A Great Barrier Reef , ahogy angolul hívják, Ausztrália észak-keleti partjánál található, a Koral tengerben, kb. 100 km-re a parttól, É-D irányban. Hossza körülbelül 2600 km. A Budapest London távolság légvonalban csupán 1500 km. Állítólag az űrből is látható.
Az ausztrál túráknak egy lényeges eleme ide ellátogatni. 2004-ben mi is megnéztük, dacára hogy se én se nejem nem vagyunk különösebben vízi lények. A korallokat látni légző csőznöd (snorkeling) kell, azt se csináltuk még. Fiammal azonban, aki ekkoriban itt élt, nem lehetett vitatkozni. Ezt muszáj volt megnézni.
Elmentünk egy hétre. Sydneyben repülőre szálltunk és elrepültünk Cairns városába északra. Ez vagy két óra repülés. Itt már bőven „koral zátony” közelben vagy, de mi itt autót béreltünk, és még északabbra mentünk. Két óra vezetés után egy kis helyre, Port Douglas-ba értünk.
Mondanom sem kell, hogy a koralzátony messzebb levő részénél voltunk. Nem sokkal távolabb, Port Douglas-tól északra az országút meg is szűnik és tovább északra csak kalandos földutakon tudsz menni. Terepjáró kell, trópusi dzsungelen és lakatlan helyeken keresztül hajthatsz, amik tele vannak krokodilokkal és különleges állatokkal.
Port Douglasban elmentünk a hotelunkba, majd kisétáltunk a fő utcára, vacsorázni. Kis balatoni hely benyomását keltette bennem, ha eltekintesz a pálmafáktól és a piacon árult kókuszdióktól. A fő utcán volt sok utazási iroda ahol a zátony megnézését az ember elintézhette. Másnapra lefoglaltunk egyet. Nem olcsó, fejenként száz dollár. Egész napos út. Az árban minden benne van, büfés ebéd a tengeren, stb.
Reggel korán indulsz. Mivel Port Douglas kis hely, aránylag kis hajóval fogsz menni.
A mi hajónk, egy katamarán motor- jacht, kb. 20 embert volt képes vinni. Három személyzet: a tulaj a kapitány, öccse és egy hölgy, valószínűleg az egyik felesége volt a személyzet.
Az utasok, nejem, fiam és akkoriban a menyasszonya, (ma már felesége), plusz vagy tíz más, főleg európai turisták. Szóval reggel 8-kor a kapitány beindította a motort, és mint egy őrült neki a tengernek, vagy 60 km/ó sebességgel.
A tenger sosem nyugodt. A kis hajó úgy rázkódott, hogy még olyat nem tapasztaltam. Lett is ennek eredménye. Az utasok nagy része tengeri beteg lett. Én közép magasan ültem, a hajónak három szintje volt. Pillanatok alatt mintha másnapos lennék, gondoltam is hogy már látom, miért ajánlanak büfé ebédet…. alig fog valaki is enni. Megmozdulni nem mertem, mert úgy éreztem rögvest okádni fogok. Lenéztem a hajó aljába, ott többen már hánytak, fiamat is beleértve. A nőket nem láttam, de keresni se erőm se merszem nem volt. Csak egy helyben gubbasztottam, halál betegen. Végül is, istennek legyen hála, megérkeztünk. Ez egy a tulajnak szentelt hely volt a GPS szerint.
Nyílt tengert láttam, se sziget se semmi. A tengeribetegség mintegy varázslatra mindenkinél elmúlt. Kis kioktatásban részesültünk, ha medúzát látsz, ne fogd meg. Ne állj le, ha úgy érzed, tudnál is. Azoknak, akik tudtak könnyű búvárkodni, extra pénzért lehetett felszerelést bérelni. Mi meg kaptunk szemüveget, lélegző pipát, a lábra uszonyt és isten áldjon, gyertek vissza két óra múlva. Ebéd szolgáltatás akármikor, a büfé asztalon.
Említettem szkeptikus voltam. Szóval beugrottam az aránylag meleg vízbe, és kis idő alatt elsajátítottam hogyan kell ezzel a pipával lélegezni, stb. Na, lássuk, mi van itt!
És csoda történt. Mint egy álomban egy virágos kert felett lebegtem. Még annál is jobb, mert itt ott trópusi halak iskolái voltak, akik százával, mint valami láthatatlan kéz irányítására egyszerre úsztak, fordultak. Voltak magányos nagyobb halak is, akik egész a közeledbe jöttek… egy mese világ. Nem lehet vele betelni! Néha éreztem olyan közel lebegek, hogy hasamat érintik a sokszínű korallok. Nem bántam meg egy percre se, hogy ide messze eljöttünk.
Később visszafele jövet Cairns városába is elmentünk a korallokat megint megnézni. Ott nagy hajóval, több száz japán turistával mentünk. Itt a célnál egy másik, üveg fenekű hajóra szálltunk át, és egy hasonló élményen megint átmentünk. Mivel nagy hajóval mégy, nem lettem tengeri beteg. De a több száz turista, az állandó fényképezés és japán karattyolás sokat elvett az élményből.
Ajánlom nézd meg az alábbi rövid National Geograpic videót:
https://www.youtube.com/watch?v=wbNeIn3vVKM
