal gyümölcsöt hoznak. Furcsa volt a kanadai télből érkezvén narancsokkal roskadozó fákat látni. A hőmérséklet napközben olyan 15 fok volt. Kanadában ilyen melegben, tavasszal, az emberek rövid ujjú ingben járnának, de itt az olaszok még mindig téliesen öltözködtek. Ez nekik még mindig hideg, és mint mondták éjjelre még 6 fokra is lemehet!
Séta a lakásunk közelében
Este 6-kor rendszerint egy sétára mentünk a lakásunkból. A séta vége fele elkerülhetetlen volt, hogy egy barátságos kávézóban vagy borozóban, a járda melletti asztalhoz le ne üljünk. „Due prosecci”-t rendeltünk, két pohár habzóbort. Ez az, amit a helybéliek csinálnak, mi csak utánoztuk őket. Ilyenkor szokás barátoddal, kedveseddel leülni és csevegni. Kis falatokat, mogyorót majszolni, ami az ital rendeléssel jön, automatikusan.
Ahogy sétálsz, látod a kis üzleteket. Ilyenkor az élelmiszer boltok voltak a legforgalmasabbak. Az itt lakók úgy tűnt a közeli boltokban vásárolnak és nem nagy mennyiségben. A tipikus élelmiszer boltban balra vannak a borok, és sörök, meg az ásványvíz, esetleg a kólák. Ezután jöttek a zöldségek. Ezek mind helybéliek és nem messze földről berepítettek. Tavasz volt, az articsóka és a spárga szezon. Úgyszintén a vérnarancs és eprek.
Az ezzel szemben levő polcon voltak a felvágottak és a halak. Ez volt az egyedüli hűtött polc, fagyasztót bevallom nem láttam. Előre elkészített és fagyasztott ételekre látszólag nem igen van igény. Jobb oldalon voltak a tejtermékek, kenyerek és végül is a tisztító szerek.
A kis üzlet fogalma nem csak az élelmiszerre terjed, de a divat üzletekre, a bútor üzletekre, és másra is. Ezek az üzletek, legalább is a környékünkön, nagyon ízlésesek voltak. A ruhák, cipők, bútorok, csillárok egyénieknek tűntek, ha összehasonlítom azzal, ami itt Kanadában kapható. Kanadában a legtöbb ember a mega üzletekben vásárol, mint például IKEA és Gap. Itt az olasz dizájn áradata meleg érzéssel töltött el.
Koncertterem, Auditórium:
A koncert
Róma modern hangversenytermét Auditóriumnak hívják (vagy Parco della Musica). Az épület komplexusnak legalább három ága van. Három terem, 2800, 1200 és 700 embert befogadó képességgel. Van egy szabadtéri rész is. Helyileg a centrumtól távolabb épült, közel ahol az 1960-as Olimpia sok eseményét tartották. 2002-ben nyitották meg. Az építész a híres Renzo Piano. Kinézésre vita keltő, mint valami három óriás repülő csészealj, amik itt landoltak. Kívül és belül szépen vannak kidolgozva, tükör medencék, kis vízesések. Van persze hely eszegetni és prosecco-t inni és akkoriban volt egy jó lemezbolt is. A nagy hangversenyterem fa panelekkel van burkolva, nagyszerű az akusztikája. A mi jegyünk egy Csajkovszkij és Schumann koncertre szólt, a Római Szimfonikus Zenekar játszott. Érdekes, hogy olasz szokás szerint a tűzoltók bent ülnek a teremben, díszesen olasz módra kiöltözve.
Turisták hosszú sora a Vatikáni Muzeum előtt:
A turista tömeg
Említettem 39 év szünete után látogattuk újra Rómát. Én úgy emlékeztem, hogy annak idején, még nyáron is, aránylag könnyen be tudtál jutni Róma múzeumaiba. A két legfontosabb látnivaló, a Vatikáni Múzeum és a Villa Borghese. Az utóbbi látogatásához ma már előzetes rezerválás kell. Az elsőhöz, a Vatikán Múzeumhoz, ajánlatos. Hacsak nem akarsz óránkon keresztül sorba állni. Még ahhoz is sorba kell állni, hogy a Szent Péter Bazilikába bekerülhessél. Nekünk egy órába tellett.
Roma, Angyalvár:
Mindkét múzeumba volt foglalásunk. Mivel a villa Borghese közel volt, ide elsőként elsétáltunk. Előttünk egy orosz turistacsoport volt a pénztárnál, ahol a rezervációjukat készpénzben fizették. A vezető egy euro paksamétát nyomott a pénztáros kezébe. A pénztáros mindent komótosan megszámolt, tetejébe minden bankjegyet egy lámpán át megnézett. Fejét csóválva a felét vissza adta. Mondván azok hamisak, adjanak rendes pénzt. Na, volt fejek összedugása és a végén jó pénz váltott kezet.
Bramante Spirális Lépcsőház, Vatikáni Muzeum 
A Vatikán Múzeumba, ami az én véleményem szerint a világ legszebb múzeuma, volt rezervációnk, így simán bekerültünk. Amint bent vagy, látod a változást. A régi világban stikában csatlakozhattál egy angolul/németül beszélő csoporthoz és ingyen hallgathattad a vezető szavait. De ma már… rádió kapcsolatban van a csoport. A vezető halkan beszél, és rádión irányítja csoportját amint a múzeumon átrohannak, mert ugye a „Lásd Európát egy hét alatt” túrán még itt sem marad elegendő idő. Fickók bedekkerrel a kezükben, mint például jó magam, nagyon passé-k.
A Tevere folyó, Transtevere városrésznél: 
Kb. három órába tellett, míg át mentünk a kiállításokon. Nem először jártunk itt, de így is csodálatos volt. Igen, Laocoon még mindig birkózik az óriáskígyóval, és a festmények (Rafael) még mindig megvannak. És a folyosókon itt ott nyitva hagyott ablakokon keresztül még mindig rá tudsz pillantani a pápa csodás kertjére. Micsoda folyosók! Szóval csak kövesd a nyilat, ami mutatja az irányt a Sistine Kápolnához. Az a végén van.
És akkor egy kis ajtón, majd egy kis szobán keresztül ahol a biztonsági őrök mondják, ne beszéljél hangosan, ne egyél, tilos fényképezni, tilos leülni… belépsz…és kb. ezer ember között találod magadat. Mint egy nagy szardínia dobozban. Az emberek nyaka furcsa pozícióban, a plafont nézik… Michelangelo csodás freskóit. Ez az ember tömeg kissé lerontja az élvezetet, hívjál elitesnek. És persze hangosan beszélnek, fényképeznek, és az őrök képtelenek fegyelmet tartani. Amióta erre jártam a freskókat megtisztították. A látvány felejthetetlen.
PS
1/ Ajánlom ezt a három perces videót Rómáról, https://www.youtube.com/watch?v=1g7TrcIlpMk
és
2/ Az alábbi 10 perces videó Róma Transz Tevere negyedét mutatja be, angolul.
https://www.youtube.com/watch?v=v75H2alRIW4
